Kétely 2.
Látogatók száma: 64
Egy mélyen elásott emlék mennyire befolyásol még évtizedek múlva is? Mit tehet az ember, ha szenved, de nem tudja mitől pontosan? A választ magában kell keresnie, nem a külvilágban.
- Vedd le, mert krémes lesz - míg a lány levette a pólót, addig a férfi fél kézzel betolta a videóba a kazettát és elindította a Star Warst. Felhangzott a főcímdal és a lány vállára került a férfi keze. Jól esett neki a masszázs. A tv-vel szembe állt, a férfi pedig gyúrta az izmait. Közben kérdezett a pasijáról, a gondjairól, érdeklődött a helyzetről és a lány örömest mesélt. A válláról a melltartó pántját lecsúsztatta a férfi, útban volt, mindkettő. A masszázs még mindig kellemes volt, egyre kellemesebb. A fájdalom enyhült, a kérdések, a figyelem, a gondoskodás ellazította a lányt és ez nagyon jól esett neki. Aztán a férfi lehajolt és egy puszit adott a vállára, megérintette nagyon finoman a bőrét. Igen, ez is jól esett a lánynak, hát hagyta. Ellazult és élvezte, hogy végre nem fáj semmije. Nem agyal a fiúján, nem görcsöl a feje, a gyomra, hanem lazán lebeg. Aztán megérezte, hogy a melltartót kikapcsolta a férfi és meglepődött. Megijedt, hirtelen azt sem tudta mit is tegyen, a lebegés állapotában kapkodva igyekezett a földre, de a férfi már a mellét masszírozta. Nem fájt, tény. Kellemes volt, de megijedt. Szűz volt, nem akart lefeküdni vele. Most már tudta, hogy mire megy ki a játék, pláne abból, hogy a férfi csókolni kezdte a nyakát, a vállát és a mellét markolászta. Izgatottság helyett félelem kúszott fel a torkán. Ideges lett, feszültebb, mint volt. Megragadta a másik kezét és tiltakozni kezdett, de a férfi az ágyhoz húzta és a következő pillanatban már ott feküdtek. A lány alul, a férfi pedig félig rajta, lábaival lefogta az övét, a kezeivel meg a karját. Iszonyú tehetetlenség érzet uralkodott el a lányon, de nem blokkolt le, eszeveszett harcba kezdett. Elfordította a fejét, nem akart csókolózni vele, a bajsza idegesítően szúrta, az érintése, a nyálas csókja irritálta és ő egyre csak hánykolódott, tiltakozott, erőlködött, hogy hagyja abba. Többször is kérte, parancsolt a férfinek, hogy ne tegye ezt, hagyja abba, de az nem tette. A lány küzdött, minden erejével, a férfi viszont jóval erősebb volt, de végre elért a tudatáig hogy a lány nem akarja, nem élvezi, hisz ütött, harapott és rúgott. Teljes erejéből. Ahogy lassan elengedte a lányt, aki remegett az idegességtől halkan duruzsolt neki, hogy miért nem akarja, ha egyszer olyan kedves, olyan finoman közeledett felé eddig, meg hogy ő tudja, tetszik neki csak fél, mert még szűz, de nem történik semmi baj.
A lány iszonyú letargiába esett. Nem viselte el még egyszer az érintését. Nem sírt, egyszerűen csak felöltözött és nem szólt többé a férfihoz. A meccset elveszítették.
Ettől kezdve a férfi nyíltan udvarolni kezdett a lánynak, kis ajándékok, rózsa, szerelmes lufi, üzenetek, a lány azonban gyűlölte még a szagát is. Kilépett a csapatból és jó mélyen elásta ennek az estnek, ennek a majdnem erőszaknak az emlékét is. Azóta nem sportol, nem bízik, nem hisz, azóta utálja a rózsát, a Valentin napot, a bajszos, szőrös embereket, a Star Wars összes részét, a kiszolgáltatottságot, az alárendelt helyzetet, utálja átadni az irányítást másnak. Saját csapdájában éli az életét, hisz a figyelmet még mindig most, nőként is az idősebbektől várja, viszont a vele történtek megakadályozzák, hogy átadja magát az érzésnek.
A nő a sötétben rájött, hogy sorozatos butaságokat követ el, évtizedek óta. A félelmei csapdájában vergődik. Fél bízni, ugyanakkor figyelemre éhes. Mindennél jobban vágyik az önátadásra, ugyanakkor felépített egy megközelíthetetlen álarcot, melyben biztonságban érzi magát. Hogyan lehet kitörni ebből? Biztosan nem úgy, ahogy eddig csinálta. Szembe kell néznie a komplexusai okaival. A figyelmet nem szabad kizsarolni körmönfont játszmákkal. Abból semmi jó nem sül ki. Önmagát kell ismernie, nem mástól kell várni, hogy felfedezzék, neki kell kipróbálnia saját határait, igen is szembe kell mennie a határokkal, át kell lépnie, bátornak kell lennie, különben sosem fog kitörni a ketrecéből. Igen, történt ami történt, a folyamatot is látja már, az ő viselkedésének következménye a kellemetlen emlék, persze nyilván felelős az edző is, hisz visszaélt a „hatalmával” visszaélt azzal, hogy a lány az alárendeltje volt, kiszolgáltatott, tudatlan, éretlen, de ez nem menti fel a lányt a helytelen döntések vádja alól.
A nő felült a sötétben. A homlokára csapott. Mennyi mindentől megkímélte volna magát, ha mindezt hamarabb érti meg! Döntést hozott. Többé nem mástól várja a figyelmet, a dicséretet, hanem a tettei következményeiben keresi meg az igazolást. Nem fog többé versengeni senkivel, hisz mindenkinek saját magához képest kell fejlődni, a saját tudásának, érettségének fényében kell értékelnie magát. A Star Warsra is sort kerít, egy nagy adag fagyival, új értelmet rendel a negatív emlékhez. No és a rózsa kérdése is fontos. A rózsa szép és illatos, nem rossz. Néhány tövet biztosan ültetni fog! Továbbá értékes tevékenységeket keres, amelyekkel valóra váltja legtitkosabb vágyait, vagy hirtelen felmerülő igényeit, mert igenis le kell győznie a bizalmi kételyeit, a következő férfivel ezeket mind tisztázza és igenis át fogja adni neki az irányítást, tudatosan, bizonyos helyzetekben, addig míg meg nem tanulja, hogy érdemes kétely nélkül élni. Az által szabaddá válik, kiszabadul a saját csapdájából. Szabad döntést hozhat a múlt árnyai nélkül.
kép: nezzmelyebbre.blogspot.hu
A cikket írta: Roxanne
Hozzászólások
időrendi sorrend
Tisztelt Roxanne!
Megfogott az írása. Lélektanilag ötös. Egy-két dolgot megjegyeznék azért. Az E3-ban való írás egy távolságtartást mutat, ha azt szeretné, hogy a szereplője valóban túllépjen a történésen, akkor kellenek bele egyesszám első személyes részek is. Ha csak így ír, akkor egy túlságosan zárt írás lesz. Lássa: "Többször is kérte, parancsolt a férfinek, hogy ne tegye ezt, hagyja abba, de az nem tette.", ide fontos lett volna egy párbeszédes rész, pl: - Ne csináld! Kérlek! - könyörgött a lány. Hagyd abba! ...
Én javasoltam volna, hogy az utolsó bekezdést az író mondja el, ne a narrátor.
Bokor
A távolságtartás személyes döntés, nem hajtok hatásvadász elemekre, a lényeg így is érthető. A narrátor távolságát így láttam jónak, az objektivitás miatt, így is épp elég nehéz volt nem zokogni.
Köszönöm a kritikát.
Roxa
Kedves Roxa!
Természetes, hogy megértem, hiszen ugyanezen mentem keresztül. Bár fele annyi idős vagy mint én - majdnem - de egy ilyen körülmény, amibe akkor kerültél, a tapasztalat hiánya, a bízom a másikban kérdése, hiszen ez a lényeg, mert akkor bontakoztál ki, miközben az már egy érett férfi volt. Ezt azért ne felejtsd el... Mások az indíttatások.
Az, hogy te így ellent tudtál állni, az jelent valamit. Nem okozhatott akkora törést, mintsem az, amit annyira nem akartál, és bekövetkezett volna.
Abba kell neked erősnek lenned, hogy mindezt ne úgy éld meg, mint "ördögtől valót"... mert még egyszer mondom, ő férfi volt még akkor is, ha te éppen a női identitásod kezdetével küszködtél akkor és össze voltál zavarodva. Egy ilyen élmény örökké megmarad, csak kezelned kell tudni.
Puszi,
Éva
Igen, kezelni is fogom, igyekszem és átértékelem a helyzetet. Fel fogom dolgozni és túl fogom tenni magam ezen. Meggyőződésem. Hiszem. Jó ezt elmondani, még így is. Mi nők sokkal erősebbek vagyunk mint az elsőre látszik. Köszönöm a véleményed!
Roxa
Megfogott az írása. Lélektanilag ötös. Egy-két dolgot megjegyeznék azért. Az E3-ban való írás egy távolságtartást mutat, ha azt szeretné, hogy a szereplője valóban túllépjen a történésen, akkor kellenek bele egyesszám első személyes részek is. Ha csak így ír, akkor egy túlságosan zárt írás lesz. Lássa: "Többször is kérte, parancsolt a férfinek, hogy ne tegye ezt, hagyja abba, de az nem tette.", ide fontos lett volna egy párbeszédes rész, pl: - Ne csináld! Kérlek! - könyörgött a lány. Hagyd abba! ...
