Prostitúció, avagy hogyan tartsam el a gyerekem?
Látogatók száma: 65
Ebben a cikkben kitérek a következő fő problémára, ami titok minden ember számára. Jó olvasást!
Egy régebbi cikkem folytatását írom most le. Előző cikkemben a béranyaság kérdését boncolgattam. Most picit rátérek a prostitúcióra. Mindenki tudja mi a szó fogalma, de szerintem kevesen értik meg ezeknek a nőknek a helyzetét. Minap úton haza felé láttam hölgyet, aki fáradtan járt az út szélén s elgondolkodtam, hogy mennyi áldozatot hoz. Na, de itt jön a kérdés! Miért vádoljuk? Sokan lemondják, hogy biztos azért teszi mert nincs más dolga vagy a legrosszabb szerintem az, amikor elítélik s rágalmazzák.
Sose tudhatjuk, hogy mégis miért csinálja. Nem kell ítélni. Ne ítéljünk első látásra, hanem ki kell deríteni az igazságot. Véleményem szerint egy nő lelki terrorjának nem a csúcsa, de közel van hozzá, hogy életén át vigye a „hírnevét“. milyen rossz beilleszkedni nekik a társadalomba. Rajtuk marad a pecsét és a nyoma annak, amik voltak.
Egyfajta prostitúció akár az is, amikor valaki az erotikus filmek világába és ördögi körébe kerül. S innen nincs visszaút. A vizuális képi illetve hanghatás manapság már úgy terjed, mint a futótűz. Hála az internetnek, ami már felforgatja az életünket. S engedje meg drága olvasó, hogy ide befűzzek egy kérdést. Mire jó a facebook?
A facebook hatására elveszik az úgynevezett „face to face“ kommunikáció. S miért ide lyukadtam ki? Elvileg azért, mert ha valaki a prostitúcióra adja a fejét az már az interneten sőt a facebookon is terjed. Akár az erotikus tartalmú filmek is. A másik része a címnek visszatér előző cikkemhez. Abban is a szülő főként a „mater“ az édesanya gyermekéről akar s próbál gondoskodni. Nincs elég fedezet. Több ok is van de legfőbb szerintem az, amikor a férj elhagyja a feleségét s ott hagy egy gyermeket kinek szüksége van nem csak anyára de apára is. Ebből következik az, hogy az édesanya már csak ehhez fordul.
S cikkem végéhez érve még egy kérdés amire nem adok választ. Kedves olvasó válaszolja meg a kérdést magában s gondolkozzon el! Maga mit tenne az anya helyében? A fent olvasottak alapján. S remélem jó páraknak megváltoztattam a véleményét.
A cikket írta: eramusixx
Hozzászólások
fordított időrendi sorrend
Az mindig elgondolkodtató, hogy mi visz rá valakit arra, hogy eladja magát.
Jó kérdések!
Pussz,
Tündér
azon viszont el kellene gondolkodni, miért is kőbe vésett szabály, hogy a gyerek az anyja nyakán marad, az apja pedig könnyedén tovalibben.
mindig eladjuk magunkat. néha a kezünket, vagy a fejünket, és néha mást. nem ítélek el senkit csak azért, mert nem ugyanott keresi a pénzt, mint én.
azon viszont el kellene gondolkodni, miért is kőbe vésett szabály, hogy a gyerek az anyja nyakán marad, az apja pedig könnyedén tovalibben.
Hajaj, itt már nagy baj van! Milyen család az, ahol az apa nem törődik a gyerekével és az anyja testét árulja, hogy eltarthassa gyermekét?
Mindketten felelőtlenek, éretlenek.
A szülők együttesen felelősök a gyermekükért, bármilyen furcsa is, akkor is, ha a gyermek nem tervezett és várt utódként látja meg a napvilágot.
Nem hiszem, hogy egy anyának kurvának kell menni ahhoz, hogy a gyermekét felnevelje.
Felelőtlen szülők jobban teszik, ha örökbe adják a gyermeküket, engedve, hogy szerető családban nőjön fel és nem hányattatva, nyűgként a szülőanyja nyakán.
Nagyon sok házaspár vár örökbefogadásra és ennek meg is vannak a szabályai, a törvényi és társadalmi háttere.
Üdv: Yolla
Hát bizony ez a szabály már annyira kőbe vésett, hogy szinte örökös. Nincs mit tenni. Anya csak egy van. Arra meg várhat, hogy az apának eszébe jut. Mi követjük el a hibát, ha időnként nem felejtjük ott az apánál... de ki akar rosszat a gyerekének? Így aztán hozzánk nő, hogy le sem tudjuk többé vakarni. :-)
jó, tudom, hogy vannak kivételek.
apa is csak egy van. miért van az, hogy a legtöbb apa tojik a kölykére?
jó, tudom, hogy vannak kivételek.
A kérdésedre, hogy miért tojik a kölykére? Egy mondattal tudok válaszolni.
Érzelmileg addig sem kötődhetett túlzottan a gyerekéhez, hogy felelősséget vállaljon érte a későbbiekben, amikor végleg elválik az anyától, fenntartva számára a jogot persze, hogy időközönként láthassa, együtt lehessen a gyerekével, de ezzel ő nem él. Ezt erőltetni nem lehet...