Itt a vége fuss el véle
Látogatók száma: 238
A sok kínlódás, átsírt éjszaka és viszonzatlan érzelmek után döntöttem...
Hónapok óta se veled, se nélküled kapcsolatban, házasságban élek/élünk. Látszólag mindketten belefáradtunk és nem tudjuk tolerálni a másik hibáit, és már nem látjuk a jót.
Jelenleg is túl sok mennyiségi időt töltünk együtt, ami a mi házasságunkat megrontotta.
Ahhoz, hogy ezt helyrehozzuk, mindkettőnknek nagyon kellene akarni és nem csak néha, hanem úgy lehet, hosszú ideig, kínlódni azért, hogy megjavuljon a köztünk lévő helyzet.
A másik a pénz hiánya. Ami valószínűleg igen sok család számára okoz problémát manapság. Mivel én GYED-en vagyok még jelenleg, így nem vállalhatok munkát csak abban az esetben, ha visszaadom a GYED-em, ezt meg is tenném, ha kapnék egy olyan állást, amiért érdemes lenne elesnem ettől a támogatástól. A párom pedig jelenleg szünetelteti a vállalkozását, és jelen helyzetben el tudna helyezkedni, még lehetősége is volna, csak egyszerűen nem akar. Hogy miért? Azt Én sem tudom. Számtalanszor feltettem magamban és neki is a kérdést, amire szinte mindig azt a választ
A cikket írta: K. Anna
Hozzászólások
időrendi sorrend
Nem, itt szó sincs megkövezésről...mindenkinek JOGA van a boldogsághoz! Csak sokan inkább beletörődnek, és elfásulnak.
tényleg jobb egy határozott döntés, mint a vívódás
:)
Ismeretlenül nem szeretnék tanácsokat osztogatni, de csak a pénz hiánya miatt ne váljatok el!!! Olvastam, hogy lassan eltávolodtatok egymástól, kihűlt a kapcsolatotok, és a saját példámról tudom, hogy ebben a dologban a pénztelenségnek nagy szerepe van. Mi is sokszor elkövettük ezt a hibát, pedig az anyagiak miatt nem szabad, vagy inkább nem érdemes veszekedni, inkább keresni kell a megoldást. Hidd el, teljesen átérzem a helyzeted, nálunk, itt borsodban a munkanélküliség a legnagyobb probláma(jómagam két éve vagyok itthon), de ha még egyetlen kis reménysugár is van, ne adjátok fel!!
Puszillak és kitartás!! Nem kövezünk meg:)) együttérzünk veled!
A pénzhiány sok házasságot tönkretesz. Én felállítanék egy tervet a helyedben, amiben benne lennének célok, hogyan éritek el, mi kell hozzá (pl. határidőt szabni, hogy menjen el dolgozni, ha már van lehetőség) stb. és leülni egy utolsó utánit beszélgetni.
:-) Ugyanakkor nagyon elszomorodtam a cikkedet olvasva, mert reméltem, hogy mostanra jó híreket hozol magatokról.:-( Próbáljátok akár 101 - jére is átbeszélni a dolgokat, mielőtt ekkora döntést hoznál...Nagyon szorítok értetek!.-)
Pussz,
Tündér .-)