újabb események régebbi események további események
21:08
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
11:33
Arnold91 módosította a naplóbejegyzését
11:26
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
11:16
Tündér új bejegyzést írt a naplójába

Kétely 1.

Látogatók száma: 70

Egy mélyen elásott emlék mennyire befolyásol még évtizedek múlva is? Mit tehet az ember, ha szenved, de nem tudja mitől pontosan? A választ magában kell keresnie, nem a külvilágban.

A nő álmot látott. Egy arctalan férfit, aki meg akarta hódítani, rózsával kedveskedett, Valentin nap alkalmából giccses kis lufival a másik kezében jött felé. Határozott mozdulatokkal állt meg előtte, valahonnan a Star Wars zenéjét hozta a szél, ami lassan kúszott végig a testén, a zsigerei is remegni kezdtek tőle. Minden apró részlet jelentőséggel bírt, mindegyik egy-egy jéghideg érintés. Szíve összeszorult, értelme igyekezett összerakni a képet, a hangot és az érzést, de képtelen volt rá. Egyszerűen utálta a rózsát, a férfiakat, a Valentin napot és a Star Warstól kiverte a veríték. Évek óta nem foglalkozott ezzel az emlékkel, eltemette magában. Most azonban újra támad. Ideje szembe nézni vele. Nem menekülhet örökké.

Felébredt, kinyitotta a szemét, kicsit lihegett és a sötétben, álomtól ittasan újra és újra előszedte azt a régi eseményt. Hol is kezdődött? Amikor a férfi háza felé sétáltak, az ominózus meccs előtt. Nem. Jóval előbb. Amikor találkoztak. Ő és az edzője. A férfi akkor 35 körül volt. Férfikora teljében, a lány pedig 15, nyiladozó lánysága első lépéseit tette meg. Tetszett neki, hogy odafigyel rá az edzője, hogy látja benne azt, amit más nem. A kitartását, a valódi értékeit. Figyelmet kapott tőle, amit máshol nem. Valójában a lány igenis ki akart tűnni a többi közül, versenyre kelt a többiekkel, ugyanakkor távolságtartó volt, nyegle és zárkózott. Ezt játszotta, ezt tanulta. Szerette, ha kérdezgetik, szerette, ha kíváncsiak rá és az edző játékos piszkálódásai legyezgették a hiúságát. Belement a játékba, fogalma sem volt, hogy ezzel mit tesz. Öntudatlanul is olyan jeleket közvetített a férfi felé, amelyeknek nem tudta a jelentőségét, sőt, a válaszokat sem értelmezte helyesen, a finom érintéseket, a csillogó tekintetet, a mosolyokat, a közös időtöltéseket, a lopott pillantásokat.
Ez egy kapcsolat kezdete, a játékos időszak, amikor két ember ismerkedik, tetszést nyilvánít. A nő rájött, hogy a jeleket, amiket a férfi adott nem nőként értelmezte, hanem szükséget szenvedő lélekként. A figyelemhiányát elégítette ki. Neki csak ennyit jelentett, nem többet.

A sötétben a nőt átjárta a fájdalom. Mekkora idióta voltam! – gondolta. Az a lány minden eszközt megragadott, hogy a szerény, kisveréb külseje mögötti vágyait kifejezhesse és a lelki szükségleteit kielégítse, hisz apja sem figyelt rá eléggé, hiába minden.
Félelem nélkül tette hát, hisz fogalma sem volt mit tesz, mik a következmények, ha egy férfi figyelmét felhívja magára. A nagy korkülönbség, a tapasztalat feltételes léte, a felnőttség egyfajta apakomplexusos viselkedési normát rögzített nála. Igen. Ott a sötétben belegondolt, később az összes férfi az életében idősebb volt mint ő, minimum 5 évvel, vagy többel. Egyik sem felelt meg, nem volt boldog igazán, de ez az egy, ez az első mély nyomot hagyott benne.
Félelem. Igen, ezt kapta tőle. Félelem a kiszolgáltatottságtól. Azóta is a kapcsolatokban a dominanciára törekszik, holott a legbelső énje igenis arra vágyik, hogy lehengereljék, hogy meghódítsák és ő bele akar ájulni ama férfi karjaiba. Ám nem tette soha, mert félt, szinte rettegett átadni magát, rettegett bízni a másikban, mert visszaél vele. Biztosan. Pedig nem feltétlen, ezt a tudatával tudta, de mégis rögzült ez a félelme. Az edzővel történtek miatt. A figyelem megszerzésének „sikeres” módja miatt. A férfi lényegében nem tett mást, mint a folyamatot követte. A lány jelei alapján feltételezte a vonzalmat, tehát kezdeményezett.

