Koccintás egy leendő gyilkossal...
Látogatók száma: 60
Megtörtént esett...
Mint minden ember valamilyen szinten hazánkban a padlón van. Így én is... Csak rám jellemző az hogy a padlót felszedem hogy kezdjek valamit belőle. Gondolom sokan rám ismernek ennyiből de meg akarom tartani a névtelenséget egy valós esemény miatt...
Elsőnek is kezdem magamból hiszen az a tiszta ha mindenki magából indul ki. Ez nálam alap sőt sokszor vissza is fordulok önmagamhoz. Az hogy pénz nincs már megszokott dolog hogy fehéren feketén de meg kell teremteni a létezésnek az alapjait ami higgyétek el még rosszabb lesz és nehezebb a világban. Ez nem negatív gondolkozás hanem a tények.
Mégis mi add erőt az embernek? Számomra a családom "gyermekeim". Tudom mellette fontos lenne a társ lényege is. Számomra viszont már nem hiszen rájöttem bennem van a hiba... Nem képesek az emberek viszonozni azt amit én adok ezt magamra és párkapcsolataimra értem... Lényegében a lelki vagy testi és legismertebben az anyagi bizonytalanság terebélyesedése dönti ki a családfákat. De miért is írok magyarázatot arra ami a történet lesz ami a véres valóság őszintén talán mert megpróbálnám megérteni azt ami megérthetetlen?
Dolgozom, talán túl sokat és elsősorban azért mert megfizetik, másodlagosan hogy elmondhatom minőségi munkát végzek. Mellé társul az is hogy a közegben tökéletes együttműködésben történik, a kivitelezése a folyamatnak aminek az eredményéhez az emberekkel való kapcsolattartás fontossága,a kiinduló munkafázistól,a teljes kivitelezési végletekig történik. Így mindig kapok egy szeletet mások életéből akaratlanul is...
Így kezdődőt eme történet is...
Látásból ismertem x és y akik kívülről csodálatos előrehaladó életet éltek gyermekükkel. A tipikus minta példázat lehetne de már megtanultam ahol minden rendben ott van a legmélyebb gond... És itt is hasonló lehetséges...
Munka ügyben sodort össze minket a szél a családdal.
A anyagi és hasonló alapvető dolgok megbeszélése a legtermészetesebb közegben zajlott le a otthonukban a vendéglátás minden alapjait tökéletesen kielégítve. Pogácsa üdítő és koccintás pálinkával.
Megemlítem a lényeges dolgokat számomra.
Érzékelhető előrehaladás, látványos összetartozás és minden szép és kerek...
A kívülállónak...
Most azon gondolkozom vajon mennyi család él kifelé ebben az álcában tudatosan vagy tudat alatt...
És mi történik ha nincs segélykiáltás? Vagy ha rosszabb van csak senki nem érzékeli...
Sok minden történhet...
A legrosszabb is...
Halál...
Megölni valakit arra nincs magyarázat az maga a bűn.
Megölni önmagad szintén bűn attól semmi sem könnyebb mint menekülni...
De aki a gyermekének a szülői társát öli meg az szégyen...
Most mit gondolok csak a kisgyermekre gondolok aki lényegében a jövőjéből elvesztette így a szüleit...
Semmi nem lehet ok ami elég legyen arra hogy kioltsunk egy életet.
Hogy miért írtam le mert valakinek le kell írni...
Sajnos mindig lesz valaki...
Így koccintottam egy gyilkossal...
Honnan tudod hogy holnap te nem ezt teszed...
Önismeret?
Emberismeret?
Ösztön?
Megérzés?
Amíg a kupában vér van nem tudod míg meg nem ízleled azt, akár lehet a te véred is...
Hozzászólások
időrendi sorrend
Ez kemény volt!
Tény, hogy manapság az emberek elfelejtenek egymással beszélgetni, ez alól a házastársak sem kivételek. Viselkednek egymással szemben és kifelé is. Egy darabig működik is a látszat.
A ki nem mondott szó méreg annak számára, aki magába fojtja. Nem más, mint egy dédelgetett szálka, mindaddig, mígnem fává nem nő és agyon nem nyomja, őt magát, vagy a hozzá közelállót.
És bekövetkezik a tragédia.
Jobban kellene figyelnünk egymásra.