újabb események régebbi események további események
21:08
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
11:33
Arnold91 módosította a naplóbejegyzését
11:26
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
11:16
Tündér új bejegyzést írt a naplójába

A válásom utáni időszakom ... 1. Rész.

Látogatók száma: 379

Nem volt könnyű életünk ,de volt a nyugalom nekem és a gyermekeimnek is ...

Akkoriban még volt eredménye annak ,ha dolgoztam .Erőm is volt mindenhez ,hiszen terveim voltak ,de a legnagyobb erőt a gyermekimtől kaptam arra ,hogy mindent újra tudjak kezdeni, teljesen egyedül , minden segítség nélkül...
Egy vállalatnál ,irodában dolgoztam ,de mellette a munkahelyen volt arra is lehetőségem ,hogy több más munkakörben is dolgozhassak.Megkértem a főnökömet ,hogy segítsen ,mert lakást szeretnék venni .Ehhez viszont sok pénz kell.Elmondtam ,hogy mennyi van és még mennyire lenne szükségem.Ezért minden munkát képes vagyok elvégezni.Ő megígérte ,hogy segít és szól ,ha valahol hiányozni fognak.Oda majd én beállhatok a munkám elvégzése után.Ahol hiányoztak ,odamentem dolgozni.Nem számított milyen munka az ,csak pénzt tudjak keresni pluszban,mert az irodai fizetésből nem tudtam volna annyit félre tenni ,hogy amit elterveztem ,valóra tudjam váltani.Sokat spóroltam mellette ,de nem a gyerekeimtől vettem el ,hanem magamtól ,mint mindig.Öröm volt ekkoriban a fizetésemet megkapni.Nem kevés pénzekkel mentem haza .Ahogy elváltam ,rá 6 évre jött össze az az összeg ,ami még hiányzott a lakás vásárlásból.Az OTP-n keresztül vettem meg ,licit útján .Ügyelve arra ,hogy olyan legyen az elhelyezkedése ,akkora legyen ,mint amiben régebben laktunk. Akkoriban még erre is lehetőség volt.Amikor megkaptam a levelet ,hogy nekem sikerült a legnagyobb összeget felajánlanom a lakásért , csak akkor mondtam meg a gyermekimnek ,hogy új lakásunk lesz hamarosan.Szomorúan mondták mindig,hogy ők nem hiszik el ,hogy nekünk még valaha lesz otthonunk . Albérletben laktunk 6 évig,miután eladtam a saját lakásomat ,hogy megszabaduljak a volt férjemtől.Azt hittem a szívem megszakad,hogy új lakást szerettek volna és még nem volt.Hiába mondtam ,hogy hamarosan lesz ,nem hitték el .Mások sem hitték el ,ha erről beszéltem nekik ,de még anyámék sem .Anyámék mindig kinevettek,ha erről beszéltem nekik.Gondoltam magamban ,hogy csak nevessenek ,majd bebizonyítom ,hogy amit akarok ,azt el is érem.
Másnap bementem az OTP-be és szépen megkértem az ügyintézőt ,hogyha lehet ,adja nekem a lakás kulcsot csak azért ,hogy megmutassam a gyermekimnek ,hogy hamarosan hova fogunk költözni .Azt mondta ,hogy megbeszéli a feletteseivel .Elment ,kicsit később visszajött és átadta a kulcsot ,közölve velem azt ,hogy mikorra kell visszavinnem.Örömmel mentem a gyermekimért az iskolába.Mondtam nekik ,hogy megyünk abba a lakásba ,ami a miénk lesz hamarosan.Szeretném nekik megmutatni.Nem hittek nekem .Azt hitték más lakást mutatok nekik és nem a mienket.Ahogy odaértünk a házhoz,beléptünk a liftbe ,figyeltem a gyermekeimet.Látszott az ,hogy kezdik elhinni azt ,hogy tényleg lesz lakásunk.A lakás ajatja előtt az idősebbik fiam kezébe adtam a kulcsot és megkértem ,hogy tegye a zárba a kulcsot és nyissa ki az ajtót.Ahogy kinyílt ,ők szinte meglepődve léptek be az ajtón, az akkor még üres lakásba.Szép lassan vettek szemügyre mindent .Én közben lemaradtam .A hátuk mögött figyeltem őket tovább.Olyanok voltak ,mintha egy Meseországba léptek volna be,mintha álmodnának.Hagytam őket ismerkedni,majd megfogtam a kezüket amikor már láttam rajtuk a boldogságot és elvezettem egy szoba ajtaja elé őket.Beléptünk az ajtón , majd megkértem őket ,hogy üljünk le a padlóra és azt mondtam a könnyeimet visszafogva az örömtől ,hogy ez az ő szobájuk.Mondtam ,hogy megígértem lesz lakásunk ,hát most itt van.Ez a miénk.Még ma vissza kell vinnem a kulcsot ,de legközelebb ,ha megkapjuk ,akkor már végleg a miénk lesz.Most csak azért kértem el ,hogy elhiggyék ,hogy lesz megint szép szobájuk ,ami csak az övéké lesz.Kis türelmet kérek még tőlük ,míg a papírokat elintézzük és már költözünk is ide .Mind a két fiam az ölembe ugrott és öleltek boldogan,majd azt mondták nekem ,hogy köszönik szépen.Ez a nap számomra volt a legcsodálatosabb ,mert így örülni a fiaimat már régen láttam ,mint akkor.Nagy örömmel vittem vissza a kulcsot,de akkor már gyermekeimmel együtt .Ekkor már tényleg hittek nekem és az ügyintéző előtt állandóan azt kérdezgették ,hogy mikor költözünk.Mosolyogva mondtam az ügyintézőnek ,hogy szeretnénk minél hamarabb költözni ,hogy boldogok legyenek a gyermekeim.Megkértem ,hogy a papírokat gyorsabban csinálja meg ,ha lehet.Másnap már szólt is ,hogy mehetek mindent aláírni és már költözhetünk is.Mosolyogva várt ,amikor odaértünk.
Aláírtam a papírokat ,átadta a kulcsot ,de most már végleg.Másnap költöztünk .A költözésnél a gyermekim is örömmel segítettek.Hamar sikerült felpakolni ,hiszen alig volt valamink ,mert mindent oda adtam a volt férjemnek.A legszükségesebbeket vettem csak meg .Akkor már csak annyi pénzem maradt. A többit szép apránként vásároltam meg.Amikor befejeztük a költözködést ,a kolléganőim is eljöttek látogatóba ,de csak azért , mint mondták is ,mert nem akarták elhinni ,hogy egyedülállóként ismét teljesen egyedül ,minden segítség nélkül ,újra tudtam kezdeni mindent.Azt végig látták ,hogy mennyit dolgoztam ,alig ettem ,egyik helyről rohantam a másikra dolgozni,stb... és ezt mind örömmel tettem,de nem gondolták ,hogy sikerül az összeget összeszednem a lakásra.Elmesélték őszintén ,akik szintén egyedülállóként éltek ,hogy ők ezt nem tudták végig csinálni ,mint én is .Ha volt is kevéske pénzük ,inkább elszórakozták és inkább élnek albérletben.Én erre mosolyogva azt mondtam nekik ,hogy ígéretet tettem a gyerekeimnek.Tőlük kaptam az erőt az újrakezdéshez.Értük küzdöttem ,dolgoztam végig . Sok erőre van még szükségem ,mert még sok célom van.Sok mindent szeretnék még elérni.A céljaimra koncentráltam és arra ,hogy sikerüljön minden.
Az életünk is nyugodt volt már.Semmiben nem szenvedtünk hiányt sem.
Soha nem jártunk sehova a volt férjemmel együtt , legfeljebb csak sétálgatni . Amikor egyedül maradtam a gyerekeimmel ,mindig tudtunk valahova menni.Sok időt töltöttünk együtt.Hétvégeken egy parkba jártunk focizni .Megfogtam mind a kettő fiam kezét és úgy cseleztük ki egymást .Futottunk a labda után,közben nagyokat nevetgéltünk,estünk nagyokat.Észre sem vettük ,hogy amíg mi nagyokat fociztunk ,addig a járdán megálltak a járókelők mosolyogva néztek minket.

Az én életem és a fiaim élete nagyot változott a válóper után . Megtaláltuk a nyugalmunkat.Én úgy gondolom, ha nem jól működik egy kapcsolat ,azt nem kell erőltetni.Főleg akkor nem, ha a gyermekeink fejlődése ,nyugalma forog kockán.

A cikket írta:

2 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

fordított időrendi sorrend

Léna! Most látom, hogy már én is visszafelé olvasok, a 2. részt már olvastam, hiába ennyi eszem van!

Viszont az ember sokszor a leglehetelenebb dolgokat tudja elérni, ha nagyon-nagyon akarja! Én is így voltam, senki nem hitte el, hogy elkötözünk......nagy pofára esés volt, hogy mégis! Léna kitartásod példaértékű! üdvözlettel Orsolya
Kedves Léna!
Én pedig a harmadik részt olvastam, s onnan jöttem ide, vissza, az elsőhöz, mert érdekeltek az események. Valóban elismerésre méltó, amit tettél, annyi szabadidődet feláldozva, szorgalommal jutotál ismét saját otthonhoz, ami nagyon nagy szó.
De kérlek, fogadj el tőlem egy jó tanácsot. Rosszul használod az írásjeleket. Nem előtte kell szóközt ütni, hanem a vessző, és a pont után. (Nem is hiba, csak lerontj a külalakot, és nagyon zavaró annak, aki olvassa. Hidd el, nem nehéz betartni.)
... és most megyek a második részhez!
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: