újabb események régebbi események további események
18:37
Ilpaki új bejegyzést írt a naplójába
05:51
Horoszkóp módosította a naplóbejegyzését
17:36
Boschzer regisztrált a weboldalra
08:38
Ilona új bejegyzést írt a naplójába
15:26
Black Ice módosította a cikkét
13:09
Anyu válaszolt egy szavazásra
12:17
Black Ice új cikket töltött fel
07:32
Horoszkóp új bejegyzést írt a naplójába
07:19
gvali válaszolt egy szavazásra
06:42
Horoszkóp módosította a naplóbejegyzését
06:37
Horoszkóp új bejegyzést írt a naplójába
16:43
Ilpaki új bejegyzést írt a naplójába
15:06
Ilona új bejegyzést írt a naplójába
06:10
Tündér módosította a naplóbejegyzését
06:10
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
23:49
Garminzchg regisztrált a weboldalra
20:45
Fortressnhm regisztrált a weboldalra
21:56
Sightegb regisztrált a weboldalra
19:00
Ilona új bejegyzést írt a naplójába
09:07
Black Ice módosította a cikkét

Párhuzamos életek

2012. szeptember 13. - Látogatók száma: 68

Amikor nemrég egy kedves ismerősöm azt mondta, hogy nem akar többé a boldog kapcsolatáról írni, mert sokan irigyek és rossz néven veszik, akkor még kételkedtem ebben. Később elgondolkodtam rajta. Valóban így lenne?

Vannak titkaink, amelyeket nem mondhatunk el senkinek, de a Kiskegyed magazinból azt tanultuk, hogy ebben az esetben mondjuk el mindenkinek. Névtelenül persze, vagy álnickkel. Mindenre van megoldás.

Szegény barátnőm is ebben settenkedett - ugye mindenkinek van ilyen barátnője, aki önmaga valójában -, mert az a bizonyos hetedik év házasság után beleszeretett valakibe. Voltak bizalmasai, akiknek elmondta, de ez kevésnek bizonyult, s mivel komoly írói ambíciókat is dédelgetett, hát megírta a szíve történetét. Itt kezdődött a baj.

Úgy érezte, hogy betölti és szétfeszíti ez az új szerelem, és írnia kell. Képtelen volt magában tartani a boldogságát. Kapott sok tanácsot is, hogy nem szabadna ennyire kimutatni az érzéseit, de neki esze ágában sem volt taktikázni. Írásait nagyon szerették újsütetű barátai, és végre egy kicsit szabadabbnak érezte magát. Boldognak és sikeresnek. Kettős életet kezdett élni.

A férjét nem hagyhatta el, mert nem vitte rá a lélek, új szerelmét pedig nem akarta. A bizonyos harmadik megértőnek bizonyult, és ez hosszú távra megalapozta bensőséges, szerető kapcsolatukat. Pár hónap döcögés után, miközben újra és újra hiába próbálta lezárni a házasságát - mert azért megpróbálta időnként a lehetetlent - és új életet kezdeni, beletörődött, hogy mostantól párhuzamos életet fog élni. A házasságában és az alternatív kapcsolatában is teljességet igyekezett nyújtani, s bár eleinte nem volt könnyű, azért pár év alatt belerázódott. Valami aberrált módon élvezni kezdte, hogy két férfi szerelmét is bírja. Ez felháborítóan erkölcstelen és szégyellni való dolog volt azok szemében, akiknek - legnagyobb bánatukra - csak aktképeiket sikerült csereberélniük az ellenkező nemmel. Ő egyszerűen boldog volt, mert el tudta fogadni, hogy nem tud változtatni az életén, és nem gyötrődött rajta tovább.

Ekkoriban kezdődtek a bonyodalmak. Sajnos - ilyen az emberi világ - olyanok is megtudták a kilétét, akiknek nem kellett volna. Visszaéltek a bizalmával. Kapott pár fenyegető levelet is. Gyakran már olyasmivel is megvádolták, amihez már abszolút semmi köze sem volt. De mivel tudta, hogy úgysem hinnének neki, hát hallgatott. A szíve vérzett és a tolla megfagyott. Nem írt többé.

1 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

Anonymus
párbeszéd
2012. szeptember 15. 13:38

megtekintés Válasz erre: Cikkíró - 2012. szeptember 14. 11:18

Nem tudom azt se, hogy egyáltalán van-e értelme beszélni erről, akár rébuszok nélkül is. Talán személyesen lenne, mert írásban nem ugyanaz.
A második fenyegető levél után nem jött több. Nem tudni miért. Talán rájött az úriember, hogy mégsem a barátnőm a sunyi? Ezt csak ő tudja megmondani.

Azt érzem, hogy olyan személytelen ez az egész.... Hová is helyezzük a hangsúlyt?.. A másik esetleg félreérti, hiszen annyi mindenen múlik, hogy egy kijelentés milyen értelmet kap...
Ezért nem szeretem írásban kifejteni a véleményemet... Nem az igazi.

Én azt javaslom lépjetek ezen túl mielőbb!
Cikkíró
párbeszéd
2012. szeptember 14. 11:18

megtekintés Válasz erre: Anonymus - 2012. szeptember 14. 10:31

Rébuszokban nem lehet beszélni... Sejtéseim vannak. De konkrét tudomásom, hogy valaki másnak hasonló próbálkozásai voltak, arról is. Akkor most kiről beszélünk? Így nehéz ám? És a végkifejlet valahol azért megrekedt. A zsaroló csak belátta, hogy a hülyeségeit nem viszi végig, vagy tévedek?

Nem tudom azt se, hogy egyáltalán van-e értelme beszélni erről, akár rébuszok nélkül is. Talán személyesen lenne, mert írásban nem ugyanaz.
A második fenyegető levél után nem jött több. Nem tudni miért. Talán rájött az úriember, hogy mégsem a barátnőm a sunyi? Ezt csak ő tudja megmondani.
Anonymus
párbeszéd
2012. szeptember 14. 10:31

megtekintés Válasz erre: Cikkíró - 2012. szeptember 14. 10:21

Nem volt más ötlete, mint eltűnni. Nem harcolhatott. Amúgy is olyan fajta, aki feladja, ha az ellenfelei "hangosabbak, fenyegetőbbek", mint ő.
Nem akarok neveket írni. Elég, ha azt mondom, hogy egy másik nő által durvának és közönségesnek nyilvánított férfi?

Rébuszokban nem lehet beszélni... Sejtéseim vannak. De konkrét tudomásom, hogy valaki másnak hasonló próbálkozásai voltak, arról is. Akkor most kiről beszélünk? Így nehéz ám? És a végkifejlet valahol azért megrekedt. A zsaroló csak belátta, hogy a hülyeségeit nem viszi végig, vagy tévedek?
Cikkíró
párbeszéd
2012. szeptember 14. 10:21

megtekintés Válasz erre: Anonymus - 2012. szeptember 14. 10:09

Egyről beszélünk. Csak másként. Miért is kéne a szép emlékeket törölni?... de ne is legyen csak szép... Miért is? Nem elég csak jelen lenni. A folyamatban benne kell lenni. Nem eltűnni a színről, mert megteheti... Ki bántja őt?

Nem volt más ötlete, mint eltűnni. Nem harcolhatott. Amúgy is olyan fajta, aki feladja, ha az ellenfelei "hangosabbak, fenyegetőbbek", mint ő.
Nem akarok neveket írni. Elég, ha azt mondom, hogy egy másik nő által durvának és közönségesnek nyilvánított férfi?
Anonymus
párbeszéd
2012. szeptember 14. 10:09

megtekintés Válasz erre: Cikkíró - 2012. szeptember 14. 09:21

Nem értem. Mit kellene végigvinni? Az nem elég, hogy eltüntette magát? Saját magát vonta ki a forgalomból, megtehette.
Más meg írt naplót arról, hogy nahát mik történtek, talán arra gondolt, hogy retorzió alá került a barátnőm és elnyerte jogos büntetését. Pedig csak ő intézte el saját magát. Gondolta, ha nem lesz elől, végre békén hagyják. Hát nem úgy lett. Nem tudja mi mást tehetne. Törölni nem akarja mindenét, mert sok szép emléke van itt.

