Levelek
Látogatók száma: 61
Megíratlanok, elküldetlenek s ezáltal olvasatlanok, megválaszolatlanok...
Drága Jolán!
Napját nem tudom mikor írtam neked, de most úgy érzem, szükségem van rá, hát teszem. Nem is tudom, hol kezdjem, melyik eseménnyel? Talán sablonosan, ez lesz a leghelyesebb. Levelem találjon olyan egészségben, mint az engem hagyott. Nem jó, mert nem vagyok jól. Huncutkodom ám! Jól vagyok. Majdhogy nem kicsattanok. Mosolygom csak a világon. Nem mérgelődöm semmin, csak néha basszák fel bennem a cukrot. Mondom néha. Most min csodálkozol? Ja! Káromkodom hát. Már évek óta. Ezt sem tudtad? Mi a fészkes fenét tudsz te ott a messzi Kaliforniában? Éled a kitartottak életét. Most meg ne sértődj! Nekem aztán nyolc. Inkább itt és így, mint ott és úgy. Az nem az én életem. De a tied sem! Képzeld Jolán, megellett a Mariska tehene. Mostantól visszafelé számlálom a napokat, mert újból kapom majd a tejet. Lesz ismét sajtom meg túróm. Emlékszel még te egyáltalán, hogy én azt milyen csudamód szerettem? Mire emlékszel te még? A hajam színe is megváltozott, mióta nem találkoztunk. Szőke lettem. No, nem ilyen ostoba szőke. Mindössze fokozatosan melíroztattam. Hopp! Egyszer csak mind azt lett. Azt mondja a János, így sokkal fessebb lettem. Adok neki a szavára. Ha valamikor is feltétel nélkül szerettem valakit, hát az a János. Még mindig. Ne nevess ki érte, hogy ennyi idősen is, de ez a svájding ember, a mai napig levesz a lábamról. Jaj! Az a gyönyörű két szép szeme, ahogy tud velük rám nézni. Nem untatlak az érzelmeimmel, témát váltok inkább. El sem fogod hinni, minap egy ápolatlan negyvenes nőszemély hogyan köszönt nekem. A mennyezet nem szakadt a fejére!? Ráadásul olyan férfias volt minden mozdulata is. Brrr! Szóval ez a hülye picsa nem azt mondta nekem, mint amit ángyikánk is szokott Rózsa néninek. Veled ilyesmi már meg sem eshet ott a távoli földrészen. De azért ne sajnálj! Feltalálom én magam. Még nem lanyhultak a mozdulataim se, változatlanul tartom a formán. Bármelyik hatvanas nyáladzva néz rám, ha végig megyek a korzón. Szoktam hát. Minden csütörtök este sétálunk az én Jánosommal. Vacsora helyett. Van mit ennünk, de az a böjt esténk. Csak enni nem eszünk. Más jöhet. Most arra gondolsz, amire nem szégyellsz. Jaj! A szomszéd faluban meg a Kovácsék fia messze dolgozik, - mondják a szülők. Mindenki tudja pedig, hogy a börtönben van a Zalán. Nem. Nem embert öl. Csak verekedett. Nagyot ütött. Meg sokat is. Istenem! Néha bennem is van annyi erő, hogy egy nyaklevessel elintézzem a dolgokat, de egy úrinő ilyet nem tesz. Ugye? Én meg, mint azt említettem is a levelem elején, jól vagyok. Az arcbőröm valami csoda, mint Béluska feneke volt hatvan esztendeje. Emlékszel még a Bélára egyáltalán? Benőzött a mocsok. Az asszonya meg, - mármint a régi, - feltette a netre a szaros gatyáit. Még azt is hozzá fűzte a képekhez, hogy ezentúl az új menyecske mossa. Rajta röhögött az egész közösség. Mármint Bélán, meg az új asszonykán. Határtalan esze van ennek a Katinak. Mindig is csodáltam a leleményességét.Jolán! Mennem kell, mert meghozták a fát télire. Most állt be a kocsi az udvarra. Segítek a fiúknak rakodni, csak egy leheletnyi parfümöt fújok a nyakamba, és kigombolok egy gombot az ingemen. Meleg van. Nagyon meleg. Már napok óta.
Csókol: Erzsi
A cikket írta: Laura
Hozzászólások
fordított időrendi sorrend
Már ideje volt. Ha azt hiszed ezzel megúsztad tévedsz. Nagyon sokkal tartozol nekem. Úgyhogy beszélj, ne csak mesélj, csacsogj, regélj, de legfőképpen írj.
Pussz,
Jolán
Üdv,
Pinokkió
Igen, itt az idő. Valamiért, csak úgy spontán vagyok. Tartozom??? Nem szokásom az adósságot halmozni pedig. Törlesztek lassacskán...
ölel: Erzsi ;-)
Szia Csipkerózsa :-)
Üdv,
Pinokkió
Üdv: Laura