"Nem mondhatom el senkinek, elmondom hát mindenkinek"
Látogatók száma: 103
Nem tudom hogyan kezdjem el. Iszonyúan nehéz. Nehéz még magamnak is bevallani, de ma olvastam egy- két cikket itt az oldalon, amely kísértetiesen hasonlít arra amit érzek......,és amit tenni készülök.
Kezdeném talán azzal, hogy jó régen férjezett vagyok, eddig szeretetben, viszonylagos békességben, nagy családdal megáldva, éltük a mindennapjainkat. Néhány hónapja, elkezdődött az életünkben, egy nagy változás, (utolért minket is a gazdasági válság) egyre türelmetlenebbek vagyunk egymással, sarkosabban fogalmazunk, stb. Egyre gyakoribbak a veszekedések, piszkálódások, látszólag nem komoly, másnap kezdjük elölről, mintha mi sem történt volna. Bennem viszont valami teljesen megváltozott, már nem nézem el, ha a férjem megjegyzéseket tesz. Kezdeném talán azzal, hogy a férjem betegsége miatt, 7-8éve, már nincs szexuális kapcsolatunk. Jó feleségként úgy gondoltam, hogy átvészeljük hiszen szeretjük egymást. Eddig sem és ezután sem áll szándékomban ezt felhánytorgatni, hiszen megbeszéltük, hogy ez önmagában nem jelenthet problémát, de azt hiszem ez neki jelenti a legnagyobb gondot, próbáltam sok féle dolgot, hogy el tudja fogadni a saját baját, de azt hiszem ez nem sikerült. Valószínű, hogy ez is nagymértékben közrejátszik abban, hogy engem piszkál, a kákán is csomót keres, egyre többször hallom, hogy semmit sem tudok jól csinálni. Ott tartok, hogy görcsbe rándul a gyomrom, amikor közeledik az idő, hogy mindjárt hazaér a munkából, hogy vajon mi az ami nem fog neki tetszeni ( a kaja, vagy az, hogy éppen már elhűlt, vagy még várni kell rá pár percet), tudom önmagukban ezek a dolgok apróságok, de nap mint nap őrjítőek. Eljutottam arra a pontra, hogy el akarom hagyni, de félek attól, hogy egyedül nem boldogul, mert a gyerekek jönnek velem. Nem tudom, de nem bírom tovább, belefáradtam, elegem lett mindenből. Muszáj volt leírnom, bár még közel sem írtam le mindent, talán ennyi is segít.
Hozzászólások
fordított időrendi sorrend
Próbára teszi a gazdasági válság az emberi kapcsolatokat. Olykor elviselhetetlen dolgokat produkál az élet, ilyenkor egymásnak esnek a párok, azt bántják, akit a legjobban szeretik. Nehéz helyzetben vagyok, de hidd el, ha otthagyod, a problémáid még fokozódnak!
Olyan könnyen mondják itt is mint máshol, hogy ha nem megy hagyd ott!! De majd egyedül gondolod menni fog????
Ha szeretitek egymást, beszéljétek meg a gondokat, közös erővel ha nem is gyorsan, de mindent meg lehet oldani.
Tedd fel a kérdést magadnak! Milyen sorsot szánsz gyermekeidnek???
Egyedül nem fogod tudni megadni nekik, ami az életben szükséges! pl. iskoláztatás stb.
Légy erős, kitartó mert a gyermekeidnek boldog, békés életet kell, hogy adj!!!
Ismerős a helyzet.Szerintem nem vagy egyedül a problémáddal,ez a gazdasági válság,mindenkit megvisel.Az emberek türelmetlenek,ingerültek,sőt mindenért a másikban keresik a hibát....Én is jártam ebben a cipőben,és 12 év házasság után (amiből az utóbbi 2 év rémálom volt)mostanság azt mondom olyan mint rég,az elején.Nehéz volt de kitartottunk egymás mellet,de ehhez el kell mondanod amit szeretnél,hogy szeretnél élni,ha ez nem talál süket fülekre sínen vagy,ha nem hallgat meg és nem változik(változtok)felesleges minden,kezdj új életet.Nekem sikerült,nehéz volt de mindketten tettünk azért,hogy ez így legyen:)
Mondját a szeretet mindent legyőz!!
Próbára teszi a gazdasági válság az emberi kapcsolatokat. Olykor elviselhetetlen dolgokat produkál az élet, ilyenkor egymásnak esnek a párok, azt bántják, akit a legjobban szeretik. Nehéz helyzetben vagyok, de hidd el, ha otthagyod, a problémáid még fokozódnak!
Olyan könnyen mondják itt is mint máshol, hogy ha nem megy hagyd ott!! De majd egyedül gondolod menni fog????
Ha szeretitek egymást, beszéljétek meg a gondokat, közös erővel ha nem is gyorsan, de mindent meg lehet oldani.
Tedd fel a kérdést magadnak! Milyen sorsot szánsz gyermekeidnek???
Egyedül nem fogod tudni megadni nekik, ami az életben szükséges! pl. iskoláztatás stb.
Légy erős, kitartó mert a gyermekeidnek boldog, békés életet kell, hogy adj!!!
Pontosan ebből a megfontolásból nem léptem, még eddig. Csak azt nem tudom, a gyerekeim hogyan lehetnek boldogok, ha azt látják, hogy Mi sem vagyunk azok.
Nem is tudod milyen jó nekem hallgatni a felnőtt gyermekemet, amikor a fejemhez vágja, miért nem váltál el tőle már előbb, elb@sz@rintott@d az egész gyerekkorom ezzel az apával....
Én is azt mondom üljetek le és beszéljétek meg. Ha a férjednél ez fel sem merült, akkor még inkább.