Hinni akartam valamiben!...
Látogatók száma: 113
Ez rosszabb, mint maga a házasság! Még el sem tudunk válni...
Én akkor is mentem, amikor éreztem megalázó, amit teszek, hiszen megbántott. Érzelmileg nem tudtam hová tenni mindezt. Nem sikerült megfelelőképpen kezelnem a helyzeteket. Csak annyit tudtam, hogy szükségem van rá. De azt megfogalmazni, hogy miért, nem ment könnyen.
Még soha nem voltam ilyen tanácstalan. Egy olyan emberhez vonzódtam, aki közönséges beszédével, modorával, nagyra nőtt egójával, kíméletlen őszinteségével, jelzőivel... a padlóra tudott küldeni. Ugyanakkor kereste a velem való együttlétet. Hinni akartam valamiben! Meggyőzni magam arról, hogy mindez csak a felszín és mögötte valami egészen más húzódik meg. Szerettem volna megérteni, belelátni, hogy mennyire komoly, őszinte az, amit mond, mit akar kifejezni vele? De ennél nem jutottam mélyebbre.
És most itt vagyok a kétségekkel, az értetlenséggel. Ez rosszabb, mint maga a házasság! Még el sem tudunk válni...
Naponta gyötörnek a kérdések. De akkor miért kellettem neki? Mire?... De ha egyszer annyira kifejező tudott lenni! El tudta velem hitetni!... Mégsem lehetek annyira naiv, hogy nem láttam, mindez csak egyfajta szerepbe bújtatott képmutatás volt a részéről. Bárkivel, bármikor helyettesíthető, megvalósítható szerepjáték. Virtuóz, mániákus szexparti, nem több annál.
Még kiszállhattam volna, az első adandó alkalommal leléphettem volna, soha vissza se nézve többet! Ugyanannak felfogva, mint ahogy ő tette... Nem értem. Olyan lennék, mint ő? Nagy játékos?... Hamis, őszintétlen, képmutató, netán közönséges? Mi vonz engem hozzá?
Ha megvetem azt, amit képvisel, magamat is ide sorolhatom, hiszen elfogadom, ha tiltakozom is ellene, de ugyanezt teszem. Akkor mi a különbség? És miért érzem magam rosszul a bőrömben. Rossz lennék? Vagy az életnek azt az oldalát részesítem előnyben most, hogy már nem sok van vissza belőle, amit nem ismertem meg eléggé? Az lenne a jó, ami rossz?
Minden vele töltött időre emlékezem. Számtalan okom lett volna rá, hogy abbahagyjam. Mégis elég volt egyetlen szó, hogy elfelejtsek mindent, ami odáig visszatartott. A kétségeknek, a bizonytalanságnak, az út keresésnek még mindig nincs vége?
A cikket írta: zsoltne.eva
Hozzászólások
fordított időrendi sorrend
Mindenkinek meg kell találnia, ami az élete vezérelve. Ha nem tudsz elszakadni a másiktól, az okkal van. Egyébként meg a nők többsége a "rossz fiúkat" szereti. :))
Pussz, Tündér
Válasz erre: Anonymus
Kedves Éva!
Mindenkinek meg kell találnia, ami az élete vezérelve. Ha nem tudsz elszakadni a másiktól, az okkal van. Egyébként meg a nők többsége a "rossz fiúkat" szereti. :))
Pussz, Tündér
Válasz erre: Anonymus
mintha kamu rolandról írtál volna, :DDD
Már tudom!... Hal a tortán?