újabb események régebbi események további események
19:20
Ilona új hozzászólást írt az egyik cikkéhez
19:11
zsoltne.eva új hozzászólást írt egy cikkhez
18:10
zsoltne.eva új hozzászólást írt az egyik naplóbejegyzéséhez
18:05
zsoltne.eva módosította a naplóbejegyzését
17:49
zsoltne.eva új hozzászólást írt Tündér naplóbejegyzéséhez
13:17
kalozlány új hozzászólást írt az egyik cikkéhez
13:15
kalozlány új hozzászólást írt Tündér naplóbejegyzéséhez
17:30
Fifti regisztrált a weboldalra
09:52
emillio válaszolt a Kérdezd a férfit menüpont egyik kérdésére
00:14
emillio új bejegyzést írt a naplójába
20:35
Yolla válaszolt egy szavazásra
19:44
Sanda új hozzászólást írt egy cikkhez
16:21
Yolla új hozzászólást írt az egyik cikkéhez
13:40
zsoltne.eva új hozzászólást írt egy cikkhez
11:51
Ilona új hozzászólást írt az egyik cikkéhez
10:07
zsoltne.eva új hozzászólást írt egy cikkhez
22:55
Ilona új cikket töltött fel
21:17
Sanda új hozzászólást írt egy cikkhez
19:59
zsoltne.eva új hozzászólást írt az egyik cikkéhez
19:58
Ködmadár új cikket töltött fel

Páromnak és gyermekemnek!

2011. június 3. - Látogatók száma: 77

Fájdalmamat osztom meg, s ha bárki rám ismerne, ne fedje fel ki vagyok....!

Tudom, hogy hamarabb megyek el majd mint Te, de Én a síron túl is veled leszek! Tudod jól, mennyire szeretlek téged és a gyermeket!
Sajnos az élet olyan nehéz, sokszor még beszélni is róla, de ki tudja mennyi időnk van még, de kérlek ígérd meg nekem, ha Én elmegyek, s fájdalom a szívedbe enyhül, akkor sem leszel soha egyedül, mert nem kérhetem tőled, hogy örökre egyedül légy!

A gyermek felnő, s miután kezed elengedi, Te itt leszel magadba, s bár Én mindig veled és veletek leszek, a felhőkön ülve fogok vigyázni rátok! Te erős vagy és képes leszel felnevelni a gyermeket, ki szerelmünk igaz gyümölcse! Ígéretemhez híven, eskünk szerint is fogni fogom a kezedet örökkön - örökké Veled és veletek!

Szeretetem és szerelmem örökké elkísér téged és Őt!
Kérlek - e pár sorért ne haragudj rám, s ne könnyezz túl sokat, mert Én örökké Veletek leszek! Fájdalmak érhetnek az életben, s elvesztjük, ki a szívünknek fontos, de az élet megy tovább...

Szeretlek benneteket, mert kincseket adtatok Nekem, olyanokat, melyeket pénzben, vagyonban mérni nem lehet!

ÖRÖKKÉ VELETEK!

3 szavazat

Hozzászólások

A cikkekhez csak regisztrált felhasználók szólhatnak hozzá.

Megjegyzés:

időrendi sorrend

Cikkíró
2011. június 4. 09:03
Szia Zsötem! Köszönöm neked! Puszik
Cikkíró
2011. június 3. 21:22
Sziasztok! Ezek a sorok átélt betegségem hozta gondolatokat, érzéseket fogja össze, s mai napig bennem fészkel, ha újra előjönnek a fájdalmak, hogy vajon lehetek - e még velük? Vagy a sors mást akar?

Próbálsz a jónak élni, de a tüske bent marad, ott legbelül!

Szeretlek benneteket!
Anonymus
2011. június 3. 21:07
Kedves Cikkíró!
Ne már a búcsúleveled legyen életed legjobb írása! Nem ezért tanítgattalak! Tartogass a tintádból öregasszony korodra is;-) Ne sirasd a tavalyi lovat, sokat megülünk mi még együtt!
Puszi,
Pinokkió
Anonymus
2011. június 3. 15:11
Kedves Cikkíró!

Akinek írtad e sorokat, az szerintem nem itt fogja elolvasni.
Azzal, hogy elénk tártad a pillanatnyi lelki állapotodat, tudatni szeretnéd velünk (is), mi zajlik Benned.
Ha nem szeretnéd, hogy segítséget kapj, talán nem írtad volna le ide.
Búcsúzkodás íze van, valójában segélykiáltás.

Nem olyan könnyű "innen" távozni, mint azt gondolnád. Ma is láttam végstádiumos betegeket, már parókában járókat. Sorra kapták kézhez a végítéletet, a nem túl derűs leleteiket. Láttam derűs gyógyultakat, akik már túl vannak a borzalmakon.
A kísérők, az aggódó és bizakodó családtagok, és mi, gyógyult és gyógyulás előtt álló egészségtelenek (direkt nem beteget írok), az utolsó pillanatig tartjuk egymásban a reményt.

Sok minden fejben dől el. Tessék szépen összegyűjteni az erőt, és nagy lendülettel sarokkal fenékbe billenteni magad. A kis melankóliát, borús gondolatokat innentől kezdve félrerakni, és gőzerővel azon dolgozni, hogyan tervezitek együtt a jövőt.
Sokáig, hosszú távra, és örökké velük!

Természetesen a kiléted titok marad.

Üdv. Zsötem
Anonymus
2011. június 3. 12:56
Ne szomorkodj! És főleg ne okozz ideje korán szomorúságot senkinek.
Mindannyian búcsúzunk valamitől, minden nap egy picit távolabb kerülünk, de a szeretteink mindvégig velünk maradnak.

És tudod, a remény hal meg utoljára! :-)
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: