Vártam, de mégsem...
Látogatók száma: 144
Mennyire vártam azt a bizonyos napot, amikor is dühösen és indulatokkal telve bemegyünk a tárgyalóterembe, ahol próbálnak majd minket kibékíteni, ahol én majd erős nőként és anyatigrisként fogom előadni a lelkem igazát és fogom védeni a picikémet! Aztán eljött a nap és én remegő kezekkel és könnyekkel áztatott arccal állok a folyosón és közben arra gondolok, csak nehogy elveszítsem a gyermekemet! Zakatol a szívem, ordit a lelkem......... kérdések bombázzák az agyamat. Legfőképpen egy kérdés....MIÉRT??!!
Miért jut ide egy fiatal pár? Miért pont mi? Miért lesz az én gyermekem is csonkacsaládos? Miért nem szeretett annyira ő, hogy mellettem állt volna és engem választott volna?
Nem, nem csalt meg....csupán nem tudott a szülei fennhatósága alól kiszakadni. Ö, aki férfi a javából! Aki mellett biztonságban éreztem magam (egy darabig),akit férjemnek választottam....Aki tökéletes apa, de csapnivaló férj....
És a fő kérdés még mindig.......Jól döntöttem?
A válasz egyszer igen, egyszer nem tudom!
Jövőnk nekünk már nincs,a sok szenny és bántás után. Így hát egy örök dilemma marad a miért.
Talán egyszer megnyugszom és nem fogom életem fő-fő kudarcának és bukásának érezni, hogy elvált vagyok egy gyerekkel......
A cikket írta: pem
Hozzászólások
fordított időrendi sorrend
Nekem is volt szerencsém egy mama kedvence fiúhoz! Csak nem mentem hozzá feleségül.
Azért ne búsulj, sokan elváltak és kérlek, nézz előre. Valahol vár rád az igazi társ!
Barátsággal üdvözöllek: Yolla
Most vagy annyi idős, mint én voltam annakidején, amikor elváltam. Ebben ez az egyetlen szép dolog, hogy még fiatal vagy. Nincs okod a csüggedésre. Számtalan sorsfordító jöhet még. Nem leragadni egy - esetleg - elkerülhetetlen, vagy elkéstél helyzetnél. Semmiről sem maradtál le!
Egyedülálló, fiatal nő vagy, tele várakozással, reménnyel, egy gyerekkel? És akkor mi van? Nem a világ vége!
Én is azt hittem akkor, de kívülállók felráztak! Muszáj volt tennem valamit. Tettem is. Legfőképp magammal, magunkkal tettem valamit. Vagyis az első megrázkódtatásból feléledtem. Eltartott egy darabig, de nem állt meg az élet!
Az elkövetkezendőkhöz kívánok neked bölcs, okos gondolatokat, saját magadból merített hitet, de legfőképp cselekvést. Hogy van második, sokadik lehetőség az nem kérdés... hogy ez az egész jobb irányba fordulhat, csak rajtad múlik. Az előnyötökre! A gyereked és a te előnyödre! Ezt ne felejtsd el!
Puszi,
Éva
Üdvözöllek az oldalon, érezd nagyon jól magad nálunk!
Nem kudarc elvált szülőként élni, az sokkal rosszabb lenne, ha a gyermek a veszekedő, esetleg verekedő szüleit látná...erre gondolj,kitartást kívánok neked!
Pussz,
Tündér