Fény és sötétség

Látogatók száma: 58

Az élet néha nem várt helyzetek elé állít. Abban a pillanatban döntened kellett. A jó és a rossz között választhattál. És akkor először életedben rosszat cselekedtél… Hallgattál.

Lehettél te olyan elesett helyzetben, amikor magad előtt már rég megkérdőjeleződött a tisztaság volta. A gondolataidban, az egész addigi cselekedeteidben, mert mindvévig jelen volt, de soha nem kételkedtél magadban, és ellent tudtál állni… bármilyen körülmények között. Ez egyszer mégis megrendült, elveszni látszott a bizalmad.

Egy pillanat műve volt az egész. Elszámolta magát az illető. Tehettél volna másként. Szólhattál volna. Attól a perctől kezdve nem hagy nyugodni ez az egész, ami veled megtörténhetett. Mert te nem ilyen vagy, legalábbis nem ilyen voltál. A becsületeden esett most csorba, még, ha csak magad előtt is. Soha nem kellett a külső megerősítés, tudtad mi a helyes. Az utolsók között volt, hogy mások hibájából a magad hasznára fordítottál bármit is. Most mégsem e szerint cselekedtél. Mi változott meg?

Az élet megtanított számodra nem egy helyzetet, melyet egész eddigi életedben sikerült alkalmaznod, a felszínen tudtad magadban tartani… Erre voltál mindig is büszke. Hogy soha, senkit nem használtál ki, nem tévesztettél meg. Előnyödre. Hogy téged hányszor csaptak be, az más kérdés…

Ami veled most történt, nem hagy nyugodni. Nem volt tudatos, előre kitervelt, csak a pillanatnyi helyzetet fogadtad el. Kihasználtad. Sok minden kavarog ettől kezdve az agyadban? Miért tetted? Megoldatlan helyzetek egész sorozatának volt ez a vége. Egy pillanat tévedése pusztán valaki részéről, amitől a te helyzeted egy csapásra megoldást nyerhetett volna… Hányszor gondoltál erre korábban?... mégsem éltél ezzel, a becsület mindennél fontosabb volt.

De most megbuktál. Mert a gonosz mindig is ott volt benned, csak az adott pillanatra várt, lesett, egyedül rajtad múlott, képes leszel e kivédeni egy újabb kínálkozó lehetőséget, elengedni, de te most nem álltál ellent…

Mi változott meg? Mi rendítette meg a bizalmad egy csapásra, amiben pedig mindig is hittél? A becsületességben.

Ebben a sötétséggel teli világban mindannyiunknak szüksége van valami fényre, ami megvilágítja a helyes utat. Legyen az egy magasra felcsapó láng, ami megmutatja, hogyan szerezzük vissza, amit egy pillanatra bár, de elvesztettünk. Vagy erős jelző fény, ami elriasztja a ránk leselkedő veszélyeket, a kísértést. Vagy néhány világító izzó, ami felfedi előttünk múltunk rejtett titkait. Mindannyiunknak kell valami, ami átvezet a sötét éjszakán. Még ha az, csak a remény halványan pislákoló szikrája is. Hogy az eltévelyedésünknek ne adjon teret…

Minden történetnek két oldala van, ahogy minden embernek két arca. Az egyiket mutatja a világnak, a másikat elrejti legbelül. Ezt a kettősséget a fény és a sötétség egyensúlya uralja. Mindnyájunkban ott rejtőzködik a jó és a gonosz. Azoké a valódi hatalom, akik képesek elmosni az erkölcsi vonalat a kettő között…

Az emberben a benne formálódó érzések, változások, lehorgadások és fellángolások arra valók, hogy eljusson arra a felismerésre, ami egyedül fontos:

Mi az értelme annak, hogy embernek teremtettünk?