újabb események régebbi események további események
06:16
Tündér módosította a naplóbejegyzését
06:15
Tündér új bejegyzést írt a naplójába

Az életmentő telefoncsörgés

2010. június 28. - Látogatók száma: 111

A válás után eljutottam odáig, hogy esetleg magam ellen fordítsam a kezem.

Épp július vége volt. Augusztus elseje.

Reggel volt, kora reggel. Iszonyatosan éreztem magam lelkileg. Ott álltam egy válás után, s mindenki, aki tehette, ellenem lépett fel. S persze, hogy Én is vétettem. Hibáztam. Szeretetre vágytam, persze vérző sebeimmel senkire sem számíthattam.

Igazolást akartam. Ám, mint elvált nő, csak is rossz lehettem. "Ha elváltál, benned is csak hiba lehetett!"
Igen, de ki állt mögöttem???
Senki.
Egy sebzett lélekkel két megsebzett lelket kellett pátyolgatnom. S, nem mindig sikerült a legmagasabb fokon. Sokszor hibáztam. Esendő voltam, nagyon is.

Volt egy ismerősöm, aki megadta az egyik pszichiáter telefonszámát, s én fel is hívtam, hogy időpontot kérjek.

El is felejtettem, mert eléggé beágyazódtam a depresszióba. Rossznak lettem kikiáltva, ám mégis nálam voltak elhelyezve a gyermekek?!?!?
Ki értette ezt?
Én biztosan nem!!

Az egyik este felvittem egy kést a hálószobámba. Almát hámoztam. Legalább is előző este. - Visszagondolva sosem hámoztam meg az almát. -

Hajnalban ismét elkapott a "szokásos" sírógörcs. Ki tudja, hanyadszor!!! A gondolatok is "megtámadtak". "Milyen vagyok? Miért vagyok? Minek vagyok?"

Épp kezembe került a kés, mikor megszólalt a telefon.
Egy kedves hang szólalt:
"A pszichiáternőnk ma tíz órára várja Önt."
"Rendben." - hangzott a válasz.
Elmentem.
Megérte.

Ám, ez egy másik történet.

De leírom. Megosztom mindenkivel.

A cikket írta: kiki64

2 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

2010. július 2. 16:45
nagyon aranyos vagy, kedves Éva, köszönöm.
azonban az akkori lelkiállapotom a meghurcoltatásról szólt, hisz nem elég, hogy elhagytak-szétvertékakoponyám-elvesztettemahitemmindenben, s mégis én voltam a rossz.
azonban elég sokszor felvetődött bennem az a kérdés, akkor miért én kaptam meg a gyermekeimet?, ha ennyire rossz lettem volna?!?
lehet, hogy kiírom végleg magamból ezeket a történéseket, ami egyenes út a gyógyulás felé
jómagam is szívesen olvasom a Te és a többiek történeteit, mert tanulságosak!
:)
2010. július 2. 14:24
Hát nem semmi gondolatok. Én is vagyok depis, de valahogy saját magam ki tudom valamiért rángatni a gödörből. Talán, mert már rájöttem magamon kívül senkit nem érdekel igazán mi van velem, s a két gyermekem meg fenn tart a víz tetején. Rájuk gondolok szüntelen, hogy ők mit éreznének, ha engem elveszítenének és ez tovább lök a sötét gondolatokon. Igen ha magányos vagy sok rossz gondolat tudja a fejedbe fészkelni magát, de kérlek gondolj ránk, hogy mi itt vagyunk és várunk Téged és írásaidat, melyek akár átlendíthetnek a bajokon. Írj sokat mi olvassuk és segítünk ha lélekben akkor is. Nekem nagyon hiányoznál!!!!!!!!! Gondolj erre!!! Írj bármikor olvasom és válaszolok is!! pusz Éva
2010. június 28. 22:00
nekem is rossz volt bevallanom később ezt magamnak, de ez is én voltam, én vagyok és én is leszek.
:)
2010. június 28. 21:50
Még jó, hogy a másik cikket már olvastam! Igy tudtam, hogy nem kell megijedni a kés láttán....
2010. június 28. 21:10
Kedves Tündér!

Lehet, hogy nagoyn sok információt küldtem Rátok, de a mai napom ilyen volt.
Örültem, hogy itt jártál, kedves Tündér!
Számomra liebe Fee!!!!!

:)
2010. június 28. 21:03
Huh, szerencse, hogy a telefon kibillentett a "sötét gondolataidból". Már megyek is a következő írásodra :-)

Pussz,
Tündér:-)
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: