A szerencsém

Látogatók száma: 66

Mert a kertemben virágok nyílnak, és nem havazik csak ha hó...mi van a hódolóddal? Szól a dal és én betakarom magam veled. Mert örök zöld szemem és kék egem, csillagok közt él egy lány. Egy lény aki, kece lány. Sivár tavaszt és akkor lesz aki majd hazatér

Mert nincs mitől tartanunk, annak templomában, akinek végzete, egy sír. Ugye boldog rajta, hogy hallottak nem visznek üzenetet a túlvilágra. Istenes a világ, ha valakik istent játszik, mindörökre börtönbe zárja magát. Az ablakban besüt a nap és virágok nőnek a sivatagban, ahol nincs árnyék. Csak kis csőrös csókom, a mai csókunk sem maradt el. Itt vagyok ahol a megástam magamnak a kis lakás, ostroma. A kék is kék ezernyi árnyalatban. Csak van, aki az árulótól sem fél. Még pedig a vérem, mert vért ontani jöttem, ezernyi keresztem sem tesz semmit az ellen, hogy ne támadjon fel aki tőle tékozol. Nem ment meg a szerelem, csak a szeretet, amit magában foglal a lelked. Ezért ültet fát, és ezért átkozza isten álmát minden ritka szépség. Minden ritka kincsem a tiéd, nem foglak elárulni. Mert aki nem ismeri álmait, semmit sem tudni hogy fáj, ha itt hagyja vágyait. Mert veled vagy nélküled, boldognak kell lennem. Mit sem ér az élet, ha nem kapok belőle, amilyen nagy az Ő hatalma, olyan a bilincs, nincs is más szerelmem. Igaz, hogy elmentél itt hagytál. Mégis velem álmodtál. És még több igent mondok, de a szerelemre nemet. Mert találkozunk még, amikor megértem. Hogy jobb veled, mint amilyen neked lehet. A kis égi-földi leány, aki még mindig itt talál. Téged már csak árnyakban tudlak leírni. Ezernyi támadhat fel, mert akkor nem láttam még Colosseumot. Nem volt évszak, nem volt Ádám. Csak akkor, ha feltámadtál. Nem kerengőt járok, hanem álom keringőt. A húgom, volt egyetlen, ki nem tudtam mennyi van még nekem. Rajta tartom a szemem, és vigyázom mindenem, mert szétszórt vagyok, s a felkelő nap, mely remény sugarait szórja. A zene és művészet...álljon távol tőlem, mert zsarolás ára, hogy nem léphet anyja nyomába, ha nem vallja a násza. Asszonya mondja, hogy szarik a postásra. Viszont vagyok aki voltam. Mindig az leszek, aki őrzi álmodat. S ragyogóan beragyogja várromodat. Első közt az utolsó, utolsók közt ami az utolsó. A karakter, és a vonó!

A cikket írta: Zsüsztin

támogatóink