HATÁRTALAN

Látogatók száma: 69

Semmiért egészen…

Végtelen üresség, és szomorúság áradt el a lelkében, amikor egyedül maradt az asztalnál. Még felállhat, még utána mehet, még elérheti, még felszállhat a következő buszra és hazamehet, de nem mozdul, csak ül tovább és mosolyog. Ebben a végtelen magányában, semmi jobb nem jutott az eszébe. Itt ül és ahelyett, hogy felpattanna, vár. Kire, vagy mire vár?
*
A mosoly akkor is ott ül az arcán, amikor a férfi odamegy hozzá és megkérdezi:

- Megengeded, hogy leüljek? – és a nő felnéz rá, majd bólint.
- Ne haragudj, de mindent hallottam az imént. – mondja a férfi.
- Legalább nem kell róla beszélnem. – feleli a nő. (Valamennyire ismerte már. Sokszor támasztotta könyökével a pultot, miközben ők ketten az élet nagy dolgait beszélték meg tőmondatokban ennél az asztalnál, valamikor. Talán éppen az imént.)
- Hozhatok valamit? – kérdezte és igen volt a válasz.
- Teljesen mindegy mit. - Talán egy sört – és nem bánja.
- Tudod, régóta figyellek már, mindig is tetszettél nekem – mondja. (Mit is mondhatna mást.) - gondolja a nő és érzékeli már a jelenlétét.
- Nem kell udvarolni. Arra most nincs semmi szükség. Tudom, hogy mit szeretnél. – feleli.
- Soha jobbkor nem jöhettél volna, így legalább nem kell meggyőznöd, kisebb az ellenállás, amilyen hangulatban vagyok éppen.
- Mehetünk? – és már maga is meglepődik saját elszántságán, ahogyan beleveti magát egy újabb helyzetbe, aminek még csak sejti a kimenetelét. Egyet biztosan tud. Most vagy soha.

Hosszú kabátját fázósan fogja össze, amikor elindulnak a kertek irányába. Senki nem kérte, senki nem kényszerítette, ő maga akarta így. Szüksége van erre, nem akar gondolkodni, érezni, hogy mit tesz, csak egyet tud, valamit tennie kell, mert különben megőrül.
A fájdalmat, amit akkor érzett, amikor röviddel ez előtt szakított a barátjával egyetlen módon ellensúlyozhatja, ha olyat tesz, amit még soha. Egy éjszakára kurva lesz. Amiért nem kér cserébe semmit, és a semmiért odaad mindent egy olyan férfinek, akivel az imént beszélt életében először.
A magabiztosságát a férfi elhitte és a nőnek csak erre volt szüksége, semmi másra. A többit majd meglátja. Tudta ugyanis, ahová mennek minden lesz, csak nem barátságos hely. Rideg, hideg és sötét. Egyetlen szoba, ami ilyenkor, télen mindent ígérhet, csak meleget nem. De ez sem fogta vissza a szándékától, hogy ma éjjel azt tehet vele, ez az idegen, amit csak akar.
Belekarolt a férfiba, mintegy jelezve, hogy most egy kis előleg a melegből, amire később igen nagy szükségük lesz.
*
Hosszú volt az út a kertek alatt. Körülbelül tudta mire számíthat, amikor megérkeztek és kinyitotta a kis ház ajtaját. Nem volt idő azon gondolkodni mi következik ebben a zimankóban. Tudták miért jöttek. A hely, az idő csak az összebújásra volt alkalmas, semmi másra. A sötét jótékony hatását érezve, vette le a nő a takarót és paplant a polcról. Egyre sürgetőbbé vált, hogy mielőbb meleget érezzenek, annyira át voltak fagyva mindketten, miközben levetkőztették egymást. Nem kellett ahhoz látni szinte semmit, hogy mindketten érezzék, ami következni fog, attól mindkettőjüknek nagyon melege lesz. De most csak egy volt a fontos. Gyorsabban bebújni a takarók alá, mint egyébként, mert a körülmények most csak ezt engedhették. Ettől kezdve már nem volt kétséges, melyik akarja jobban a másikat, a nő, vagy a férfi. Hogy mitől volt ez, talán a hidegtől, talán meg mástól, maga sem tudta! Mindketten reszkettek. Úgy ölelkeztek és adták át egymásnak a maradék meleget, amit még megtartott a testük, ebben a sötét, hideg szobában, mintha érezték volna, soha többé ilyen alkalom nem lehet kettőjük között. Engedték, hogy a felkorbácsolt vágyuk ne ismerjen határokat, semmi akadályt és átadták magukat a kielégülés kéjes pillanatának.
- Ne sírj! – mondta a férfi.
- Nem sírok! – feleli a nő.

A cikket írta: zsoltne.eva

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

Cikkíró

párbeszéd

Válasz erre: Anonymus

Hűha!
Ez nem volt semmi! piroskát vártam és farkaslány lett belőle:-))))
(sarki hegyifarkasjány)
Üdv, Pinokkió

Jaj Pinokkió!
Neked mindent egyszerre kell befogadnod, persze, hogy összekeveredsz, nem számolsz a köztes időkkel, mit tesz ilyenkor az író? Gondol egyet. Ír.
Nem mindig azt, amit vársz. :-)
inkább csak ..hegyi, de csak egy éjszakára.
Puszi,
Éva

Anonymus

Hűha!
Ez nem volt semmi! piroskát vártam és farkaslány lett belőle:-))))
(sarki hegyifarkasjány)
Üdv, Pinokkió

Anonymus

Ehhez a szomorúságban elszenvedett kéjhez hamar hozzá lehet szokni, de hamar közönyössé is lehet válni, s ez a legnagyobb veszélye.

Anonymus

Engem meggyőztél. Vannak még előre meg nem tervezhető, kitaposott utak.
Egy barátom mondta, miután választás elé állította őt a barátnője: "Két út áll előttem. Az egyik az alkoholizmus, a másik járhatatlan".

Üdv,
Janó