újabb események régebbi események további események
21:08
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
11:33
Arnold91 módosította a naplóbejegyzését
11:26
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
11:16
Tündér új bejegyzést írt a naplójába

Régi történet- 4

Látogatók száma: 45

- Figyeltelek ám! - folytatta. Legszívesebben elfutnál, ha meglátod ugye? – közben nevetett. Én pedig borzasztóan zavarba jöttem. Nem örültem volna, ha belelátnak a szívembe.

Este azonban meglepetés ért. Miklós kis gyűlést hívott össze a zárás után, ahol bejelentette, hogy mikor lesz a kirándulás Valamint azt, hogy én is velük mehetek. Sőt az udvarlómat is hozhatom -mondta Juci néni.
- Az én vagyok! - jelentkezett Béci. Miklós rám nézett, mint aki bizonyosságot akar.
- Nagyon köszönöm a megtiszteltetést, hogy én is elmehetek. Udvarlóm nincsen, úgyhogy egyedül megyek.
Másnap nem éreztem jól magam, Rózsa néni észre vette, és a betegszobába kísért. Nagyon fájt a fejem és úgy éreztem lázam is van. Megmérték a lázamat és mivel magasnak bizonyult Juci néni úgy döntött, hogy haza kell mennem. A busz indulásáig még két és fél óra hiányzott. Egyedül voltam a szobában, amikor Miklós benyitott.
- Hazaviszem – és már szedte is össze a holmimat. Aztán megfogta a kezemet és kivezetett a szobából, egyenesen az új Zsigulijához.
"- Tudja Kedves, Abban az időben még nem mászkáltak ám Fordok, meg Opelok…nagy szám volt még a Trabant is. - jegyezte meg Teréz – szája szögletében kedves kis mosoly bujkált, miközben beszélt. Az emlékezés , láthatóan jót tett a lelkének, s főleg az, hogy volt egy idegen, akinek bátran elmesélhette.- lassan haladtunk a vízparton, s ő folytatta..."
- Próbáltam lebeszélni, hogy nincs semmi baj, haza tudok menni később, de a számra tette az ujját, mondván, ő már döntött. A lázam egyre emelkedett és rettenetesen fáztam. Arra eszméltem fel, hogy a karjai közt tart és teával próbál itatni. –Muszáj innod kedves. - hallottam a hangját. Miközben ittam, simogatta az arcomat. – megfogsz gyógyulni, ez csak valami fránya vírus lehet. Jól esett a tegezése is..
Éreztem, hogy őszintén aggódik értem, de azt is, hogy nehezen uralkodik magán. A tea kicsit észhez térített és a lázamnál erősebb volt a vágyam, hogy végre megcsókoljon.
Megfogtam a poharat, és letettem ,- Miklós – kérem…..- de nem tudtam tovább mondani, mert ajkai betemették az enyémet. Hosszasan csókolt.
–Végre! – csak ennyit szólt és beindította az autót újra. A házunk előtt állt meg, kezet fogott a nagyapámmal, nekem pedig segített kikászálódnom az autóból. Nagyika aggódva kísért az ágyba. Miklós csak rám mosolygott és ment is tovább.
- Milyen rendes gyerek ez a Vaskúti. Még haza is hozott az autóján. Kár, hogy a felesége megcsalja! – dunnyogott az orra alatt nagyapám, de ezt a mondatot nem nekem, hanem a nagyinak szánta.
Én pedig sokáig nem tudtam elaludni. Hiába vettem be a lázcsillapítót. Csak azon járt az eszem, hogy megcsókolt. Ezerszer vissza pergettem magamban az eseményeket.
Nagyapó megjegyzése sem hagyott nyugodni. Egy hétig otthon kellett maradnom, mert az orvos nem engedett dolgozni, emberek közé menni. Homlok-üreg gyulladásom volt, és a torkom is fájt. Nagyon vártam a gyógyulás napját, ennek érdekében még a nagyi csalánteáját is megittam, persze a hársfavirágból készültet szívesebben, mert jobb volt az íze. Örültem, amikor végre elmehettem a munkába, de ugyanakkor féltem is mert nem tudtam, hogy szégyenkezzek, vagy egyáltalán mit is érezzek. Gyűlöltem magam, amiért egy nős ember iránt lobbantam lángra. Mert, hogy szerelmes lettem, az nem volt kétséges. De mikor is történt pontosan? Kérdezgettem magamtól. Rájöttem , hogy mindig is szerettem ezt az embert. Már akkor, amikor még nem is ismertem.

Az üzletben mindenki örömmel fogadott. Miklós is köszöntött, de látványosan került engem. Nagyon rosszul éreztem magam a bőrömben , közben pedig mindenki a kirándulásra készült. Szerettem volna nem elmenni, de nem akartam megbántani senkit. Béci is észre vette, hogy szomorú vagyok. Próbálta megtudni mi a bajom. De nem oszthattam meg senkivel a gondjaimat. Otthon is palástolni akartam a nyugtalanságomat, de nagyanyó éles szemét nem lehetett becsapni.
- Szerelmes vagy te lány, ugye? – ő meg mást szeret, igaz? – mondta ki helyettem. – Hülye az a gyerek, ha nem látja milyen értékes lány vagy. - Nem is érdemel meg téged! – Majd jön valaki más – babusgatott az én édes nagyikám a válaszra sem várva.
Én azonban tudtam, hogy nem lesz az nékem olyan egyszerű. Nem nagyon beszélgettem senkivel. Fura érzésekkel találtam szembe magam. Őszinte, mindig egyenes úton járó ember voltam. De most titkaim lettek, amit meg kellett őriznem magamban.

folytatom.

3 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

Anonymus
Tisztelt Cikkíró!
Ez a mondat Nékem nem tetszik: "A lázam egyre mehetett feljebb, mert nagyon kezdtem elalélni, és rettenetesen fáztam."
Az írás többi része továbbra is jó. Érdekel a folytatás.
Bokor
Anonymus
Szia!

Nyomon követlek, már nagyon vártam a folytatást. Úgy érzem jó vége lesz. Ugye?

Virág
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: