Amikor a szerelem fáj

Látogatók száma: 32

Talán rosszkor, rossz időben találkoztunk, a körülmények nem kedveztek nekünk. Egyszer azt olvastam az egyik portálon, hogy két sérült lélek találkozott egy szerelemben. És ez igaz lehet, mert több trauma is ért, és talán a nagy Őt is.

Egy olyan történetet szeretnék megosztani, ami talán mással is megtörtént, valószínüleg nem egyedi eset.
Az én történetem ez év január 8-án kezdődött, és ez az eset felforgatta az életemet.
Éppen a pihenőnapomat töltöttem otthon, amikor az egyik közösségi portálon egy jóképű, fiatal férfi - nevezzük Jánosnak - ismerősnek jelölt. Mivel egyébként nem ismertem őt,így a fotója alapján döntöttem el, hogy elfogadom a baráti felkérést. Az adatlapján az szerepelt, hogy szingli, 1985-ös születésű, 39 éves. Én 1967-es születésű vagyok, 57 éves.
Amint visszaigazoltam, rögtön írt is. Megköszönte, hogy elfogadtam a jelölését, és válaszoltam neki, hogy szeretek barátkozni, új embereket megismerni. Írtam neki, hogy csak a barátságomat tudom felajánlani, mivel ő 39 éves, én pedig 57, tehát 19 év a korkülönbség. Megkérdezte, hogy van e párom, mondtam neki hogy elvált vagyok 1,5 éve. Azt felelte erre, hogy őt nem érdekli a korkülönbség, mindig az érettebb nők vonzották. Engedjem hogy megismerjem őt, aztán majd meglátjuk, hogy hogyan tovább.
Ennek a napnak délutánján találkoztunk is, hiszen abban a városban dolgozott, ahol én lakom, ráadásul a munkahelye és az én lakhelyem csupán 15 percre van.
Szinte első látásra szimpátia volt, egy jóképű, borostás arcú férfi volt, akinek -érzésem szerint - én is szimpatikus voltam.
Zavarban voltam, hiszen már évtizedek óta nem randiztam, nem tudtam hogy hogyan viselkedjek.
Kocsival volt, egy közeli parkba mentünk távol a város zajától, hogy csendes helyen tudjunk beszélgetni.
Szokásos bemutatkozás jött, ő is, én is elmondtunk pár dolgot, és ezután elcsattant egy csók!
Mindkettőnknek jól esett, én ettől méginkább zavarba jöttem, így hát szorgalmaztam, hogy mielőbb vigyen haza. Kiszálltam a kocsiból, és ő is elindult haza.
Aznap este újból rám írt, furcsállotta a viselkedésemet, hogy miért siettem haza. Visszaírtam neki, hogy zavarodottságomban tettem, és nem akartam tudomásul venni, hogy megtetszett.
Biztosított arról, hogy én is tetszem neki,mindkettőnknek jó esett a csók, hogy a szimpátia kölcsönös.
Sokáig nem engedtem fel a lakásomba, de egy idő után feljöhetett. Kávézott, beszélgettünk, egy ölelés, egy csók, és utána az ágyban kötöttünk ki. Amikor elment tőlem, mindig hagyott nekem üzenetet, hogy jól érezte magát velem, aminek én nagyon örültem. Ez így ment hónapokon keresztül.
Időközben, azért több furcsaság is volt, amiket akkor nem értettem. Ha hétvégére vagy ünnepnapra esett a pihenőm, soha nem ért rá, mindig elfoglalt volt. Azzal magyarázta, hogy sok a maszek munkája, ilyen-olyan elfoglaltságai vannak. Ami még furcsább volt, hogy a telefonszámomat soha nem kérte el.
Ez így ment 4 hónapig, a munka beosztásunktól függően jár fel hozzám.
Aztán az egyik éjszakai műszakban megvilágosodtam!
Aznap éjjel laza műszak volt, mindenki a telóját bújta, én is ezt tettem.
Teljesen véletlenül, vagy talán a sors keze intézte, megtaláltam a felesége profilját! A neve még nem is keltett gyanút bennem, hanem a fotók! Rögtön megismertem őt, a kamu profiljába csak azokat a képeket töltötte fel, ahol egyedül volt, a feleségével közös képeket természetesen nem!
Szinte sokkhatásként ért a felismerés, hogy ő nem szingli, hanem házas ember!Percekig csak néztem a képeket, szinte kapkodtam a levegő után, és azon agyaltam, hogy miért??????
Aznap délután újra rákerestem a feleségére profiljára, ahol fel volt tüntetve, X János házastársa.
Mivel ez létező profil volt, rögtön írtam is neki.
Kérdőre vontam, hogyhogy elfelejtette közölni velem hogy házas, miért használta ki a magányomat, és az érzéseimet. 1 óra múlva jött is a válasz, hogy ne haragudjak, nem akart kihasználni, már el akarta mondani, de nem tudta hogy hogyan tegye, hogy mindig nagyon jól érezte magát a társaságomban. Rá zúdítottam a csalódottságomat, magamat okoltam azért, hogy nem tudtam ellenállni a csókjának, az ölelésének. Sokszor megfogadtam magamban, hogy ellenállok neki, de soha nem tudtam betartani, mindig elgyengültem tőle.
Az eset után elköszönt tőlem, mondván lezárja ezt a történetet. Ez persze nem tartott sokáig, kb. 1-2 hétig.
Az egyik napon újra rám írt, érdeklődött hogy hogyan vagyok, és újból megindult a kommunikáció.
Próbáltam ellen állni neki, próbáltam meggyőzni hagyjuk egymást békén, mert Ő házas ember.
Ez egy tiltott kapcsolat, aminek nincs jövője, csak titokban, bújkálva, lopott időkben lehetünk együtt.
Nem hallgatott rám, mindig az volt a válasza, hogy belém szeretett, hogy velem kellemes és megnyugtató, mivel a feleségét nem szereti, amióta megismert engem, boldogtalan a házasságában.
Tudom hogy hiba volt hinni neki, de én is belé szerettem, és akkor ez kölcsönös volt!
Próbáltam többször is véget vetni ennek a kapcsolatnak, de csak ideig-óráig működött.
Viták, veszekedések, újbóli kibékülések jellemezték a kapcsolatunkat. Amikor újra egymásra találtunk, biztosítottuk egymást a kölcsönös szerelmünkről.
Ez a viharos, se veled, se nélküled kapcsolat kb. 7-8 hónapig tartott, amikor történt valami, ami végleg pontot tett ennek a sztorinak a végére. Terhes lett a felesége!!!
Ezt is véletlenül, vagy a sorsnak köszönhetően tudtam meg, és persze újból számon kértem őt.
Azt írta, hogy nem változott köztük semmi, ez a terhesség úgymond becsúszott.
Pokoli fájdalmat éreztem, ordítani tudtam volna, annyira fájt. Megbántva és elárulva éreztem magam, így közöltem vele, hogy soha többé nem akarom látni, nem akarok tudni róla semmit,, mert elárulta azt a szerelmet, amit egymás iránt éreztünk, a vágyai fontosabbak voltak mint a saját érzései, és az enyémek.
2 hétig könyörgött hogy ne hagyjam el őt, de nekem ez a tudat annyira fájt, hogy felül írta azt az érzést is, hogy belé szerettem.
Éjszakákon át sírtam, hetekig nem tudtam aludni, csak azon agyaltam, hogy miért?????
Magamat tudtam volna felpofozni, amiért gyenge voltam, és hagytam hogy újra behálózzon. Úgy éreztem, hogy kihasználta az érzéseimet, amik tiszták és őszinték voltak.
Teljesen magamba roskadtam, se éjjelem se nappalom nem volt. Nagyon megviselt ez az eset, nyugtatót szedtem, hogy az elmémet lecsendesítsem, hogy a lelkemet rendbe tegyem.
Az utolsó beszélgetésünk alkalmával elég rendesen összevesztünk, szemrehányások, és egymás vádolása volt a téma, hogy mit kellett volna másképp csinálni... Megszakítottam vele a kapcsolatot, magam részéről véglet lezártam ezt a szeretői viszonyt.
Nem könnyű egy ilyen kapcsolatból talpra állni, még most is nagyon fáj legbelül, de próbálok ezen túl lépni, elengedni őt. Én csak szeretni akartam, és szeretve lenni.

A cikket írta: Jane Doe

támogatóink