A másik megbántása nélkül nehéz? - 1. rész
Látogatók száma: 659
Többen vannak, mint gondolnád azon férfitársaim akik válnának, de valami oknál fogva nem teszik meg. Miért nem? Inkább "vállalják" a házasság szürke hétköznapjainak monoton (meg)szokás rendszerével és/vagy rendszertelenségével együtt járó civakodásokat?
Ahogyan egy ember személyisége igencsak összetett és bonyolult, legalább annyira hasonlatos egy házasság akár az elején, akár a vége felé közeledve, s nem is taglalva a szürke hétköznapiság rendszertelenül fel-fel bukkanó anomáliáit. Miért is e változatosság? Nehéz lenne azokat a bizonyos prioritásokat felállítani, hiszen eltérő fontossággal bírhatnak olyan dolgok, amik egyeseknél nem annyira jellemzőek, mint másoknál. Nevezetesen: sok hasonlóság a férj illetve feleség érdeklődési köre, céljai, viselkedés kultúrája, értelmi-, érzelmi intelligencia szintje között. De az is általánosan elfogadott, hogy az ellentétek vonzzák egymást, ami az én felfogásomban teljesen másként kapott értelmezést, ti. az ellentétek - főleg ha azonos erősségűek - inkább kioltják egymást, következésképpen már nem nyer értelmet az, hogy a másikat rendre győzködjük a magunk vélt vagy valós igazságáról...
Amikor már eljutottunk erre a "szintre" MÁS KIUTAT KERES(S)ÜNK!?
Ez a lehetőség a válás, amellyel elsősorban magunkat akarjuk kedvezőbb helyzetbe hozni, a másikra is ugyan kiterjeszthetjük eme "nemes" döntésünk kedvező tudatosítását, de ez rendre nem így alakul....
A közös megegyezés sem azonnali döntés következménye, hiszen addig pontosan az ellenkezőjét folytattuk éveken át hites feleségünkkel.
Mielőtt az olvasó megvádolna, hogy kezdenek zavarossá válni a gondolataim, s a mondandóm nem előre mutató; kijelentem, hogy ezt az írásomat kizárólag a finomra hangolt jobbító szándéktól vezérelten igyekszem "papírra vetni" alias bepötyizni a szövegszerkesztőbe.
Tehát: a fenti bevezetőmben taglaltakat azzal indokolnám, hogy manapság igen könnyen elválunk attól, akivel állítólagosan egy egész életre elköteleztük magunkat, másfelől sokan vannak hasonló korú férfitársaim, akik nem merik ezt a komoly és nehéz döntést életük derekán felvállalni.
Azért nem, mert sokkal erősebb bennük a megszokás, mint a másik iránti ellenszenvük, tehát inkább napi szinten nyüstölik a nejüket, mintsem meg kelljen válniuk azoktól a viszonylagos kedvezményektől, amiket mégiscsak kedves feleségük biztosít rendre nap mint nap: tiszta ruha, takarítás, főzés, mosogatás és egyéb asszonyi házi-munkálatok" garmada.
Gondoljunk csak bele egyszer legalább a másik helyébe, hogy mit is várhatunk el tőle? Legyen tiszta, csinos, munka után otthon is dolgozzon/végezzen házimunkát, sőt egyszerre legyen jó, szófogadó, lehetőleg csendes feleség, kívánatos nő - időnként akár dögös kurva - barát és szerető?
A gyermek nevelés viszontagságairól már nem is szólva...hát ki is menjen például az iskolai fogadóórákra ill. szülő értekezletekre?
Mi ezt bevállalnánk valaha is? Ugye nem?!
Visszakanyarodva a témához, a váláshoz szükséges - már említett - bátorság nem abban áll, hogy a másikkal ezt a szándékunkat közöljük, hanem jóval előtte az, hogy magunkkal szemben merünk bátrak lenni és további életünkkel nem keseríteni a másik életét.
Tisztában vagyok eme kijelentésem jelentőségével, de hosszabb magyarázkodás helyett inkább elég csak arra utalnom, hogy korombeli házasságban lévő férfitársaim zöme is elválna, de nem teszi meg, mert neki úgy kényelmesebb.
folyt.köv. lásd 2. részt!
