újabb események régebbi események további események
21:08
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
11:33
Arnold91 módosította a naplóbejegyzését
11:26
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
11:16
Tündér új bejegyzést írt a naplójába

Erotikus

Szenvedély

Látogatók száma: 81

Csak én vagyok a kissé gyanakvó… Hallgatunk… Nem nézhet rám, hisz az utat kell figyelje… http://www.youtube.com/watch?v=8K6z8ZkT3E8&feature=related

Mosolytalan, rezzenéstelen arcélét nézem. Óvatosan, nehogy észrevegye, hogy lopva figyelem őt. Ahogy az utat nézi… Hogy lehet valakinek ilyen orra? Mint a sasé… azon töprengek, mi járhat most a fejében, hiszen rutinból vezet?... Egyre csak keresem az arcán azt, amit pár órával ez előtt még nem tudott volna így elrejteni, azt, ami olyan szenvedélyes és beszédes volt akkor, ami most szinte rezzenéstelen, mozdulatlan… Amikor teljes figyelmét rám összpontosította, és minden testrészemet birtokolta… Mohósága és telhetetlensége nem ismert korlátokat. Vagy, ha ellenállást érzett, nem vette tudomásul… Szinte könyörögtem, hagyja már abba, nem bírom ezt a szenvedélyt!... De eszébe sem volt hallgatni rám. Minden áron el akarta érni, hogy érezzem, hogy élvezzem, és eljussak oda, amitől már szinte csak pillanatok választanak el.

Azt hiszem tudom mi az, ami késlelteti… Mint ilyenkor általában lenni szokott, a férfit figyelem, nem is a magam élvezete érdekel igazán, szinte soha, mint inkább a férfi szenvedélye, akarata, melynek szinte valahányszor megfigyeltem, alárendeltem magam… A kiszolgáltatottság érzete az egyetlen, amit élveztem eddig és az, ha éreztem, a birtoklási vágyát… Passzív ellenállásom olykor zavart, mert minden áron azt szerettem volna, hogy lássam, érezzem, hogy ő mennyire élvezi. Az arca olyankor egészen mást mutat. Olyan kiszolgáltatott, sebezhető, nem bír ellenállni és én ezt várom, nekem ez jelenti a beteljesülést… engem a kíváncsiság hajt…, de hiányzik belőlem a teljes odaadás. De ő más. Ő bírja azt, amit én már alig… És kivárja. Mint aki átlát rajtam, tudja, át akarom venni az irányítást… Nem hagyja.

Mi történt az elmúlt pár óra óta? Most olyan gondterheltnek látszik, ahogyan mereven néz maga elé. - Mit is tehetne mást? - próbálom elhessegetni a már zavaró gondolataimat. Ugyan miért látok most ilyen sötéten! Hát az utat nézi, mi mást tenne?... De mégis!?

Aztán hirtelen megfogja a kezem, oda se tekint, keresi és én odanyújtom, megnyugodva,… nincs is itt semmi baj. Csak én vagyok a kissé gyanakvó… Hallgatunk… Nem nézhet rám, hisz az utat kell figyelje… Most a kezét nézem, azt a kezet, amivel szinte csodákra volt képes. Szerettem, amikor a bugyimba nyúlt, és még mondta is. „Belenyúlok a bugyikádba!” És ha eljutunk odáig, ő veszi le rólam a kis ruhadarabot!... Ha tudná, most is mennyire kívánom!... Telhetetlen lennék?! – fegyelmezem magam, hiszen hamarosan megérkezünk, de addig is. Olyan jó erre visszagondolni…

Olyan szépen kért, és addig nem hagyta abba, míg el nem érte, hogy végül beadjam a derekam. Mit tehettem volna mást?... Felülök a távolságira és ott vagyok nála egy óra múlva… Végülis ünnep van… győzöm meg magam végre és elindulok…Látom milyen boldog, amikor megérkezek. A csibész, már megint elérte a célját!

De nem esik nekem, mint valami dúvad, tudja, most már biztonságban, magáénak tudhat. Már van ideje megint lökni a szövegét, viccelődni, ahogy szokta. Játszani a szavakkal. És én ezt is szeretem benne, a nagy szövegét… Amikor mondja: „De lökött egy tyúk vagy! – Én meg vissza: – „Te vagy a lökött! – „Ezt nekem mondtad?” – kérdezi tettetett sértettséggel - Hát kinek másnak?”…

Nem sietek, most már azért se, olyan jó a meleg vízsugár, a finom illatú szappan siklik a testemen végig, és ráérősen zubogtatom a vizet,…aztán észreveszem, ahogy néz, olyan játékosan, incselkedőn, már dobja is le a ruháit, és belép mellém… Nem megyek bele a játékába,… szűk a hely, de azért élvezem, ahogy végigsiklik rajtam a tenyere. Viszonzom a mozdulatokat… Aztán én lépek ki először a kádból és a csak nekem odakészített finom illatú törölközőbe rejtem el magam… Jólesik, a figyelmessége. Amit otthon nélkülöznöm kell már jóideje, most mindent élvezettel tehetek… A tükörből látom az izmos testét… és nem rejti el magát előlem. Tudom, élvezi, ahogy nézem.
Aztán ott kötünk ki... Ugyanazon a helyen és módon, és én hagyom, szeressen. Kissé tolakodóan hatol belém, először a nyelvével játszadozva, és keresi a szám, és csókol, …ölel, közben a mozdulatomból tudja mit szeretnék és már a bugyim szélénél matat a keze, majd egyre beljebb és beljebb… Egyre mohóbban csókol, már nem elég a bugyin keresztül, amitől megszabadít és nem engedne el,… egyre húz maga alá, két tenyerébe fogva,… eltűnik a lábam között. Érzem finom érintését, ahogy elindul a felfedezés útjára… élvezem, levetkőzve minden prűdségem, ami eddig volt, mert már én is akarom, keresem, testem vele együtt mozdul, apró rezdülések, nyelve ingerlése jutalma. Élvezem a pillanatot…Akard édes! – suttogja, és már közelít az a pillanat…

2 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

fordított időrendi sorrend

 
Jó pasi, és nagyon jól írtad meg! :)
Cikkíró
párbeszéd

megtekintés Válasz erre: Anonymus

Jó pasi, és nagyon jól írtad meg! :)

Ezt akartam érzékeltetni, hogy valóban jó pasi. :-)
Köszi, igyekeztem.

megtekintés Válasz erre: Cikkíró

Ezt akartam érzékeltetni, hogy valóban jó pasi. :-)
Köszi, igyekeztem.

Jól sikerült érzékeltetni, és a szövege is jó, valóban! :)
Anonymus
Sok boldogságot! :)

Pussz,
Tündér
Cikkíró
párbeszéd

megtekintés Válasz erre: Anonymus

Sok boldogságot! :)

Pussz,
Tündér

Köszönöm Tündér! De a jóból is megárt a sok! :-)
Anonymus
Szia Cikkíró!
Ez nagyon szépre sikeredett, lehetett volna pályázati anyag is, wow!
Üdv,
Pinokkió
Cikkíró
párbeszéd

megtekintés Válasz erre: Anonymus

Szia Cikkíró!
Ez nagyon szépre sikeredett, lehetett volna pályázati anyag is, wow!
Üdv,
Pinokkió

Köszönöm Pinokkió! Az elismerés jólesik. :-)
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: