Régi történet- 3
Látogatók száma: 43
Hétfőn reggel felszálltam a buszra ami a városba vitt. Még egy picit sem voltam ideges. Csodálkoztam is magamon. Az üzletbe is teljes nyugalommal léptem be.
- Vaskúti Miklós urat keresem. Nyári gyakorlatra jöttem, itt vannak a papírjaim - szóltam a hölgyhöz, aki az ajtó közelében állt, de láthatóan az üzlet dolgozója volt.
- A főnök úr vidéken van, de gyere csak, a helyettesét megtalálod. Szólítsd Juci néninek! - azzal ott hagyott.
Juci néni kedvesen fogadott és elmondta, hol lesz helye a ruhámnak, mi is lesz a feladatom. Az illatszer és vegyi áru részlegnél kellett a polcokat rendben tartanom és az árukészletből igény szerint feltölteni. Árakra kellett még figyelni, hogy a vásárlók számára érthető legyen, hogy mi mennyibe kerül. Akkor, alig tizennyolc évesen, a sok könyvforgatás, matekozás, dolgozatdömping után, játéknak tűnt a feladat. Örömmel végeztem a munkát, tetszett a sok vásároló ember, jól esett, ha éppen tőlem kérdeztek valamit és tudtam segíteni. Hamar elszállt a délelőtt, ebédelni nem is nagyon akartam.
Éppen vizes ruhával törölgettem le a mosószerrel teli polcokat, amikor furcsa érzésem támadt. Azt vettem észre, hogy hevesebben kezd verni a szívem, és melegem lett. Szaggatottá váltak a mozdulataim, nem volt erőm a hátam mögé nézni. Csak a saját szívdobogásomat hallottam, olyan nagy volt a csend, ami körém települt. Miklós hangja vetett véget a lelki bénulásomnak.
- Üdvözlöm kedves Teréz! Örülök, hogy megérkezett! – hangjára lassan, de megfordultam. Nekem ott, abban a percben dőlt el az életem. A szemébe néztem, a végtelen kék tenger, örvényként húzott magába. Feléje nyújtottam a kezemet, s amint hozzáértem a bőréhez, már elvesztem.
- Miklós arca is egy pillanatra megváltozott. Mintha akart volna mondani valamit, de néma maradt. Így álltunk pár másodpercig egymás tekintetében ölelkezve. Aztán én vettem erőt magamon.
– Köszönöm, hogy itt lehetek kedves Miklós – nevének kiejtése is varázsszónak tűnt.
- Remélem, otthonosan érzi majd magát itt nálunk. Csak szóljon, ha bármiben segítségére lehetek! – gyengéden megszorította a kezemet és elment. Még fel sem ocsúdtam, amikor egy tőlem pár évvel fiatalabb szőke srác megszólított.
- Hello kislány! Béla vagyok, de szólíts nyugodtan Bécinek. Én vagyok a nélkülözhetetlen mindenes. A főnök úrtól ne rezelj be, mert nagyon rendes. Igaz a rendetlenséget nem szereti és a hazugságot se, de amúgy jó fej az öreg! - a lehengerlő stílusú fiú még egy darabig mondta a nagy bölcset, aztán ő is a dolgára ment.
Azon a napon Miklóst nem láttam többet. Másnap is csak egy- egy pillanatra, de éreztem magamon a tekintetét. A napok gyorsan teltek, otthon mindennap kérdezgettek, hogy milyen a helyem, nem kiabálnak –e velem, mert Dóra panaszkodott, hogy milyen rossz helyen kell dolgoznia.
Elmondtam, hogy nekem jó a helyem, és egyébként meg a Vaskúti Miklós a boltvezető. Nagyapám mindjárt azzal kezdte, elmondjam ám, hogy egy faluból valók vagyunk! Nagyika pedig azt tanácsolta ne tegyem, mert még azt hiszi, kiváltságot akarok kérni.
