újabb események régebbi események további események
21:08
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
11:33
Arnold91 módosította a naplóbejegyzését
11:26
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
11:16
Tündér új bejegyzést írt a naplójába

Menekülés az éjszakába

Látogatók száma: 85

Mindenkinek vannak titkai... Az enyém talán súlyosabb mint az átlag és nem nagyon mertem eddig senkinek elmondani. Csak azok tudták, akik napi kapcsolatban voltak velem, de mások számára örök titok maradt...

A történetem nem egy hétköznapi történet, hanem annál jóval több és érhetetlenebb. Sokak számára felháborodásra és diszkriminációra adhat okot, ha elolvassa ezeket a sorokat. A férfiak mindig dicsekednek azzal, hogy hány nővel volt szexuális kapcsolatuk, a nők titkolják, mint ahogy én is.... 24 éves leszek decemberben, 15 évesen vesztettem el a szüzességem és ezalatt a lassan 9 év alatt, 97 férfival volt szexuális kapcsolatom. Sokan most biztosan megdöbbennek e szám hallatán, de elmagyarázom, hogy mindez miért is történhetett meg. 14 éves koromban mániás depressziót állapítottak meg rólam Budapesten. Ezt a betegséget sokan nem értik vagy elítélik, de én már lassan 10 éve ezzel kelek és fekszem... A betegség lényege, hogy a mániás szakaszban pörgök és keresem az egyéjszakás kalandokat, majd ha már kitomboltam magam, akkor jön a depresszió, amikor undorítónak és mocskosnak érzem magam és egész nap csak sírok és szomorkodom. Egész életemben azt hallottam másoktól, hogy soha nem lesz belőlem semmi, hogy még a 8 osztályt sem fogom elvégezni, egy pécsi doktornő pedig azt mondta, hogy drogos vagy prostituált lesz belőlem. Nem lett igaza... Leérettségiztem, megcsináltam a nyelvvizsgát és lediplomáztam és hála a mostani páromnak normális életet élek. Már 3 éve panaszmentes vagyok az új gyógyszernek köszönhetően. Már lassan 10 éve szedem a gyógyszereket, de eddig egyik sem használt, csak az amit 3 éve kezdtem el használni. Nagyon züllött volt a kamaszkorom és fiatal felnőttként sem tudtam megálljt parancsolni magamnak. Most többen megdöbbentek és ócska cédának tituláltok néhányan ha lenne rá lehetőség még meg is köveznétek.... Sokaknak magyaráztam már, hogy minden ami történt nem az én hibám volt, hanem a betegségemé. Sosem felejtem el 2006. december 1-ét, amikor elindultam Pécsre bulizni egy vékony harisnyában és szoknyában. Nagyon hideg volt, végül 2 nap bulizás után december 3-án értem haza, amikor apukámnak volt a szülinapja. Teljesen kiment az eszemből, mert csak magammal voltam elfoglalva. Akkor december 2-án este Pécsett a vasútállomás mellett csak álltam és sírtam... Ahogy felnéztem megláttam a kellemes ünnepeket feliratot és összecsuklottam. Nem tudtam hogyan jutok haza... Éhes voltam és fáztam... A közeli bódéban egy fiatal férfi megsajnált és mondta, hogy Kaposváron van dolga reggel és hazavisz engem kocsival. Nagyon rendes volt nem használta ki a helyzetet, mint sokan mások... A kalandjaim során ő volt az egyetlen rendes férfi... Ahogy beültem a kocsiba bekapcsolta a fűtést és az átfagyott lábam melengettem. Végül szerencsésem hazaértem apukám szülinapjára, aki nagyon dühös volt rám még azt sem fogadta szívesen, hogy felköszöntöttem, de utólag megértem. Anyukám és húgom nagyon sokat sírtak miattam. Édesanyám azt mesélte, ha már hallotta, hogy éjjel valakinek kopog a cipője, azt hitte hogy én érkezem haza, de folyton csalódnia kellett. Egy másik pécsi kiruccanás alkalmával pedig egy 40 éves férfival múlattam az időt, akivel együtt sírtunk a bazilika előtt. Azt mondogattam, hogy Isten sosem bocsát meg nekem, mert rossz ember vagyok, holott minden rosszat a betegségem okozott. Sosem felejtem el, ahogy édesanyám mindig azt mondta nekem, amikor hazaértem: Ilyen életet akarsz élni, nem akarsz férjhez menni hófehér ruhában? Ekkor mindig meghatódtam és elgondolkoztam, de másnap délután mégis ott folytattam, ahol abbahagytam. A kórházakat sem feledem soha, főleg azt nem amikor 16 évesen bekerültem a helyi kórházba és a mellettem fekvő idős néni meghalt... Én szóltam a nővéreknek, de nem hittek nekem. Egész éjjel a hideg keze a kezemen volt és a nővérek csak reggel vették észre, hogy meghalt a néni. Most boldog vagyok a párommal, aki így fogad el és sosem változtatna meg engem. Már lassan egy éve együtt vagyunk, de sosem kacsingattam más felé, mert ő az életem szerelme, aki ha nem lenne akkor belepusztulnék a lét elviselhetetlen könnyelműségébe....

A cikket írta: happyapple23

2 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

fordított időrendi sorrend

Anonymus
ezt hogy csináltad? úgy értem, hogyan tartottad számon? naplót vezettél?
Cikkíró
párbeszéd

megtekintés Válasz erre: Anonymus

ezt hogy csináltad? úgy értem, hogyan tartottad számon? naplót vezettél?

Nem, nem vezettem, csak egyszer nagyon unatkoztam matek órán aztán szépen összeszámoltam...
Anonymus
Ne ítélj, hogy ne ítéltessél.
Nem vagyok hívő, de azt hiszem, így mondja a Biblia. Vagy valahogy így.
Tanulságos történet, nem elítélendő.

Üdv.
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: