Erotikus
Menj, ha menned kell!
2012. június 4. - Látogatók száma: 175
Nem szeretem a búcsút!
Elhittem. Minden egyes szavát. Úgy tudta mondani, ahogy senki más.
- Jövök, és olyat teszek veled, hogy a füleid kétfelé állnak - mondta.
- Hmm. Ez nem sok, hiszen mi változna?
- Miért? - Nem kaptad meg, amit akartál? - kérdezte.
- Nem mindent.
- Mi hiányzik? - Hiszen alig tudtál felkelni az ágyból. - Mindig mindenre tudta a választ.
Nyers, közönséges, durva beszéde mögött mindig kerestem valami emberi érzést. Valamit, amit hiányoltam és azóta sem kaptam meg. Tőle nem. Hiszen hús, vér nő vagyok, és még szemrevaló. Szívem is van. Nem csak a dugás volt az egyetlen használható érzés, ami hozzá kötött. Nem csak emiatt kerestem a közelségét.
Régóta a menekülés egyfajta módja volt ez, ha felültem arra a buszra. Távol mindenkitől, az otthontól, a lányomtól, a visszafojtott vágyaktól, akkor voltam igazi önmagam. Ott nála. Kihívás volt ez számomra, talán vezeklés. Eddigi életem annyi keserű perceit, óráit váltottam fel vele, a röpke együttlétek alatt. Az este, az éjszaka mégsem bizonyult elégnek. Valami még hiányzott. Szerettem volna, ha valóban beváltja az ígéretét és eljön. De nem tartotta a szavát. Akkor határoztam el. Menjen, ha mennie kell!
Nem szeretem a búcsúzkodást. Igyekeztem olyan elutasító lenni, amennyire csak lehet. Közönséges, nyers, durva, mint ő szokott. Erőt vettem magamon, hogy kitartson az a NEM.
- Nem megyek el hozzád! - mondtam határozottan és akkor még úgy is gondoltam.
- De igen, el fogsz jönni. - Tudom. - felelte.
Honnan ez a magabiztossága? Miért nem tud kitartani amellett, ahogy utoljára. Egyszer, többször már lezártuk. Tudom. Érzem. Ha elmegy, vége van. De neki ezt nem szabad éreznie, hogy már most hiányzik.
- Kibírod. - mondom könnyedén, hiszen neked ott is lesz mindig valaki, aki elszórakoztat. Mert neked az kijár, ugye?
- Te hülye vagy! - ismét a régi stílusban. Erről ráismertem és minden, ami ez után jött, amikor hasonlókat vágott a fejemhez, éreztetve, mindent tud rólam. Ismer... Ez számára nem jelentett gondot.
Amikor nála voltam, mindig felszabadultnak éreztem magam. Még a szagok sem zavartak annyira. Megszoktam már. Nem sokban különbözött ez a saját otthonomtól, amit a bezártság, maga, a szokásaim idéztek elő.
- Elbúcsúztam már! - mondtam minden meggyőződés nélkül.
- De én még nem! - felelte határozottan és ekkorra már tudtam, megint ő győzött.
A cikket írta: zsoltne.eva
Hozzászólások
időrendi sorrend
Ha csak ez a gondod?.. Már megint? Te mindig búcsúzol? Hmm?!
Tisztelt Éva!
Én az elébb olvastam egy írást Semsey úrtól, és igényeltem a női változatot. Hát így légyen minden kívánságom teljesülve. Mintha néki írta volna!
Bokor
Köszi, hogy itt járt!
Éva
Én az elébb olvastam egy írást Semsey úrtól, és igényeltem a női változatot. Hát így légyen minden kívánságom teljesülve. Mintha néki írta volna!
Bokor