Amikor még nagyon fáj
Látogatók száma: 185
Az ágyon fekve a tévét bambulja Kata. Nézi, de nem tudja milyen műsor megy.
Az ágyon fekve a tévét bambulja Kata. Nézi, de nem tudja milyen műsor megy, mert egy hang nem hagyja nyugodni. A harag és a düh hangja. Nem tudja mitévő legyen, hogyan szerezze vissza elveszett szerelmét, vagy esetleg hogy álljon bosszút, hogy rádöbbenjen Tamás, szüksége van rá a mindennapokban. Tudja, hogy férje már nem akarja többet, pedig ő még most is megbocsátana neki. Vajon mit ronthatott el? Mért kellett másik nőt keresnie, mi az amitől a másik jobb? Hisz ő olyan kedves. Mindig meghallgatta a férje problémáit, mindig elpakolt utána, ha felforgatta a konyhát. Annyira szereti még mindig az apró bemélyedést a férje arcán, a csábos tekintetét. Hogyan felejtse el, hogyan küzdje le a felháborodását? A tévé még mindig megy, a férje, aki hamarosan a múltja lesz, még mindig nem ért haza. Biztos a másik nővel van, ami miatt még hatalmasabbá duzzad a haragja.
Éjfél van, de késztetést érez, hogy felhívja barátnőjét, aki mellette van a bajban. De olyan messze van a telefon. Talán aludni kellene, de ilyen idegesen nem lehet. Talán egy altató segít, de azért is fel kell állnia. Inkább csak a mennyezetet bámulja, ahol szinte filmként peregnek a kedvesebbnél kedvesebb emlékek. Mégiscsak kell az a telefonbeszélgetés és az altató.
Kata tárcsázza Zitát, aki álmosan ugyan, de felveszi a kagylót.
- Igen? - hallatszik kissé morcosan.
- Kata vagyok, nem tudok aludni. - folytatná, de Zita közbevág.
- Én viszont tudnék. Megint nem ment haza?
- Nem, és nem tudom mit csináljak, annyira szeretem. - és elcsuklik a hangja.
- Nem lesz egyszerű elfelejtened, de ez a hajó már elment, ne ússz utána. Habár akkor talán tudnál aludni. Bocs csak vicceltem. - elszégyenli magát, majd komoly hangon folytatja. - Szerintem végy egy forró fürdőt, és utána olvass valami könyvet, és tuti el tudsz akkor aludni. Itt vagy még?
- Igen, de azt hiszem veszek be egy altatót.
- Szerintem nem jó ötlet, sosem szedtél ilyen szereket, most sem kell. Hallod? - de csak a néma telefont hallja.
Kata letette, mert inkább egyedül próbál megbirkózni a lelke fájdalmával. Nem gondolta, hogy a válás ilyen nehéz. Egy gyógyszert vesz elő a fiókból, majd még egyet társit mellé, de talán három vagy négy bogyó jobban hatna. Gondolja az nem sok és amúgy is mélyen szeretne aludni, hogy semmi ne zavarja, és semmi emberi érzést ne érezzen.
Tamás azért hajnalban hazaér. Az ajtóból csak egy árnyat lát a konyha előtt. Talán a kintről bevilágító lámpa vet árnyékot. Közelebb megy és egy gyógyszeres dobozt lát a földön, mellette a felesége fekszik.
- Ez is csak valami trükk ugye? - veti oda kissé gúnyos hangnemben. Jó hogy nem hallja Kata, mert ez nagyon fájna neki. - Ne szórakozz, kelj fel. És mi ez a rendetlenség? Minden a földön van. - odahajol feleségéhez, aki nem reagál semmire, hiába rázza meg a vállát. Alig lélegzik. A telefont keresi, amit a felesége markol. Elveszi tőle majd hívja a mentőt. Hamar kiérnek, stabilizálják az állapotát és indulnak a kórházba, Tamás is a mentővel tart, mert hibásnak érzi magát a történtek miatt, de mikor Kata felébred, Tamás már nincs ott.
Másnap ébred csak fel Kata, aki kipihentnek érzi magát, és a válás kezdete óta, most először nem érzi a hatalmas kínt. Talán a gyógyszer segített, vagy csak a tíz órai alvás. Pár nap múlva haza is mehet, ami kicsit aggasztja, mert akkor megint csak a problémák, a veszekedések. Nem akar hazamenni, már nem. Nem akar több fájdalmat átélni, így inkább Zitához költözik, aki megígéri neki, hogy segít leküzdeni a sok stresszet. Az a tudat, hogy majdnem meghalt, rádöbbenti, mekkora butaságot csinált, és hogy van élet a válás közben és után is. Ami nem megy, azt nem kell erőltetheti, és jön majd új szerelem az életébe.
A cikket írta: dana29
Hozzászólások
fordított időrendi sorrend
Mindenki másként lép túl a kritikus ponton, ki egy hosszú alvással, ki meg önvizsgálattal, esetleg egy új kapcsolattal... a lényeg hogy átessünk a haszontalanság és tehetetlenségérzeten. Aztán már könnyebb.
Katának meg sok sikert az új élethez! :) (az ilyen Zitákkal sokkal egyszerűbb, a jó barát pótolhatatlan ajándék! )
Üdv: Ailet
Kata még nagyon kis ződike, nem tudja, hogy nem ér annyit egy fickó sem, hogy eldobjuk miatta az életünket...
Pusz,
L.
Megannyi csoda van még a világban, Kati is biztosan rájön hamar!
Pussz, Tündér
Nagyon valóságos, más által is már megélt történetet olvashattam tőled. Ez így igaz, amikor rádöbben az ember, hogy van élet a másik után és felfedezi annak legapróbb jelét, mondjuk egy franciaágyat, amit egyedül birtokol attól a pillanattól kezdve, hogy erre rájön. Széttárja karjait és azt mondja: - Mi bajom van nekem tulajdonképpen? És valamiféle boldogság járja át minden porcikáját. Szabadság ez, amire rádöbben, az addigi tehertől, ahogy megszabadul... az semmivel sem összehasonlítható érzés. :-)
Pussz,
Éva
Szia Dana!
Mindenki másként lép túl a kritikus ponton, ki egy hosszú alvással, ki meg önvizsgálattal, esetleg egy új kapcsolattal... a lényeg hogy átessünk a haszontalanság és tehetetlenségérzeten. Aztán már könnyebb.
Katának meg sok sikert az új élethez! :) (az ilyen Zitákkal sokkal egyszerűbb, a jó barát pótolhatatlan ajándék! )
Üdv: Ailet
Csak az a baj, hogy a kritikus pont, van amikor nagyon sokára jön el, addig pedig nagyon nehéz. De egy jó baráttal tényleg könnyebb.
Üdv: Zsana
Kedves Dana!
Kata még nagyon kis ződike, nem tudja, hogy nem ér annyit egy fickó sem, hogy eldobjuk miatta az életünket...
Pusz,
L.
Igazad van! Az életünket nem szabad eldobni egy férfi miatt! De nehéz erre rájönni, sőt, sajna van aki nem is jön rá:(
Pusy Dana
Kedves Dana!
Megannyi csoda van még a világban, Kati is biztosan rájön hamar!
Pussz, Tündér
Szerintem is sok csoda van, és a "Zita barátnők" talán meg is mutatják :)
Pusy Dana
Szia Dana!
Nagyon valóságos, más által is már megélt történetet olvashattam tőled. Ez így igaz, amikor rádöbben az ember, hogy van élet a másik után és felfedezi annak legapróbb jelét, mondjuk egy franciaágyat, amit egyedül birtokol attól a pillanattól kezdve, hogy erre rájön. Széttárja karjait és azt mondja: - Mi bajom van nekem tulajdonképpen? És valamiféle boldogság járja át minden porcikáját. Szabadság ez, amire rádöbben, az addigi tehertől, ahogy megszabadul... az semmivel sem összehasonlítható érzés. :-)
Pussz,
Éva
Csak hosszú út vezet a szabadságig, de megéri :)
Pusy Dana
Úgy tártad elénk a fájdalmat, hogy átérezhető. Az úton előre kell menni. Hátratekintés nélkül. Nem mindenkinek sikerül.
Sokszor nehéz csak előre nézni, de tény, hogy könnyebb ha nem állandóan hátra tekintgetünk. Szomorú hogy nem sikerül mindenkinek.
Pusy Dana
Na ugye, ugye! Van érzés az írásban, nem csak egy eseménysor felsorolása, mint a múltkor. Ez sokkal jobban tetszett.
Egykét kimaradt vessző és felesleges pont rontja a képet, de ha ezen átlép az olvasó, akkor nagyon jó kis írás ez Öntől!
Még egy kis jellemrajz, egy-két helyen szemléletesebb helyzetábrázolás? Azzal meg lehet törni a történetet - akár úgy is, hogy ne is illeszkedjen szorosan bele a történetbe -, és jobb lesz.
Bokor
Tisztelt Dana!
Na ugye, ugye! Van érzés az írásban, nem csak egy eseménysor felsorolása, mint a múltkor. Ez sokkal jobban tetszett.
Egykét kimaradt vessző és felesleges pont rontja a képet, de ha ezen átlép az olvasó, akkor nagyon jó kis írás ez Öntől!
Még egy kis jellemrajz, egy-két helyen szemléletesebb helyzetábrázolás? Azzal meg lehet törni a történetet - akár úgy is, hogy ne is illeszkedjen szorosan bele a történetbe -, és jobb lesz.
Bokor
Köszönöm szépen a véleményét, sokat segít!
Próbálom megfogadni a leírtakat, és remélem egyszer lesz majd jó is az irományom. Legközelebb jobban igyekszem:)
Köszönöm Dana
Ne hagyd el magad (vagy a főszereplőd)! Ahogy írod, a válás után is van élet. Ez a pasi már a múlt neki(ed). Mindig célokat kell találni, és meglátja(od), nincs az a pasi, akiért érdemes lenne eldobni az életet!
Üdv,
Pinokkió
Kedves Dana!
Ne hagyd el magad (vagy a főszereplőd)! Ahogy írod, a válás után is van élet. Ez a pasi már a múlt neki(ed). Mindig célokat kell találni, és meglátja(od), nincs az a pasi, akiért érdemes lenne eldobni az életet!
Üdv,
Pinokkió
A "főszereplőm" jól van, és új ábrándokat kerget:)
Üdv Dana