Én javasoltam volna, hogy az utolsó bekezdést az író mondja el, ne a narrátor.
Bokor
Kedves Éva!
Minden megoldás csak rajtam múlik. Igazad van. Nem üldögélhetek még évtizedekig nyalogatva a sebeimet. Mire jó az? Csak elrontom a saját életem. Örülök, hogy megérted, amit ki akartam fejezni.
Roxa
Természetes, hogy megértem, hiszen ugyanezen mentem keresztül. Bár fele annyi idős vagy mint én - majdnem - de egy ilyen körülmény, amibe akkor kerültél, a tapasztalat hiánya, a bízom a másikban kérdése, hiszen ez a lényeg, mert akkor bontakoztál ki, miközben az már egy érett férfi volt. Ezt azért ne felejtsd el... Mások az indíttatások.
Az, hogy te így ellent tudtál állni, az jelent valamit. Nem okozhatott akkora törést, mintsem az, amit annyira nem akartál, és bekövetkezett volna.
Abba kell neked erősnek lenned, hogy mindezt ne úgy éld meg, mint "ördögtől valót"... mert még egyszer mondom, ő férfi volt még akkor is, ha te éppen a női identitásod kezdetével küszködtél akkor és össze voltál zavarodva. Egy ilyen élmény örökké megmarad, csak kezelned kell tudni.
Puszi,
Éva
Szia, Roxanne!
Az enyhén pedofil beütésű edző és a naiv kamaszlány története nagyon jó írás és gyanítom, aktuális téma! Gratulálok!
Üdv: Yolla
El sem hinnéd mennyire aktuális, hisz a környezetemben a jelek is erre mutatnak. Majdnem 20 év után felbukkant a fickó, persze nem közvetlen, csak hírt hallottam róla. Talán ez indította el bennem a feldolgozás kényszerét. Ma már mindent máshogy látok, úgy néz ki, megérett bennem a megoldás. :-)) Ennek viszont nagyon örülök.
Roxa
Kedves Roxanne!
Nagyon tetszett az írásod. Őszinte, mély érzéseket osztottál meg velünk olvasókkal, olyanokat, melyek átélése belőlem megértést váltott ki, a kérdéseidre a választ úgy érzem megtaláltad. A megoldás a te kezedben van. Jól gondolkodsz és szerintem nem várat sokáig, hogy felszabadultan és éretten tudj visszagondolni erre az először kellemes, majd kellemetlen emlékedre.
Puszi,
Éva
Minden megoldás csak rajtam múlik. Igazad van. Nem üldögélhetek még évtizedekig nyalogatva a sebeimet. Mire jó az? Csak elrontom a saját életem. Örülök, hogy megérted, amit ki akartam fejezni.
Roxa
Kedves Roxanne!
Nagyon jó! Haladj előre, ismerd meg magad, és lépj túl a problémákon!
Bátor vagy.
Üdv,
Pí.
Roxa
Kedves Roxanne!
Amennyiben van valóságalapja ennek a történetnek (márpedig a részletek kezelése erre vall) akkor én csak üdvözölni tudom a gondolataidat, vagyis a nő szemléletét.
A megoldás felé vezető úthoz sok erőt kívánok!
Üdv:A
Roxa
Szia Roxanne!
Köszönjük az őszinte vallomást! Tanulságos.
Pussz,
Tündér
Tényleg tanulságnak szántam. Nem mindenkinek ez az útja, de ez is egy megoldás.
Roxa
Az enyhén pedofil beütésű edző és a naiv kamaszlány története nagyon jó írás és gyanítom, aktuális téma! Gratulálok!
Üdv: Yolla
Nagyon tetszett az írásod. Őszinte, mély érzéseket osztottál meg velünk olvasókkal, olyanokat, melyek átélése belőlem megértést váltott ki, a kérdéseidre a választ úgy érzem megtaláltad. A megoldás a te kezedben van. Jól gondolkodsz és szerintem nem várat sokáig, hogy felszabadultan és éretten tudj visszagondolni erre az először kellemes, majd kellemetlen emlékedre.
Puszi,
Éva
Nagyon jó! Haladj előre, ismerd meg magad, és lépj túl a problémákon!
Bátor vagy.
Üdv,
Pí.
Amennyiben van valóságalapja ennek a történetnek (márpedig a részletek kezelése erre vall) akkor én csak üdvözölni tudom a gondolataidat, vagyis a nő szemléletét.
A megoldás felé vezető úthoz sok erőt kívánok!
Üdv:A
Köszönjük az őszinte vallomást! Tanulságos.
Pussz,
Tündér