Nem vagy egyedül
Látogatók száma: 75
Újdonsült barátnőmnek…
Ha az embert csalódás éri, a munkájában, a családjában, vagy a szerelmében, az első dolog, hogy magát hibáztatja, és felteszi a kérdést, vajon mit rontottam el?
Tipikus módszer, saját magunkban keresni a hibát, és nem mérlegelni a körülményeket, nem feltételezni, hogy rajtunk kívülálló okok is vezethetnek kudarcunkhoz, melyet kisebb egyéni tragédiának tartunk, és elkövetjük az a hibát is, hogy egyre mélyebbre süllyedünk az önsajnálatban, s a kiúttól, a megoldástól egyre távolabb kerülünk.
Belegabalyodunk az érzelmeink hálójába, így leszünk saját magunk foglyai, ahelyett, hogy elővennénk a józan hideg észt, mérlegelni helyzetünket, a körülményeket, feltárnánk a lehetséges kiutakat, a nyereségeikkel és veszteségeikkel együtt, ezzel döntési helyzetbe kerülnénk, amikor már nem dughatjuk fejünket a homokba, hogy nem látjuk a problémákat, ergo azok nincsenek is.
Mennyire könnyű döntést hozni, mennyire nem, az egyrészt temperamentum és gyakorlat kérdése, másrészt az önbecsülésünkből is fakad, hiszen miért lennénk bárki számára fontosak, ha mi magunk sem tudjuk irányítani az életünket és kiállni magunkért.
Míg fiatalok vagyunk, rajtunk van a remény sugallta optimizmus hímpora, ám később, ahogyan telik az idő és történnek velünk, vagy körülöttünk némely dolgok, egyre bölcsebbek leszünk, s elválasztjuk a búzát az ocsútól, s nem várunk csodát, inkább hajlunk a tényeknek hinni, mintsem a szívünkre hallgatnánk, és nem akarjuk megmagyarázhatatlan módon mazohistán folytatni az egyre kellemetlenebb helyzeteket generáló életünket, csak mert megszoktuk azt, s mert fogytán az önmagunkba vetett hitünk,amely nem hagyja, hogy kilépjünk a rossz szituációkból és bízzunk abban, hogy a sorsunk alakulhat sokkal jobban, ha visszahúzó béklyóinkat magunk mögött hagyjuk.
A tapasztalat, melyet magunk gyűjtünk a saját és mások életének ismeretében, egyre csak növekszik bennünk és automatikusan nem lépünk kétszer ugyanabba a folyóba, mert tudjuk, hogy az már közben megváltozott, ahogyan mi sem vagyunk a régiek.
Aki nem mer lépni, az saját életét teszi tönkre, márpedig abból csak egy van, azzal kell jól sáfárkodnunk.
Egyáltalán nem állítom, hogy soha, semmilyen körülmények között nem kell, vagy nem lehet kompromisszumot kötni, de meggyőződésem, hogy azok, hosszabb távon, kevésbé sikeresek, ha azt a magánéletünkben tesszük, tönkretéve a biztos, nyugalmas hátterünket, mely bizony kihat életünk további területeire is.
Ritka időszak, amikor éppen minden a helyén van, s fut a szekér magától, mert harmonikus, kiegyensúlyozott kapcsolatunk a társunkkal, gyerekeink teszik a dolgukat, és a munkahelyünkön is biztonságban vagyunk. Ez az állapot ritka kincs, s akkor vesszük észre, ha már múlóban van, vagy talán el is múlt. Természetesen megteszünk mindent annak érdekében, hogy helyreálljon az optimális állapot, de ha nem megy, akkor merjünk lépni, mert sokkal erősebbek vagyunk, mintsem azt gondolnánk.
Megszokásból bennrekedni egy zsákutcában, igazán nem egy perspektíva.
Soha nem vagyunk egyedül, akkor sem, ha éppen úgy érezzük, csak nézzünk körül, és látni fogjuk az új lehetőségeket, melyek mellett korábban elmentünk.
FEL A FEJJEL!
A cikket írta: Yolla
Hozzászólások
időrendi sorrend
Olvastalak benneteket...
Yolla...amit írtál, és ahogy írtad, arra bólogatok...bölcs vagy, és empatikus, nagy szívvel...
Csilla...
Értelek, de ne minden áron akard feláldozni önmagad annak érdekében, hogy meglágyítsd...
Erőt neked, és kivánom, találd meg igazi értékeid, és önmagad annak érdekében, hogy határozott lépéseket tégy annak érdekében, hogy a fojtogató helyzetből kikerülj...
Sziasztok...
Jó éjt..
M.
Köszönöm...
Tudod próbálkozom, egyre csak próbálkozom, remélve, hogy mégis sikerül megszelídítenem kóbor lelkét...hátha! Pedig tudom, hogy soha, senkinek nem sikerült, de én roppant kitartó vagyok, voltam...hosszú éveken át (holnap lesz 3 éve). Sajnos úgy érzem, hogy fogy az erőm...
Még egyszer köszönöm ezt az írást!
Pussz!
Csilla
Kedves Yolla!
Amit leírtál, az úgy van! Az emberek egyrésze hajlamos magát hibáztatni baj esetén.De józan gondolkodással, kellő megfontolással a megoldást próbálja megtalálni.Én a nagyobb bajt ott látom,-s ez jellemzőbb az emberek többségére, hogy-mindenki más hibás, csak ő nem..
Puszi, Ilona
Ha elromlik egy kapcsolat, akkor meddig érdemes a megmentésén munkálkodni és mikor érkezik el a pillanat, amikor már sérülünk, ha fenntartjuk a kapcsolatot, legyen az házasság, vagy együttélés.
Néha kell, hogy a józan ész kerekedjen felül.
Puszi. Yolla
Amit leírtál, az úgy van! Az emberek egyrésze hajlamos magát hibáztatni baj esetén.De józan gondolkodással, kellő megfontolással a megoldást próbálja megtalálni.Én a nagyobb bajt ott látom,-s ez jellemzőbb az emberek többségére, hogy-mindenki más hibás, csak ő nem..
Puszi, Ilona