Szoríts erősen!... 3. rész
Látogatók száma: 82
A megállóban sehol egy lélek, csak mi ketten várjuk a késői járatot...
Milyen figyelmes. – Vigyázz, el ne ess, mondja és jólesik, hogy aggódik. A meredek ösvényen valóban nehéz sötétben a közlekedés, inkább csak botorkálunk. Nem tudnék ilyen helyen élni – gondoltam, ahol még egy lámpatestet sem tudnak felszerelni.
A külváros ilyenkor már kihalt, de az élet a falakon belül még látszik, ahogyan az ablakok fénye megvilágítja az utat, amerre járunk. Mintha nekünk akarnának ezzel is segíteni.
Még mindig a hatása alatt állok annak, ami történt. Mennyire megkönnyebbültünk szinte mindketten és megint megpróbáljuk a lehetetlent. Vajon ő mire gondol ebben a pillanatban? Mire érkezünk haza?
A buszmegállóban sehol egy lélek, csak mi ketten várjuk a késői járatot, hogy még annál is később, de egyszer hazaérjünk. Otthon már vár a lányom. Mit fog mondani. Milyen fogadtatásban lesz részünk? Nem érti, nem is értheti a viselkedésem, mi változott meg? Csak azt fogja látni, hogy nem egyedül érkezem haza. Azt fogja gondolni, kezdődik minden elölről. Megint a piszkálódás, mert ő csak annak veszi, ha ő mondja neki: tedd ezt, tedd azt... Nem a finom szavak embere.
De most még itt vagyunk, még érzem az együttlétünk jóleső fáradtságát. Fogja a kezem, és én annyira szeretném, ha érezné most azt, amit én. Ahogy itt áll mellettem, és el nem engedné a kezem... én közel bújok hozzá. Fázom. Olyan forró a teste. Mindig az volt.
Ezt szerettem benne a legjobban, a magas hőfokot. Ő sohasem fázik?
Lehűlt a levegő és én belebújok az inge alá, és annyira érzem, hogy tudnám még egyszer szeretni, akár ebben a pillanatban is. Vajon érzi-e, ahogyan kifejezem a vágyam az érintésemmel, ahogyan hozzá simulok. Kívánom megint. Miért változunk meg? Miért nem lehet így maradni örökre?
Végre megérkezik a járat. Csak mi ketten felszállunk, alig egy-két utas. Bennünket a tömeg sem tudna most zavarni. Megint ketten vagyunk. Itt ülünk egymás mellett összebújva. Le sem tagadhatnánk, hogy közöttünk volt valami nem is oly rég. Nem akar szűnni bennem a szeretkezés vágya, és közelebb bújok hozzá, tudom, érzem, hogy valami hasonló játszódik le benne is.
Már a kertváros fényeit látjuk, még egy kivilágított játszótéren keresztül haladunk és otthon leszünk mindjárt. Megint eszembe jut, milyen hangulatban találom Kittit. Hiszen várt rám egész délután, és későn érek haza. Nem egyedül. Szorongok. Mindig ezt éreztem, amikor egy-egy kibékülésünk után ismét megpróbáljuk együtt. Vajon ez most sikerülni fog?
A kijózanodás pillanata még nem érkezett el. A lányom arcán mintha leheletnyi öröm suhanna át...
- Na te is eljöttél? Kibékültetek? – kérdezi ahogy az ajtón belépünk, és oldani látszódik a feszültség. Kicsit megkönnyebbültem. Ő vajon mire gondol? Mit érez ilyenkor?
Nem hagyok már sok időt a töprengésére, most nincs itt az ideje. Már tudom a dolgom. Gyakorlatiasan körbenézek, már megint szalad a konyha - állapítom meg. Elröppent a fáradtság belőlem és gyorsan elvégzem, amit feltétlen muszáj. Itthon vagyok. Tudom a dolgom, nem először teszem. De már arra gondolok, kihagyom a vacsorát.
Most valami másra vagyok éhes.
Lecsutakolom a hátát, azt nagyon szereti, amikor a kádba beledagonyázik. Már várom a kérdését. – Megmosod a hátam? – Megyek. Szemérmesen nem nézek oda, ahova nem kell és koncentrálok a feladatomra. Ilyenkor már magunkra ismerek. A többi?
Majd kiderül.
Mindig ő fekszik le előbb. Így szokta. Igyekeznem kell, még a végén elalszik.
Tudom, hogy nem fog és vár. Szorítok magamnak egy kis helyet és odabújok végre hozzá. Azt is tudom, hogy most nekem kell bizonyítanom mennyire akarom…
- Ennyire? – kérdezi, amikor a lábaimat a nyaka köré fonom. - Ilyet még nem csináltál - lepődik meg.
- Ennyire – felelem és már nem tudok figyelni a további kérdéseire.
A cikket írta: zsoltne.eva
Hozzászólások
fordított időrendi sorrend
Ne haragudj, de véletlenul rossz helyre kattintotam a csillagok közül és nem tudom kijavítani, mert mindenképpen az 5. csillagra szerettem volna nyomni! Most nagyon tanácstalan vagyok!
Tetszett a történeted folytatása és gondolom most ezekután egy még izgalmasabb rész fog következni!
Bocsánat!
heleenke
Nekem is bejön, az ilyen stílus, hogy valóság vagy nem nem számít.
pusz Maresz
Szia!
Nekem is bejön, az ilyen stílus, hogy valóság vagy nem nem számít.
pusz Maresz
Mindig az olvasó fantáziájára van bízva, mennyire érzi igaznak. Nem ez a nehéz, leírni a valóságot, az a nehéz, amikor ilyen sztorikat ki kell találni. Még nem tartok ott. :-)
Pussz,
Éva
Kedves Éva!
Ne haragudj, de véletlenul rossz helyre kattintotam a csillagok közül és nem tudom kijavítani, mert mindenképpen az 5. csillagra szerettem volna nyomni! Most nagyon tanácstalan vagyok!
Tetszett a történeted folytatása és gondolom most ezekután egy még izgalmasabb rész fog következni!
Bocsánat!
heleenke
Mindjárt kijavítom a csillagot, hogy az Éva ne szenvedjen hátrányt a pontversenyben sem:-)
Pussz,
Tündér
Meg is van:-)
Szia Éva és Heleenke!
Mindjárt kijavítom a csillagot, hogy az Éva ne szenvedjen hátrányt a pontversenyben sem:-)
Pussz,
Tündér
Meg is van:-)
Pinokkió
:-)
Pinokkió
Ada
Remekül sikerült életkép. Jó volt olvasni.
Kyra
Szia Évi !
Remekül sikerült életkép. Jó volt olvasni.
Kyra
Köszönöm az elismerést. :-)
Éva