A lány csendben ment a férfi mellett végig az utcán. Mosolygott, bár kicsit tartott a meccstől. Most nem érdekelte, inkább éhes volt. A férfi beszélt hozzá, közben hol az egyik, hol a másik vállára dobta a táskáját. Üres volt. A kapu elé érve a férfi kinyitotta a régi zárat, együtt sétáltak be az öreg házba. A férfi ledobta a táskát, megkérdezte iszik e valamit a lány. Igen, kapott egy pohár vizet, nem akart mást. Leült míg a másik összeszedi a mezeket és elgondolkodott.
A fiúja Péter járt a fejében, aggasztotta, hogy megint hazudott neki, újra és újra ezt játssza vele. Egyszerűen képtelen neki nemet mondani. Mindig elkápráztatja a hazugságaival, aztán meg amikor nincs vele, veri a fejét a falba. Tudja, hogy hazudik. Valamiért mégis hagyja magát. Ki tudja miért. Fájt az igazság, fájt volna kimondania. Ehelyett csak annyit mond, ilyen a szerelem. Pedig hát vannak nála megbízhatóbb fickók, itt az edzője például. A feje is megfájdult a gondolatoktól. A fájdalom a homloka mögül indult, odanyúlt, kicsit megnyomkodta, de a kínzó gondolatok egyre csak cikáztak fejében, ahogy a fájdalom is egyre terjedt. A nyaka és a válla is begörcsölt.
- Tök jó, épp meccs előtt! - morogta.
- Mi a baj? - kérdezte a férfi.
- Csak a hátam, meg a fejem - legyintett a lány. Megmozgatta a vállát és közben a férfi elővett a táskájából egy tubust.
- Láttad már a Star Wars eredeti verzióját? Kitűnő angolul - mondta a férfi.
- Magyarul sem. Nem érdekel – vetette oda nyeglén.
- Gyere, bekenem a vállad. Ez ellazítja a görcsös izmaidat - mutatta fel a tenyerére nyomott krémet. A lány felállt, félretolta a lófarkát, meg a pólót és odatartotta a vállát.

folyt. köv.

kép: nezzmelyebbre.blogspot.hu

A cikket írta: Roxanne

5 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

Cikkíró
párbeszéd

megtekintés Válasz erre: Anonymus

Kedves Roxanne!
Nagyon nehéz levenni az álarcot, még így is, meglátjuk mit hozol ki belőle....
Üdv:A

Köszi A, hogy olvastál!

Roxa
Cikkíró
párbeszéd

megtekintés Válasz erre: Anonymus

Kedves Roxanne!

Köszönjük, hogy bátran feltárod az érzéseidet!
Várjuk a folytatást!

Pussz,
Tündér

Kedves Tündér!

Valahogy fel kell dolgoznom, ha már megtörtént, nem tehetek úgy, mintha nem létezne a múlt.

Roxa
Anonymus
Kedves Roxanne!
Nagyon nehéz levenni az álarcot, még így is, meglátjuk mit hozol ki belőle....
Üdv:A
Anonymus
Kedves Roxanne!

Köszönjük, hogy bátran feltárod az érzéseidet!
Várjuk a folytatást!

Pussz,
Tündér
Cikkíró
párbeszéd

megtekintés Válasz erre: Anonymus

Tisztelt Roxanne!
Lélektani írás. Ha jól sejtem a kifejlést, Nékem nagyon kemény történet van kibontakozóban. Kíváncsivá tesz, hogyan folytatja, mit hoz a önelemzése.
Jók a dialogizálások (áldialógusok). Helyén vannak képi megjelenítései, és a párbeszédek is egyensúlyt alkotnak a leíró részekkel. A kizökkentés, a meglévő "fiújáról" való rész is helyén van. Gördülékeny, jó írás.
Nem találok hibát... talán a "lófarkát" kicsit szebben írhatta volna.
Várom a folytatást!
Bokor

Tisztelt Bokor!
Szeretem az építő kritikát, láttam már máshol is teszi, ezennel felhatalmazom, hogy nyugodtan kössön bele a lófarkaimba, hisz így csiszolódom én is. A többit meg köszönöm.

Roxa
Cikkíró
párbeszéd

megtekintés Válasz erre: Anonymus

Szia, Roxanne!

Nagyon tetszik, gördülékeny, izgalmas, jöhet a folytatás!

Üdv: Yolla

Köszönöm Yolla, hogy olvasod!

Roxa
Cikkíró
párbeszéd

megtekintés Válasz erre: Anonymus

Kedves Roxanne!

Tetszik, figyelemfelkeltő írás, természetes könnyedséggel adod elő, és kíváncsivá teszed az olvasód...

Várom a folytatást!

Pussz,
Éva

Szia Éva!
Pedig nem volt ilyen természetesen egyszerű, de jó hogy mégis ezt érzed.

Roxa
Cikkíró
párbeszéd

megtekintés Válasz erre: Anonymus

Kedves Roxanne!
Eddig jó, várom a folytatást!
Üdv,
Pí.

Kedves Pí!
Érkezik, köszi.

Roxa
Anonymus
Tisztelt Roxanne!
Lélektani írás. Ha jól sejtem a kifejlést, Nékem nagyon kemény történet van kibontakozóban. Kíváncsivá tesz, hogyan folytatja, mit hoz a önelemzése.
Jók a dialogizálások (áldialógusok). Helyén vannak képi megjelenítései, és a párbeszédek is egyensúlyt alkotnak a leíró részekkel. A kizökkentés, a meglévő "fiújáról" való rész is helyén van. Gördülékeny, jó írás.
Nem találok hibát... talán a "lófarkát" kicsit szebben írhatta volna.
Várom a folytatást!
Bokor
Anonymus
Szia, Roxanne!

Nagyon tetszik, gördülékeny, izgalmas, jöhet a folytatás!

Üdv: Yolla
Anonymus
Kedves Roxanne!

Tetszik, figyelemfelkeltő írás, természetes könnyedséggel adod elő, és kíváncsivá teszed az olvasód...

Várom a folytatást!

Pussz,
Éva
Anonymus
Kedves Roxanne!
Eddig jó, várom a folytatást!
Üdv,
Pí.
Anonymus
Ezt a hozzászólást törölte a moderátor.
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: