Az új rokon 5. rész

Látogatók száma: 79

Norbinak életében nem volt még ilyen jó dolga, mint most, amikor Róza mama kezébe vette a háztartást.

Hiába mutatták meg Erzsikének a kórházban a gyerekfürdetés, etetés, pelenkacsere és büfizetés módját, amint hazaértek, és a tiszta, újonnan tapétázott, szinte sterilre kisuvickolt gyerekszobában nem megy úgy a dolog, ahogyan azt elképzelte.

Róza mama magához ragadja a kezdeményezést, és szép türelmesen megtanítja az ifjú szülőket arra, hogyan kell fogni egy csecsemőt, hogy a fejét mindig tartani kell, a fürdővíz akkor jó hőmérsékletű, ha az ember könyöke jól érzi magát benne, hogyan kell ügyesen és praktikusan tisztába tenni kislányt, és a büfizetés nem annyit jelent, hogy meghánytatom a gyereket. Ha kicsit sírdogál, beszélni kell hozzá, nem felkapkodni, ringatni, hanem megsimogatni a pocakját.

A védőnő egy héten belül megjelenik, sorolja, hogy mit szabad és mit kell tennie a kismamának, és kimondottan tiltja a csecsemőtea használatát, mert a gyereknek elég az anyatej, ha abból van bőven, az mindet pótol.

Róza mama is bólogat, elvégre nem érdemes a főiskolát frissen végzett védőnővel vitába szállni, rá kell hagyni, hiszen honnan tudná, saját tapasztalat nélkül, hogy egy gyerek nem könyvből tanulja, mit mikor tegyen, benne csak az ösztön munkál. Az is vérmérséklettől függően, még a testvéreknél is más-más.

Alig csukja be a védőnő mögött az ajtót, Róza mama azonnal ugrasztja Norbit:
- Eredj, fiam, a gyógyszertárba, neked jobb a lábad, mint az enyém és vegyél csecsemőteát.
- Anya – próbál tiltakozni Erzsike – talán mégsem kellene teával itatni a kicsit.
- Jaj, kislányom, hogyne kellene! Tudod, hogy neki az anyatej olyan, mint neked a kenyér? Ha nem tud rá inni, sok baj keletkezik belőle! Meg ki is kellene valamivel hajtani a hasikájából a csecsemő szurkot, no, meg a szeleket is! Büfiztetni is azért kell, mert szegénykém szopás közben sok levegőt is nyel.
- Persze, mert mohó! – jegyzi meg Norbi.
- Tiszta apja! – replikázik Erzsike és összenevetnek.

Még a szülők is olyanok, mint a kiscsikók! – morog az orra alatt a nagymama és jobbnak látja, ha kimegy a konyhába és lefoglalja magát.

Viktória óramű pontossággal háromóránként megéhezik, mire tisztába teszi Erzsike és megszoptatja, megbüfizteti, utána alig marad ideje arra, hogy pihenjen kissé, vagy magával foglalkozzon, ismét következik az etetés.

Repülnek a napok, és vészesen közeledik Róza mama hazautazásának és Norbi munkába állásának napja, ezért muszáj Erzsikének megemberelni magát, mert napközben kettesben maradnak Viktóriával, s ha a kicsi alszik, akkor bizony a házimunkákat is el kell végeznie.

- Kislányom, maradnék még, de messze laktok és apádat sem lehet magára hagyni, tudod jól, hogy egy becsületes rántottát sem tud sütni, seprűt akkor vesz a kezébe, ha a tyúkokat hajkászolja, arról meg fogalma sincs, hogyan kell kezelni a mosógépet. Holnap reggel kivitetem magam Norbival a piacra, bevásárolunk, és megfőzök nektek egy hétre, hogy eleinte könnyebb legyen neked. Hallom ám, hogy jönni akarnak látogatóba a barátok, barátnők, meg a kollégák, hát, nem kellene ebben a változékony időben vendégeket fogadni. Viktória nagyon szép kislány, készítsetek róla videót és azt küldjétek el nekik. Majd akkor jöjjenek, ha már megerősödik, és ellenállóbb lesz a szervezete. A keresztelővel is ráértek. Tudjátok már, kik lesznek a keresztszülők?
- A keresztmama egyértelműen Emőke lesz. Norbi szeretné, ha a keresztapja meg Béni lenne, de tudod, hogy elváltak, s nem biztos, hogy szerencsés lenne az a párosítás.
- Első mindig a testvér. Viktória keresztanyja legyen Emőke, és ha lesz majd férje, ő lesz a keresztapa. A második gyerek keresztapja meg a bátyád lesz, Rita meg a keresztanyja, a többi gyereké lehetnek a barátok.
- Ugyan, anya, már másik gyerekünk sem lesz!
- Aztán miért nem? Megengedhetitek magatoknak!
- Jól tudod, hogy Viktória is nehezen jött össze.
- Tudom, de ne zárkózzatok el egy második gyerektől, mert jó az, ha van egy gyereknek testvére.

Erzsike nem akar erről vitázni, inkább megkéri az anyját, hogy készítsen neki madártejet, azt annyira szereti.
- Jól, azt hiszed, hogy nem tudom, kellemetlen témát feszegetek! Legalább holnap estére hívjátok meg Emőkét és Bénit vacsorára, majd főzök valami finomat. Béni sokat segített a gyerekszoba kialakításban, Emőke meg annyi mindent hozott Viktóriának, hogy mindketten megérdemelnek egy jó kis vacsorát. Ha nem leszek itt, neked egy darabig úgysem lesz időd a vendégeskedésre.

Felébred Viktória és hangosan sírdogál.
- Maradj csak, Erzsike, majd én elintézem.

Hallja, amint anyja beszélget a kislányával és elhallgat Viktória.

Mit tud anya, hogy így megnyugszik mellette az unokája?

Pár perc múlva Róza mama már a konyhában tüsténkedik. Persze, hogy kimegy hozzá Erzsike, olyan jól esik beszélgetni a mamával.
- Aztán, kislányom, vigyázni kell arra a borjúkötélre is, nehogy elszakadjon!
- Miről beszélsz, anya?
- Miről, miről, hát arról, hogy amíg nem lehettek úgy együtt, ahogyan szeretnétek, addig is legyen figyelmed az uradra, te balga lány! Csináljatok közös programokat, vigyétek le együtt Viktóriát levegőztetni, a közértben is együtt vásárolhattok, meg tanulhatnál végre főzni, mert repül az idő és a gyereknek is ételt kell adni, s jobb, ha te készíted, mintha előre gyártott bébiételekkel traktálod.

Tudja Erzsike, hogy teljesen igaza van az anyjának, nem lehet tovább halogatni a dolgokat, és a főzés sem olyan tudomány, amit ne lehetne megtanulni.

Visszaér Norbi a teával, és ha már vásárolt, akkor hozott friss gyümölcsöt is.
- Jól van, gyerekek, egyetek valamit uzsonnára, utána hívjátok fel Emőkét és Bénit a holnapi vacsora miatt, utána úgyis éhes lesz Viktória, tegyétek tisztába, etessétek meg és menjetek el sétálni. Addig megfőzöm a vacsorát.
- Róza mama – hízeleg Norbi, - kérhetek valamit?
- Mondd csak, fiam!
- Lehetne a vacsora békebeli krumplis
tészta?
- Persze, hogy lehet!

Norbi felkapja anyósát, megforgatja, majd amikor újra földet ér az asszony lába, puszit ad a homlokára:
- Mondtam már, hogy te vagy az anyósok gyöngye?
- Mondtad, csak nehogy elguruljak egyszer! Eredj, segíts a felségednek, és a szoptatás alatt meg beszédem van veled.

Róza mama keze jár, mint a motolla. Egy liter tejből és négy tojásból készíti a madártejet, mert jól tudja, hogy a veje is nyalakodik belőle. Azért nem panaszkodhat, mert jó gyerek Norbi, nem iszik, nem dohányzik, a tenyerén hordja Erzsikét, és jó lenne, ha ez így is maradna.

A forró ételt jénaistól kiteszi az erkélyre hűlni, ráteszi a tetejét, agy ugyan lassabban hűl ki, de nem mehet bele egyetlen porszem sem.

A négysávos út túloldalán már panelrengeteg van, nem lehet tőlük látni semmit. Nem tudna itt élni, ha fizetnének érte, akkor sem. Mire kihűl a madártej az erkély aprócska asztalán, a jénai tetőre apró koromszemcsék tapadnak. Piszkos a levegő, és állandó a zaj. Jaj, de levinné magukhoz a lányát és az unokáját, de nem lehet elszakítani egymástól egy családot!

Jobb, ha ezen nem mélázik, inkább összeírja, mi kell a holnapi vacsorához.

Végül az anyós és veje közötti beszélgetésre másnap kerül sor, bevásárlás után, amikor araszolnak hazafelé a nagy forgalomban. Tréfásan ugyan, de kellő hangsúllyal felhívja Norbi figyelmét a közel jövőbeni családi változásokra, s arra, hogy Erzsike kicsit ingerültebb lesz, pár hét múlva, amikor napközben kettesben marad Viktóriával, és az egész élete másról sem szól, mint a gyerek körüli teendőkről.

Csak bólogat, vezetés közben úgyis csak előre kell néznie, még jó is, mert elérzékenyül. Nem azért, amit az anyósa mond, hanem azért, ahogyan mondja, azzal a szeretettel, az érezhető jó szándékkal. Bezzeg a saját szülei még nem jöttek el megnézni az unokájukat, nem hogy tanácsokkal lássák el a kezdő apukát, akinek magától eszébe sem jutnának a gondok, annyira elvarázsolódik a gyermeke lététől.

Nem is bánja, amikor rábízzák a gyereksétáltatást. Viktória alszik, elmegy vele egészen a parkig, melyben a kismamák hozzá hasonlóan, levegőztetik az apróságokat.
Az este jár az eszében, vajon mit szól a húga és a barátja a váratlan találkozásuknak, mert egyiknek sem mondta el, hogy ott lesz a másik, s ez bizony nehezebb dió, mint a néhány perces véletlen találkozás.
Felébred Viktória, dörzsöli a pici orrát, grimaszol, ásít. Mielőtt eltörne a mécses, Norbi leül egy padra és beszélni kezd a lányához, akit megnyugtat az ismerős hang. Nyüsztet egy kicsi, majd újra álomba szenderül.

A vártnál jobban sikerül a vacsora. Igaz, Róza mama kitesz magáért, mert egész nap főzött, hogy legyen mit enni a fiataloknak a következő héten, s három féle ételt is úgy készített, hogy jusson abból a mai vacsora asztalra is. Desszertnek máglyarakást sütött, melynek illata betölti szinte az egész lakást.

Norbi csodálkozik, hogy a húga végig kóstolja a teljes étel kínálatot, s közben Róza mamával sugdolózik. Pontosabban nem sugdolózik, az nem is pontos kifejezés, csak kettesben beszélgetnek valamilyen corbeau-ról, a hollóról, az Eiffel-toronyban lévő étteremről. Feltűnik, hogy Emőke nem fogyaszt alkoholt, csak kristályvizet iszik.

Az esti fürdetésből Emőke, mint reménybeli keresztanya, ki nem maradna, így hármasban maradnak. Úgy látszik, hogy anyósa hagyja a lányát kibontakozni, nem siet a segítségére. Csak akkor pattan fel, amikor a toalett felől furcsa hangok hallatszanak.
- Mi baj, kislányom?
- Semmi, Róza mama, köszönöm, már jobban vagyok.
- Bántja a kicsi a nagyot?
- Lehet, még nem vagyok biztos benne – válaszol Emőke, széles mosollyal arcán.

Ezt azonban a fiúk nem hallják, mert éppen arra koccintanak, hogy milyen jó munkát végeztek a gyerekszoba kialakítása során. Az mellékes körülmény, hogy Holló papa nélkül még máig sem végeztek volna.

Béni a második pohár bor után, felbátorodik, s amint kettesben maradnak Norbival, kiönti szíve vágyát:
- Tudod, barátom, irigyellek. Nekem is kell egy kislány, vagy egy kisfiú…vagy mindkettő. Csak ahhoz vissza kellene hódítanom Emőkét…Reménytelen.
- Ne légy ilyen borúlátó. Gyere, menjünk be az asszonyokhoz, ha nem beszélgetsz vele, akkor nem is léphetsz előre.

Erzsike már végzett a szoptatással. Róza mama pakolászik, Emőke pedig fel-le járkálva büfizteti Viktóriát, miközben duruzsol valamit a kislánynak.

Bénit szíven üti Emőke arckifejezése, ahogyan minden idegszálával a gyerekre koncentrál. Ösztönösen hozzájuk lép, mire Viktóriából kibukik az utolsó két korty tej, s egy kevéske Béni zakóján landol.

Mindenkiből kitör a nevetés, csak Béni lesz tűzpiros a mérgében, Viktória pedig édesdeden elalszik. Elvégre ez a dolga. Neki azt mondta a nagyanyja, úgy nő a gyerek, ha sokat alszik.

Folyt.köv.