Fénymásolt fotó a postaládában

Látogatók száma: 122

Mikor egy feladó nélküli levél lapul a postaládában.

Abban az időszakban történt, mikor már rég rájöttem, hogy volt férjem megcsal, de még semmilyen bizonyíték nem állt a rendelkezésemre. Az igazat megvallva sohasem kutattam sem a táskájában, sem pedig a zsebeiben, valahogy nem éreztem fontosnak, s mindig is hittem abban, hogy úgy is elmondja, eléggé korrektnek ismertem meg.

Azonban tévedtem. Mármint emberismeretem és hiszékenységem elvakított, s hittem abban, hogy egyenes ember.

Nos. Miután a fizetésem az átutalásira került, amiből vonták a rezsit és a többi dolgot, arra kényszerültem, hogy minden héten zsebpénzért "könyörögjek" nagy sikerű férjem felé, mint egy kisgyerek, aki pénzügyileg függ a szüleitől. Megalázó volt nem tagadom, s hiába tettem szóvá, csak azt kaptam vissza, hogy Ő a férfi a háznál, s mivel Ő minden héten hazafelé jövet bevásárol, minek nekem pénz?

Tehát, egy ilyen pénztelen időszakban, mikor sokadik kérésre sem adott pénzt, éjjel csak megnéztem, hogy van-e egyáltalán valami a pénztárcájában. Ezért lementem a nappaliba, elővettem nagyszerű táskáját, s elképedve konstatáltam, hogy nemcsak van, de nem is akármennyi. Százötvenezer forint lapult a táskájában csak úgy a pénztárca mellé behajítva. Mikor megszámoltam láttam, hogy alatta egy átlátszó tasakban az Én fényképem van a gyermekeimmel az ölemben. Kézbe vettem. Elég vastagnak tűnt, gondoltam, össze vagyunk gyűjtve. Kivettem, s ekkor kerekedett el másodjára a szemem, mikor a fotóimat a volt férjem, egy ismeretlen nőt átkaroló fényképész által beállított fotók követték, majd a szerelmes levelek tömkelege. Láthatóan legalább tíz évvel fiatalabb - utólag kiderült, hogy 17 év a korkülönbség - hölgyike önfeledten mosolyog, erőltetett mosolyával a volt férjem.
Szerelmes levelek elolvasva, kettészakítva, gondoltam, hogy bedobom a szerelem tengerébe, a wc-be, de nem tettem. Az egyik fotót elraktam, mert támadt egy igen jó ötletem.

Ismeretlenként írok magamnak, majd küldök egy levelet a fénymásolt fotóról. Sőt, még be is dobtam a levélszekrénybe, hogy a nagyszerű szomszédom, ki mindig figyelt és figyelt lássa, hogy kiemelek egy levelet a postaládámból.

Lefénymásoltam, borítékba raktam, feladtam, majd mikor a szomszéd is épp hazajött, akkor vettem ki az ismeretlentől kapott levelet. Persze, hogy látványosan elcsodálkoztam, meglepődtem, még neki is feltűnt. Persze nem szólt, de a szemem sarkából láttam, hogy iszonyatosan kíváncsi volt.

Vártam. Végül is nem ronthatok senkire, de tudtam, hogy az élet meghozza a megfelelő alkalmat, mikor úgymond előhozakodhatok eme levéllel.

Nem is kellett sokat várnom. Nagyszerű anyósom épp a fiát kereste, s kérte a telefonhoz, mire hangnememből érezhette felháborodásomat. Persze, szépen előadtam, hogy névtelen levelet kaptam, melyben a fia egy fiatal csajszival ölelkezik. Annyira ideges lett, hogy egyből kérte, hadd lássa.

Megmutattam.

Első kérdése az volt, hogy ki küldte. Valahogy nem tudta felfogni, hogy a névtelen levél attól névtelen, hogy senki se tudja a küldő kilétét. A kínos hallgatást a következővel törtem meg. Mondtam, itt van leendő menye. Azonban még Én is meglepődtem, ahogy egyből készen állt egy hihetetlen válasszal. Biztos akkor készült ez a fotó, mikor a főnöke elvette az egyik alkalmazottjukat, s persze az a szokás, hogy ilyenkor a két násznépből a fiatalok fényképeszkedni szoktak!!!! Ja, szoktak! Még a hülye sem hiszi el, annyira erőltetett volt hevenyész magyarázata. - Tényleg elment egy esküvőre a volt férjem, ahova csak azért nem mehettünk el, mert két gyermekkel olyan ciki. Ezt akkor sem értettem, csak sejtettem. - Azonban olyan ideges lett nagyszerű anyósom, annyira remegett a keze, hogy jó volt látni zavartságát, s látni nagyszerű férjem vívódását, mikor már nem takarózhatott azzal, hogy sokat dolgozik, s mégsem keresett többet.

Ettől a naptól kezdve semmit sem voltam hajlandó volt férjem számára megtenni, ott mosatott, ott vasaltatott, ahol csak akart, de csak a gyermekeimnek és jómagamnak tettem meg mindent. S, hogyan kerestem két ing vasalásával kétezer forintot, azt a következő rövid történetben mesélem el.

A cikket írta: kiki64

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

kiki64

én sem, legalább is másnak
:)

Müszélia

nem vasalok, 20,000 ft-ért se

kiki64

az egy dolog, hogy gyermekeinket védjük, de vannak örök értékek, legalább is szerintem.
Örültem, hogy itt jártál, kedves Katkat!
:)

katkat

Talán a "kedves"anyós a falazó öreg néne? Megtörténik az életben ilyen.

kiki64

én is ugyanígy gondolom, még annak ellenére is, hogy nem voltam hibátlan, mert senki sem az, persze igen nagy az igazságérzetem, s régebben mindent csak feketében-fehérben láttam, azóta árnyaltabb a világ, de így egyedül sokkal jobb, mert alkothatok, s ez számomra sokkal fontosabb

:)

ginesz

Hát nem csak a volt párodat nem akarom jellemezni, hanem a kedves mamáját sem...Az jó hogy életednek ez a szakasza végképp lezárult.

kiki64

Kedves Divi Éva, sajnos néha ezek az ötletek a kényszerből, a kiszolgáltatottságból, a tehetetlenségből fakadtak, születtek.
A megígért vasalás már fent van.
:)

Divi Éva

Kedves Kiki 64 vannak ötleteid nem mondom. De ha az élet igazol a szándék a lényeg. Kíváncsi vagyok én is a vasalásra, bár ezt a tevékenységet jó magam is halasztgatom, s aztán egyszerre majd egy napig vasalógőzben aszalódom.

kiki64

kedves Nárcisz és Orsolya, hamarosan itt a rövid történetem, mely igaz és igen tanulságos.
:)

kiki64

a vasalásról még csak annyi, hogy hiába volt egy pár barátom, egyiknek sem voltam hajlandó vasalni, iszonyat, hogy megutáltam, pedig néha tévézés közben igencsak elment a dolog
:)
hamarosan felrakom, kedves Tündér

nárcisz

Kétezer forintért én is kivasalnék két inget "kiki64", (én szeretek vasalni) de persze nem ilyen előzmények után.
Kíváncsian várom a történeted folytatását.

Orsolya

Kedves Kiki64! Alig várom a következő történetedet, bár én nem szeretek vasalni! üdv Orsolya

Tündér

Rafkós csajszi vagy ;-) Várom a vasalós történetet, tetszenek az írásaid. :-)


Pussz,
Tündér :-)