A cikket írta: aszir
Hozzászólások
fordított időrendi sorrend
(A pályázók sorsa meg végül is írásaiktól függ. Nyilván lesznek akinek csak megköszönjük, mások meg munkatársaink lesznek előbb, utóbb..., de reméljük, hogy nem veszítünk el senkit, mert nem neki tudtuk lehetőséget biztosítani -egyelőre-.)
köszi az írást, folytasd, ha gondolod:-)
szia:
Tündér
Szomorú, hogy így van, de sok igazság van az írásodban:-(
(A pályázók sorsa meg végül is írásaiktól függ. Nyilván lesznek akinek csak megköszönjük, mások meg munkatársaink lesznek előbb, utóbb..., de reméljük, hogy nem veszítünk el senkit, mert nem neki tudtuk lehetőséget biztosítani -egyelőre-.)
köszi az írást, folytasd, ha gondolod:-)
szia:
Tündér
Pedig megoldás van.
"Más kiutat keresünk"ez a válás.Törvényszerű ez a lépés a férfiak részéről?Azt kell mondani :igen.Kivétel az a férfinépesség,aki az általad bemutatott okok miatt tovább nyüstöli a feleségét.Van más út is.Ennek véghezvitele a férj részéről komoly önismeret nélkül szinte lehetetlen.Hisz a mondatok úgy kezdődnek: Én azt mondom,hogy...Én azt gondolom,hogy....Sosem MI a terminológia.Pedig az emlékek csak együtt,Vele együtt idézhetőek fel!!!Itt a csapda.
Pedig megoldás van.
Egy rossz házasságban nem lehet indok a gyerek kérdés. Mert a gyerek attól hogy gyerek nem hülye sőt kifinomultabb radarokkal rendelkezik,mint bármelyik felnőtt.
Tehát a nem működő dolgokat fel kell tudni vállalni mindenkinek egyformán és kulturált emberekhez méltóan elválni egymástól.
Sokkal kisebb a sérülés ezen módszerrel-
Azzal a nemes lelkülettel kell tovább lépni,hogy nekünk eddig volt dolgunk egymással,innét más utakon kell tovább járni.
Amennyiben egy házasság nem működik,azt le kell tudni zárni.
Egy rossz házasságban nem lehet indok a gyerek kérdés. Mert a gyerek attól hogy gyerek nem hülye sőt kifinomultabb radarokkal rendelkezik,mint bármelyik felnőtt.
Tehát a nem működő dolgokat fel kell tudni vállalni mindenkinek egyformán és kulturált emberekhez méltóan elválni egymástól.
Sokkal kisebb a sérülés ezen módszerrel-
Azzal a nemes lelkülettel kell tovább lépni,hogy nekünk eddig volt dolgunk egymással,innét más utakon kell tovább járni.
Ilyenkor valóban a legjobb lépés a vállás, amit a saját példámból mondok, nem könnyen hoz meg az ember.
Hosszú évek tépelődése, várakozása, alkalmazkodása előzi meg a másikhoz, csakhogy a gyerekek lelke ne sérüljön. Csak éppen azt felejtjük el, hogy a gyerek csak gyerek és nem hülye. Ők pontosan, kimondatlanul is érzik ha az szülők közt nincsenek rendben az érzelmek ... még akkor is, ha két ember soha nem veszekszik, hangoskodik.
32 év után váltam ... sokkal előbb kellett volna.
Mi volt ez megalkuvás? Nem hiszem!... Boldog akartam lenni egy olyan emberrel, akinek örök hűséget esküdtem, csak éppen egymás ellentétei voltunk mindenben.
Teljesen egyetértek veled ... az ellentétek valóban kioltják egymást. Két ellentétes érdeklődésű, habitusú, érzelmi inteligenciájú ember megmérgezi egymás életét, sőt megkockáztatom, még a környezetükben élőkét is.
Ilyenkor valóban a legjobb lépés a vállás, amit a saját példámból mondok, nem könnyen hoz meg az ember.
Hosszú évek tépelődése, várakozása, alkalmazkodása előzi meg a másikhoz, csakhogy a gyerekek lelke ne sérüljön. Csak éppen azt felejtjük el, hogy a gyerek csak gyerek és nem hülye. Ők pontosan, kimondatlanul is érzik ha az szülők közt nincsenek rendben az érzelmek ... még akkor is, ha két ember soha nem veszekszik, hangoskodik.
32 év után váltam ... sokkal előbb kellett volna.
Mi volt ez megalkuvás? Nem hiszem!... Boldog akartam lenni egy olyan emberrel, akinek örök hűséget esküdtem, csak éppen egymás ellentétei voltunk mindenben.
