Önző ölelésben
Látogatók száma: 75
"Ajándék ez, csodálatos. A földig hajolok, úgy köszönöm meg." (Márai Sándor)
Azt kérded, miért, hogy tövisként szúrok,
szememből miért a vád lobog?
Érzem, ha mégoly szorosan ölelsz is,
csillagfény-távol a mosolyod!
Tudod, sem hatalmas,
sem csillag nem vagyok,
felelni is csak félszegen tudok:
elakadt szavaid hűvös csendje,
szemed vakító tükrözése,
fény-ölelésben rejtőző csókod
- belém ivódott kétkedések:
rabságra vágysz, de magadat félted!
Féltelek én is,- ha repülni hagylak,
nem állhatsz ellen a csillagoknak,
elszöksz majd örökre - rab madár -
és azután hiába vágyom már,
hogy a világon egyedül enyém maradj!
Harcolok érted - szelídíts meg,
ahogy a Kisherceg: számára is
csak az az egyetlen rózsa szelíd,
mely egyes-egyedül neki virít!
Kérlek, fogolyként tarts rabul,
míg önző, szerelmes földi létünk
öröklétbe nem alkonyul!
Gősi Vali, 2011
A cikket írta: Gősi Vali
Hozzászólások
időrendi sorrend
Nagyon szép, csodálatos, na és a rózsák... teljesen elvarázsolnak az ilyen írások, köszönöm, hogy megállhatok egy pillanatra, és elvarázsolódhatok egy rövid álmodozás erejéig..
Komolyan, könnyek csordulnak ilyen szép írástól a szemembe..
Komolyan, könnyek csordulnak ilyen szép írástól a szemembe.. "
Hát ez volt az a tegnapi, Kedves Anonymus :)
Hogy mi?? Most hirtelen nem tudom, mit mondtam el? Hisz nem látok további hozzászólásokat..
fhajnalkarita - nagyon kedves vagy, köszönöm, hogy elmondtad :)
Komolyan, könnyek csordulnak ilyen szép írástól a szemembe..
Nagyon szép Vali!!!!! :)
És jó, hogy itt írsz! :)
Virág
És jó, hogy itt írsz! :)
Virág
Kedves Vali!
Ismét egy gyönyörűséget hoztál nekünk! Köszönjük!
Pussz,
Tündér
Ismét egy gyönyörűséget hoztál nekünk! Köszönjük!
Pussz,
Tündér