Szeretek valakit, de nem tudok róla?

Látogatók száma: 71

Érzek valamit. Hiányzik. Ismerem is, de nem is. Néha eltűnök, néha meg Ő. Nem tudom elhelyezni a rendszeremben a dolgot. Egyet azonban bizonyossággal állíthatok. Ő az, akire vártam.

Egyszer csak belépett a férfi az életébe. Szórakoztató és valódi volt. Sármos és pimasz módon magabiztos. Hogy hol találkozott vele a nő, az lényegtelen.
Az ilyen részletek sosem számítanak.
Nem tudta, mit akar tőle.
Túl öreg volt hozzá korban. Irreálisnak tűnt a számok alapján.
De mégsem az. A nő lelke, akár egy gyereké. A teste sem követi a naptárat.
Erős, harcos és nőiessége nem nyugszik. Most kezd éledezni. Azt mondják, kezd érni. Hát ideje, bár az érettség mindig szubjektív fogalom. De ne kalandozzak már el.
Van ez a férfi, és van ez a ( korban) érettebb nő.
Hasonló, életvidám, bolond. De nem találkoztak, csak kétszer.
De sokat beszéltek telefonon: gyerekekről, életről, testiségről. De a szerelemről sosem.
Az mind a kettő számára egyfajta mumus.
Mindkettő fél tőle, bár valójában vágynak rá.
De az út, ami oda vezet, rettegéssel tölti el mindkettőt.
Kerülik a témát.
Gyerekek. Játszmáznak vajon?
Mit akarhatnak egymástól?
Mert ahogy így elnézem Őket, akarnak is meg nem is.
Titokzatos párbaj ez férfiság és nőiség közt.
Szépek. Látom a szemükben a fényt és a homályt.
Segítenék nekik, de elfogult lennék.
Azt hiszem része lehetek egy születő szerelemnek.
vagy talán ez a szó nem is illik ide.
Ez annál jóval magasztosabb dolog.
Egy nem bután eltékozolt kapcsolat fogantatásánál lehettem jelen.
De elkezdtek eltévedni.
És én nem szólhatok közbe...nem az én dolgom.
Fáj, hogy látom, valami történne, de mégsem.
Nem, nem a távolság és nem az akadályok.
Ők állnak az útban.
Mindegyik a sajátjáéban.

...Isten szólhatna most pár szót az érdekemben, hogy én láttam előre:

Gyerekek...ilyen az, ha megtalálja egymást két félbevágott szív.