Egyről beszélünk. Csak másként. Miért is kéne a szép emlékeket törölni?... de ne is legyen csak szép... Miért is? Nem elég csak jelen lenni. A folyamatban benne kell lenni. Nem eltűnni a színről, mert megteheti... Ki bántja őt?
Cikkíró
párbeszéd
2012. szeptember 14. 09:25

megtekintés Válasz erre: Anonymus - 2012. szeptember 13. 09:49

ez történik azokkal, akik nem az iskolában, hanem a kiskegyedből "tanulnak."

Szerencsétlen, ostoba naiva, így van.
Cikkíró
párbeszéd
2012. szeptember 14. 09:21

megtekintés Válasz erre: Anonymus - 2012. szeptember 14. 08:51

Igen, amennyire ismerem a hátteret. De nem minden történt alaptalanul. Hosszú időre nyúlik vissza ez a rágalom hadjárat. Nem csak őt támadták, többeket, ami itt csapódott le. Aki ebbe a folyamatba valamilyen módon részt vett, az tudja. Ez alól a barátnőd sem lehet kivétel. Mint ahogy azok sem élik meg ezt könnyen, akik belesodródtak valamiért.

Az egyéb bajokat, ami érte, bár nem ismerem, de megemlíted, természetesen sajnálom...
Talán valahol értem, hogy megpróbálsz segíteni, de te nem ő vagy. Ezt csak az érintett tudja végigvinni.

Nem értem. Mit kellene végigvinni? Az nem elég, hogy eltüntette magát? Saját magát vonta ki a forgalomból, megtehette.
Más meg írt naplót arról, hogy nahát mik történtek, talán arra gondolt, hogy retorzió alá került a barátnőm és elnyerte jogos büntetését. Pedig csak ő intézte el saját magát. Gondolta, ha nem lesz elől, végre békén hagyják. Hát nem úgy lett. Nem tudja mi mást tehetne. Törölni nem akarja mindenét, mert sok szép emléke van itt.
Anonymus
párbeszéd
2012. szeptember 14. 08:51

megtekintés Válasz erre: Cikkíró - 2012. szeptember 13. 15:13

Te tudod mi van a háttérben úgy érzem. A barátnőm nem védte magát. Közben a szerelme nagyon nehéz helyzetbe került. A való életben. A rágalmak, melyekkel őket illették, semmik nem voltak hozzá képest. Ezért sem folyt bele a helyezésért folyt állandósult vitákba. Mindent ráhagyott a vádlóira. Így azt hitték, hogy igazuk van. Ez fájt neki, de az életben sokkal nagyobb bajok érték. Ha tudod kiről írok, azt is láthatod, hogy jó ideje nem ír már azon a nicken, amit a legjobban szeretett a világon. Nem mert nem írhatna. Csak belefáradt. A hamis vádakba. A levelekbe, hogy ha nem állítja le magát kiteregetik a szennyest. Pedig már itt sem volt.

Igen, amennyire ismerem a hátteret. De nem minden történt alaptalanul. Hosszú időre nyúlik vissza ez a rágalom hadjárat. Nem csak őt támadták, többeket, ami itt csapódott le. Aki ebbe a folyamatba valamilyen módon részt vett, az tudja. Ez alól a barátnőd sem lehet kivétel. Mint ahogy azok sem élik meg ezt könnyen, akik belesodródtak valamiért.

Az egyéb bajokat, ami érte, bár nem ismerem, de megemlíted, természetesen sajnálom...
Talán valahol értem, hogy megpróbálsz segíteni, de te nem ő vagy. Ezt csak az érintett tudja végigvinni.
Cikkíró
párbeszéd
2012. szeptember 13. 15:14

megtekintés Válasz erre: Anonymus - 2012. szeptember 13. 13:21

Ez nem lehet kérdés. Akinek ilyen megfordul a fejében igencsak elvetemült teremtés. Bármennyire is negatív érzéseket táplál a barátnőd irányába, semmi nem jogosítja fel egy ilyen tettre. Nem csak az ő, hanem a társa életét is megkeserítené. Hacsak nem annyira érzéketlen és sötét.
Merem remélni, hogy mindez a fenyegetés szintjéig jutott.
Nem vonom ki magamat sem azok köréből, akik hirtelen felindulásból ha nem is ilyen mélységben, de valamilyen negatív véleményt megfogalmaztak, esetleg le is írtam az akkori gondolataimat, mint ahogy tették ezt mások is. De tudva azt, hogy a harag nem jó tanácsadó, hamar be is látva, hogy ez nem vezethet eredményre...
De hiszen, amióta világ a világ mindig voltak és lesznek is álarc mögé bújt képmutató, rosszat akaró emberek.
Szerintem a lehetőség itt adott, hogy a sérelmeinket egymás között akár mint most megbeszéljük.

Ezt a hozzászólást törölte a moderátor.
Cikkíró
párbeszéd
2012. szeptember 13. 15:13

megtekintés Válasz erre: Anonymus - 2012. szeptember 13. 13:21

Ez nem lehet kérdés. Akinek ilyen megfordul a fejében igencsak elvetemült teremtés. Bármennyire is negatív érzéseket táplál a barátnőd irányába, semmi nem jogosítja fel egy ilyen tettre. Nem csak az ő, hanem a társa életét is megkeserítené. Hacsak nem annyira érzéketlen és sötét.
Merem remélni, hogy mindez a fenyegetés szintjéig jutott.
Nem vonom ki magamat sem azok köréből, akik hirtelen felindulásból ha nem is ilyen mélységben, de valamilyen negatív véleményt megfogalmaztak, esetleg le is írtam az akkori gondolataimat, mint ahogy tették ezt mások is. De tudva azt, hogy a harag nem jó tanácsadó, hamar be is látva, hogy ez nem vezethet eredményre...
De hiszen, amióta világ a világ mindig voltak és lesznek is álarc mögé bújt képmutató, rosszat akaró emberek.
Szerintem a lehetőség itt adott, hogy a sérelmeinket egymás között akár mint most megbeszéljük.

Te tudod mi van a háttérben úgy érzem. A barátnőm nem védte magát. Közben a szerelme nagyon nehéz helyzetbe került. A való életben. A rágalmak, melyekkel őket illették, semmik nem voltak hozzá képest. Ezért sem folyt bele a helyezésért folyt állandósult vitákba. Mindent ráhagyott a vádlóira. Így azt hitték, hogy igazuk van. Ez fájt neki, de az életben sokkal nagyobb bajok érték. Ha tudod kiről írok, azt is láthatod, hogy jó ideje nem ír már azon a nicken, amit a legjobban szeretett a világon. Nem mert nem írhatna. Csak belefáradt. A hamis vádakba. A levelekbe, hogy ha nem állítja le magát kiteregetik a szennyest. Pedig már itt sem volt.
Anonymus
párbeszéd
2012. szeptember 13. 13:21

megtekintés Válasz erre: Cikkíró - 2012. szeptember 13. 12:22

Ezt a hozzászólást törölte a moderátor

Ez nem lehet kérdés. Akinek ilyen megfordul a fejében igencsak elvetemült teremtés. Bármennyire is negatív érzéseket táplál a barátnőd irányába, semmi nem jogosítja fel egy ilyen tettre. Nem csak az ő, hanem a társa életét is megkeserítené. Hacsak nem annyira érzéketlen és sötét.
Merem remélni, hogy mindez a fenyegetés szintjéig jutott.
Nem vonom ki magamat sem azok köréből, akik hirtelen felindulásból ha nem is ilyen mélységben, de valamilyen negatív véleményt megfogalmaztak, esetleg le is írtam az akkori gondolataimat, mint ahogy tették ezt mások is. De tudva azt, hogy a harag nem jó tanácsadó, hamar be is látva, hogy ez nem vezethet eredményre...
De hiszen, amióta világ a világ mindig voltak és lesznek is álarc mögé bújt képmutató, rosszat akaró emberek.
Szerintem a lehetőség itt adott, hogy a sérelmeinket egymás között akár mint most megbeszéljük.
Cikkíró
párbeszéd
2012. szeptember 13. 12:22

megtekintés Válasz erre: Anonymus - 2012. szeptember 13. 10:25

Kedves Cikkíró!

Szeretném elvonatkoztatni a jelen történettől amit mondani (írni) szeretnék, a mellett, hogy megértem az ismerősödet, mert magam is éreztem már hasonlót, mint ő.

A bizalom visszaállítása az egyik legnehezebb kérdés, ha egyszer vagy többször megrendült. Ezt általánosságban ki merem jelenteni. Van, aki a boldogságát, más a boldogtalanságát veri nagy dobra, mert úgy érzi másokkal is szeretné megosztani vagy azért, hogy érezzék át azt, amit ő, vagy mert megkönnyebbülést érez, ha beszélhet (írhat) róla.

Akit többségében ért inkább a rossz, mint a jó, azon nem szabadna meglepődni, ha többnyire negatív dolgokról ír. A reakciók? Kitől, mi... Nem lehet elvárni senkitől azt, hogy a másikkal való történéseket úgy élje meg, vagy át, mint ahogy az le van írva. Az összehasonlítás... a sikeres és a sikertelen életek között szinte természetes.

Fontos téma, amit felvetettél. A rosszindulat, az irigység is egy emberi tulajdonság. Semmiképp nem emberséges. Közhely, hogy nem vagyunk egyformák. Magam is tapasztaltam néhányszor a rossz megközelítéseket, hsz-eket, véleményeket, amikor egy-két, sok, az életemből merített negatív témát kitettem ide a nyilvánosság elé, és egy-egy mondatommal, szavaimmal, sőt a hangulatommal szembesítettek...

Csak egy-két idézett példa erre: "Az elbénázott nemi életemet nem kell ahhoz idetennem, hogy olvassanak"... vagy "(S)írok, hogy olvass, (S)írok, hogy szeress"... nehezen feldolgozható kijelentések voltak annak, akinek szóltak a valaki/k által minden meggyőződést nélkülöző megnyilvánulások...

Elnézést, amiért hosszúra sikeredett. Beszélgessünk!

Ezt a hozzászólást törölte a moderátor.
Cikkíró
párbeszéd
2012. szeptember 13. 12:21

megtekintés Válasz erre: Anonymus - 2012. szeptember 13. 10:25

Kedves Cikkíró!

Szeretném elvonatkoztatni a jelen történettől amit mondani (írni) szeretnék, a mellett, hogy megértem az ismerősödet, mert magam is éreztem már hasonlót, mint ő.

A bizalom visszaállítása az egyik legnehezebb kérdés, ha egyszer vagy többször megrendült. Ezt általánosságban ki merem jelenteni. Van, aki a boldogságát, más a boldogtalanságát veri nagy dobra, mert úgy érzi másokkal is szeretné megosztani vagy azért, hogy érezzék át azt, amit ő, vagy mert megkönnyebbülést érez, ha beszélhet (írhat) róla.

Akit többségében ért inkább a rossz, mint a jó, azon nem szabadna meglepődni, ha többnyire negatív dolgokról ír. A reakciók? Kitől, mi... Nem lehet elvárni senkitől azt, hogy a másikkal való történéseket úgy élje meg, vagy át, mint ahogy az le van írva. Az összehasonlítás... a sikeres és a sikertelen életek között szinte természetes.

Fontos téma, amit felvetettél. A rosszindulat, az irigység is egy emberi tulajdonság. Semmiképp nem emberséges. Közhely, hogy nem vagyunk egyformák. Magam is tapasztaltam néhányszor a rossz megközelítéseket, hsz-eket, véleményeket, amikor egy-két, sok, az életemből merített negatív témát kitettem ide a nyilvánosság elé, és egy-egy mondatommal, szavaimmal, sőt a hangulatommal szembesítettek...

Csak egy-két idézett példa erre: "Az elbénázott nemi életemet nem kell ahhoz idetennem, hogy olvassanak"... vagy "(S)írok, hogy olvass, (S)írok, hogy szeress"... nehezen feldolgozható kijelentések voltak annak, akinek szóltak a valaki/k által minden meggyőződést nélkülöző megnyilvánulások...

Elnézést, amiért hosszúra sikeredett. Beszélgessünk!

Úgy gondolom, a barátnőm bármit tett vagy nem tett, semmi sem jogosít fel senkit arra, hogy leleplezze a férje előtt. Főleg azért nem mert a "zsaroló" nagyon jól tudja, hogy míg a barátnőm életét tönkretenné a leleplezés, az neki nem hoz nyereséget. Ebből haszna senkinek nem lenne, csak kára. Akkor miért? Merő aljaságból? Helyezésért, ami nyereséget nem hoz anyagilag? Beszélgessünk, név nélkül.
Anonymus
2012. szeptember 13. 10:25
Kedves Cikkíró!

Szeretném elvonatkoztatni a jelen történettől amit mondani (írni) szeretnék, a mellett, hogy megértem az ismerősödet, mert magam is éreztem már hasonlót, mint ő.

A bizalom visszaállítása az egyik legnehezebb kérdés, ha egyszer vagy többször megrendült. Ezt általánosságban ki merem jelenteni. Van, aki a boldogságát, más a boldogtalanságát veri nagy dobra, mert úgy érzi másokkal is szeretné megosztani vagy azért, hogy érezzék át azt, amit ő, vagy mert megkönnyebbülést érez, ha beszélhet (írhat) róla.

Akit többségében ért inkább a rossz, mint a jó, azon nem szabadna meglepődni, ha többnyire negatív dolgokról ír. A reakciók? Kitől, mi... Nem lehet elvárni senkitől azt, hogy a másikkal való történéseket úgy élje meg, vagy át, mint ahogy az le van írva. Az összehasonlítás... a sikeres és a sikertelen életek között szinte természetes.

Fontos téma, amit felvetettél. A rosszindulat, az irigység is egy emberi tulajdonság. Semmiképp nem emberséges. Közhely, hogy nem vagyunk egyformák. Magam is tapasztaltam néhányszor a rossz megközelítéseket, hsz-eket, véleményeket, amikor egy-két, sok, az életemből merített negatív témát kitettem ide a nyilvánosság elé, és egy-egy mondatommal, szavaimmal, sőt a hangulatommal szembesítettek...

Csak egy-két idézett példa erre: "Az elbénázott nemi életemet nem kell ahhoz idetennem, hogy olvassanak"... vagy "(S)írok, hogy olvass, (S)írok, hogy szeress"... nehezen feldolgozható kijelentések voltak annak, akinek szóltak a valaki/k által minden meggyőződést nélkülöző megnyilvánulások...

Elnézést, amiért hosszúra sikeredett. Beszélgessünk!
Anonymus
2012. szeptember 13. 09:49
ez történik azokkal, akik nem az iskolában, hanem a kiskegyedből "tanulnak."
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: