Fénymásolt fotó a postaládában
Látogatók száma: 122
Mikor egy feladó nélküli levél lapul a postaládában.
Abban az időszakban történt, mikor már rég rájöttem, hogy volt férjem megcsal, de még semmilyen bizonyíték nem állt a rendelkezésemre. Az igazat megvallva sohasem kutattam sem a táskájában, sem pedig a zsebeiben, valahogy nem éreztem fontosnak, s mindig is hittem abban, hogy úgy is elmondja, eléggé korrektnek ismertem meg.
Azonban tévedtem. Mármint emberismeretem és hiszékenységem elvakított, s hittem abban, hogy egyenes ember.
Nos. Miután a fizetésem az átutalásira került, amiből vonták a rezsit és a többi dolgot, arra kényszerültem, hogy minden héten zsebpénzért "könyörögjek" nagy sikerű férjem felé, mint egy kisgyerek, aki pénzügyileg függ a szüleitől. Megalázó volt nem tagadom, s hiába tettem szóvá, csak azt kaptam vissza, hogy Ő a férfi a háznál, s mivel Ő minden héten hazafelé jövet bevásárol, minek nekem pénz?
Tehát, egy ilyen pénztelen időszakban, mikor sokadik kérésre sem adott pénzt, éjjel csak megnéztem, hogy van-e egyáltalán valami a pénztárcájában. Ezért lementem a nappaliba, elővettem nagyszerű táskáját, s elképedve konstatáltam, hogy nemcsak van, de nem is akármennyi. Százötvenezer forint lapult a táskájában csak úgy a pénztárca mellé behajítva. Mikor megszámoltam láttam, hogy alatta egy átlátszó tasakban az Én fényképem van a gyermekeimmel az ölemben. Kézbe vettem. Elég vastagnak tűnt, gondoltam, össze vagyunk gyűjtve. Kivettem, s ekkor kerekedett el másodjára a szemem, mikor a fotóimat a volt férjem, egy ismeretlen nőt átkaroló fényképész által beállított fotók követték, majd a szerelmes levelek tömkelege. Láthatóan legalább tíz évvel fiatalabb - utólag kiderült, hogy 17 év a korkülönbség - hölgyike önfeledten mosolyog, erőltetett mosolyával a volt férjem.
Szerelmes levelek elolvasva, kettészakítva, gondoltam, hogy bedobom a szerelem tengerébe, a wc-be, de nem tettem. Az egyik fotót elraktam, mert támadt egy igen jó ötletem.
Ismeretlenként írok magamnak, majd küldök egy levelet a fénymásolt fotóról. Sőt, még be is dobtam a levélszekrénybe, hogy a nagyszerű szomszédom, ki mindig figyelt és figyelt lássa, hogy kiemelek egy levelet a postaládámból.
Lefénymásoltam, borítékba raktam, feladtam, majd mikor a szomszéd is épp hazajött, akkor vettem ki az ismeretlentől kapott levelet. Persze, hogy látványosan elcsodálkoztam, meglepődtem, még neki is feltűnt. Persze nem szólt, de a szemem sarkából láttam, hogy iszonyatosan kíváncsi volt.
Vártam. Végül is nem ronthatok senkire, de tudtam, hogy az élet meghozza a megfelelő alkalmat, mikor úgymond előhozakodhatok eme levéllel.
Nem is kellett sokat várnom. Nagyszerű anyósom épp a fiát kereste, s kérte a telefonhoz, mire hangnememből érezhette felháborodásomat. Persze, szépen előadtam, hogy névtelen levelet kaptam, melyben a fia egy fiatal csajszival ölelkezik. Annyira ideges lett, hogy egyből kérte, hadd lássa.
Megmutattam.
Első kérdése az volt, hogy ki küldte. Valahogy nem tudta felfogni, hogy a névtelen levél attól névtelen, hogy senki se tudja a küldő kilétét. A kínos hallgatást a következővel törtem meg. Mondtam, itt van leendő menye. Azonban még Én is meglepődtem, ahogy egyből készen állt egy hihetetlen válasszal. Biztos akkor készült ez a fotó, mikor a főnöke elvette az egyik alkalmazottjukat, s persze az a szokás, hogy ilyenkor a két násznépből a fiatalok fényképeszkedni szoktak!!!! Ja, szoktak! Még a hülye sem hiszi el, annyira erőltetett volt hevenyész magyarázata. - Tényleg elment egy esküvőre a volt férjem, ahova csak azért nem mehettünk el, mert két gyermekkel olyan ciki. Ezt akkor sem értettem, csak sejtettem. - Azonban olyan ideges lett nagyszerű anyósom, annyira remegett a keze, hogy jó volt látni zavartságát, s látni nagyszerű férjem vívódását, mikor már nem takarózhatott azzal, hogy sokat dolgozik, s mégsem keresett többet.
Ettől a naptól kezdve semmit sem voltam hajlandó volt férjem számára megtenni, ott mosatott, ott vasaltatott, ahol csak akart, de csak a gyermekeimnek és jómagamnak tettem meg mindent. S, hogyan kerestem két ing vasalásával kétezer forintot, azt a következő rövid történetben mesélem el.
A cikket írta: kiki64
Hozzászólások
időrendi sorrend
:)
Örültem, hogy itt jártál, kedves Katkat!
:)
:)
A megígért vasalás már fent van.
:)
:)
:)
hamarosan felrakom, kedves Tündér
Kíváncsian várom a történeted folytatását.
Pussz,
Tündér :-)