Hosszú, forró nyár...

Látogatók száma: 45

Emlékeink...

Nyakunkon a nyári zápor, jó lesz igyekeznünk!..., de most valahogy egyikünket sem zavarja, hogy perceken belül ázott ürgékké változunk. Biztosan tudjuk, hogy ahová igyekszünk, fedél lesz a fejünk felett. Igaz csak egy fa bodega, de jó erős, stabil, védelmet nyújt. Messze nem olyan kényelmes, mint ahonnan mind a ketten menekülünk, hogy ismét egymásra találjunk. Kettesben. Ez lesz az igazi! Magunk mögött hagyva minden zavaró körülményt... Itt a kutya se fog ránk találni. Régen volt már benne részünk, hogy elbújva a világ szeme elől felelevenítsük a múltunk egy kis darabját, amikor még csak egymást kerestük és ha rövid időre is, de boldogok voltunk.

Erősen fogja a kezem, amíg szaladunk, és egyre húz, már alig bírják a lábaim, és oly mindegy, hiszen nyakunkba szakadt az ég, de csak futunk tovább és nevetünk önfeledten. Mielőbb el akarjuk érni a menedéket. Se látunk se hallunk, de hiszen nincs is kit. Magunk vagyunk. Kint aztán nem csak a ruháinktól, de a maradék szégyenérzetünktől is megszabadulunk pillanatok alatt. Szárítkozunk. Nincs rajtunk egyéb mint falatka kisnadrág... előkerülnek a lenge száraz ruhadarabok, de nincs is rájuk szükség. Az összes berendezés egyetlen leterített szivacsból áll, nekünk nem is kell most más, melyre azért kerül egy könnyű nyári pléd, mielőtt használatba vesszük. Még a hajamat szárítgatom, miközben ő már türelmetlen és sürget, hiszen tudom, hogy ezért jöttünk, de húzom még egy kicsit az időt. Szemem sarkából figyelem, miközben tudom ő is lesi minden mozdulatom. Igen, mi vagyunk, ha már nem is ugyanazok, akik voltunk. Még mindig milyen csodás a teste, izmos, és erős, a nyári naptól lebarnulva, csak ott azon a ponton látszik egy keskeny fehér csík. Nekem sincs szégyellni valóm. Boldogan bújok mellé és a hősugárzó pirosló fényén kívül már csak egyedül őt érzem.

Most nézem szerelmünk egykori fészkét, és rádöbbenek mennyire nem hasonlít arra, amilyen akkor volt. Most meg van minden mégis milyen rideg és hideg, barátságtalan. Fázom. Még az emléke sem tud felmelegíteni, miközben eszembe jut az a hosszú, forró nyár...

A cikket írta: zsoltne.eva

előző cikk következő cikk

2 szavazat