Hogy lehet "EGY" életbe, mindent belezsúfolni?

Látogatók száma: 59

Félek, hogy túl kevés az idő, S nem lelem meg Önmagam, Félek, hogy túl kevés az idő, Hogy szívem megmutassam, Félek, hogy túl kevés az idő, S nem teszem meg, mit a sors vár Tőlem, Félek, hogy túl kevés az idő, S mit Magamtól várok, azt is elfele

Azt hittem örökké fiatal maradok,
S így is éltem az életem.
Azt hittem megöregedni nem fogok,
De az idő becsapott!
Nem vettem észre, hogy múlik,
Csak azt, hogy szívem sok mindenért vágyódik.
Megpróbáltam mindent, hogy ne csak vágyakozzon,
Hanem az élet mámorából,ő is fogyaszthasson.

Ha valami megtetszett belekezdtem,
Ha nem ment elfeledtem,
Ha jó voltam benne, beletemetkeztem,
Ha minden áron akartam, igyekeztem,
Ha meguntam, újat kerestem,
Ha izgatott, minden percét élveztem,
Ha a lelkembe gázolt, szívemből kitéptem.

Voltak jó és rossz napok,
Minden percemmel elszámolhatok,
Nem volt az életem mostoha,
De egy dologgal nem számoltam soha,
Elrepül egy szempillantás alatt,
És sok minden csak vágy marad.
Nem a megszokott normákat követtem,
S így nem lett családom, férjem, gyerekem.
Helyette, munkám, hobbim amiket szerettem.
Sok barát, ki kísér utamon,
S az örök optimizmus, aki sosem hagy nyugodnom.
Bánkódnom kéne? Nem tudom,
Csak azt, hogy még sok mindent szeretnék,
De nagyon rövid hozzá, az emberi lét.

Boldog lennék, néha úgy érzem,
Ha lehetne, több életem,
Akkor nem kéne kapkodnom,
Hogy mindent elérjek,
Akkor apró dologra is jutna időm,
temérdek.

Szeretném viszont tudni a titkot,
Azoktól akik nagyon boldogok,
Akik nem vágynak, több és másik életre,
Hogy tudják, beosztani az órát és percet,
Hogy tudják a vágyakat összeegyeztetni,
Hogyan lehet "EGY" életbe mindent belezsúfolni?