Teljesen egyetértek veled ... az ellentétek valóban kioltják egymást. Két ellentétes érdeklődésű, habitusú, érzelmi inteligenciájú ember megmérgezi egymás életét, sőt megkockáztatom, még a környezetükben élőkét is.
Ilyenkor valóban a legjobb lépés a vállás, amit a saját példámból mondok, nem könnyen hoz meg az ember.
Hosszú évek tépelődése, várakozása, alkalmazkodása előzi meg a másikhoz, csakhogy a gyerekek lelke ne sérüljön. Csak éppen azt felejtjük el, hogy a gyerek csak gyerek és nem hülye. Ők pontosan, kimondatlanul is érzik ha az szülők közt nincsenek rendben az érzelmek ... még akkor is, ha két ember soha nem veszekszik, hangoskodik.
32 év után váltam ... sokkal előbb kellett volna.
Mi volt ez megalkuvás? Nem hiszem!... Boldog akartam lenni egy olyan emberrel, akinek örök hűséget esküdtem, csak éppen egymás ellentétei voltunk mindenben.
Nem teljesen értek veled egyet. Nálunk pl. kiválóan működik, hogy ha nem is ellentétes, de messzemenően nem azonos az érdeklődési körünk. Ugyanez igaz a habitusunkra is. Más területeken meg épp, hogy azonosak vagyunk. Szóval szerintem épp azért működik jól a kapcsolatunk, mert megvannak a szabadsági fokaink, és ott nem bántjuk egymást, ugyanakkor megvan a közös mag is, tudjuk, hova tartozunk.
Másfél évet után elváltunk, intelligens emberek vagyunk a párommal, semmi durva nem volt.Én akartam válni.A gyerekek semmi rosszat nem tapasztaltak. A ami napig párkapcsolatban vagyunk de nem élünk együtt, illetve a körülmények miatt, hol nála vagyunk hol nálam.Nekünk ez igy működik.24 éve vett el, talán ha visszanézek 2-3 évet éltünk egyhuzamban együtt.Teljesen különbözünk, ezért is nem tudjuk egymást hosszu távon elviselni csak ugy ha külön vagyunk.Lehet csak az a dolog lényege hogy tudja az ember, hogy mégis van valaki aki van neki még ha nincs is mindig mellette.
Irj továbbra is , nekem tetszik:-)))
Másfél évet után elváltunk, intelligens emberek vagyunk a párommal, semmi durva nem volt.Én akartam válni.A gyerekek semmi rosszat nem tapasztaltak. A ami napig párkapcsolatban vagyunk de nem élünk együtt, illetve a körülmények miatt, hol nála vagyunk hol nálam.Nekünk ez igy működik.24 éve vett el, talán ha visszanézek 2-3 évet éltünk egyhuzamban együtt.Teljesen különbözünk, ezért is nem tudjuk egymást hosszu távon elviselni csak ugy ha külön vagyunk.Lehet csak az a dolog lényege hogy tudja az ember, hogy mégis van valaki aki van neki még ha nincs is mindig mellette.
Egy intelligens férfi:-))), gratulálok a cikksorozathoz!
Hát igen, az ellentétek vonzzák egymást! Csak kérdés valóban, mekkorák az ellentétek? Illetve ne áltassuk magunkat, már az elején tökéletesen tisztában vagyunk vele, hogy mekkorák, csak igyekszünk ezt a lehető legkisebbnek feltüntetni. Benjamin Hoff írta valahol, ha jól emlékszem: A legnagyobb nehézségeket az szokta okozni, hogy a kisebb bajokról a kezdet kezdetén nem veszünk tudomást. Hát Hoff úrnak tökéletesen igaz volt. A szerelem édes ködén keresztül a Grand-kanyon is csak egy kis átléphető semmiség, és később, mikor pofára estünk benne jövünk rá, hogy hoppá, ez egy kicsit szélesebb. Ha már "bátorságot" vettünk, és csak a válás marad, legalább bocsássunk meg a másiknak, mert az élet túl rövid, hogy haragot tartsunk, mégis hosszú évek telnek el, hogy ezt megértsük, és fogjuk fel úgy, hogy bárkivel találkozol az életben, bárkit megismerünk, legyen az feleség, szerető, barát, mindig hordoz valamilyen nekünk szóló üzenetet, mert véletlen találkozások nincsenek.
10!!!!!!!!!!!!!!!!!!!