Másnap aztán erre a dilemmára is megkaptam a választ. Miklós már a délelőtt folyamán megkeresett. Láttam rajta, hogy kissé zavarban van.
- Terike, hát miért nem szólt, hogy egy faluból valók vagyunk? Annyi mindenről beszélgethetnénk. Tudta, hogy földiek vagyunk? – kérdezte, miközben napsütötte kék ég szemét rám emelte.
- Igen tudtam, hogy az általános iskolai osztálytársamnak a testvére tetszik lenni.
- Csak nem ? Tomival együtt tanultak? Persze Tomi nem tanult. Ő most is csak iskolát kerül, pedig jó pék lehetne belőle. Én meg tőle venném a kenyeret! – mondta nevetve. Szerettem nézni a mosolyát. Visszagondoltam arra, hogy éveken keresztül erre vártam. Annyira akartam találkozni ezzel az emberrel. Most itt áll, és hozzám beszél…
Egy kevés szót még váltottunk, aztán szelíden megsimogatta a hajamat és elköszönt.
Béci rögtön ott termett. – Teca leányzó, csak nem a kirándulást beszélte meg veled a főnök úr?
- Arról nem beszélt, de közös ismerőseink is vannak és ez volt a témánk. Miért, mentek kirándulni?
- Nem mentek, hanem megyünk. Az előbb hallgattam ki, amikor azt tárgyalták a Juci nénivel, hogy te milyen szorgalmas vagy és hogy mindenképpen velünk kell jönnöd.
Jólesett hallani, milyen véleménnyel van rólam. A kirándulást Budapestre tervezték, jóleső érzés járt át, hogy rám is gondoltak…. Boldogság töltötte el a szívemet. Vártam, mikor szól majd erről. De nem tette. Néha csak állt egy sarokba és onnan nézett. Aztán egyszer én is ráemeltem a tekintetem. Hosszasan néztünk egymás szemébe, szótlanul, némán. Ekkor éreztem először, talán benne is megmozdult valami. Két nap telt el, de nem jött oda hozzám. Kerültem a tekintetét, mert féltem, hogy túlzottan elárulom magam.
- De félsz ettől a Főnöktől, te lány ! Nem harap. Próbált biztatni Rózsa néni, aki az élelmiszereknél dolgozott. - Figyeltelek ám! Legszívesebben elfutnál, ha meglátod ugye? – közben nevetett. Én pedig borzasztóan zavarba jöttem. Nem örültem volna, ha belelátnak a szívembe.
Hozzászólások
időrendi sorrend
Tisztelt Bokor Úr!
Lehet, hogy leányregény illata van, - de ez ne tántorítsa el az olvasástól. Talán szórakoztatónak fogja találni, de az is elképzelhető, hogy nem. Majd a végén elmondja nekem. Remélhetem?
Üdvözli : a cikkíró.
Igen, el fogom Önnek mondani.
Bokor
Tisztelt Cikkíró!
Nékem ezek a "lányregények" nagyon tetszenek. Várom a folytatást!
Bokor
Lehet, hogy leányregény illata van, - de ez ne tántorítsa el az olvasástól. Talán szórakoztatónak fogja találni, de az is elképzelhető, hogy nem. Majd a végén elmondja nekem. Remélhetem?
Üdvözli : a cikkíró.
Kedves Cikkíró!
Most már nagyon kíváncsi vagyok, hogy mi sül ki ebből!
Nagyon valóságszagú történet, szépen elmesélve.
Pussz,
Tündér
A történet, fantázia műve, némi valósággyökér-porral. (A korábbi elírásom ellenére ) :)
Pussz, :)
Nékem ezek a "lányregények" nagyon tetszenek. Várom a folytatást!
Bokor
Most már nagyon kíváncsi vagyok, hogy mi sül ki ebből!
Nagyon valóságszagú történet, szépen elmesélve.
Pussz,
Tündér