újabb események régebbi események további események
16:58
Zet új hozzászólást írt az egyik cikkéhez
16:58
Sáriell regisztrált a weboldalra
14:10
Sanda új hozzászólást írt egy cikkhez
12:08
Anyu új hozzászólást írt egy cikkhez
10:26
Anyu új hozzászólást írt egy cikkhez
09:26
emillio új hozzászólást írt egy cikkhez
20:51
Sanda új hozzászólást írt egy cikkhez
20:20
Anyu új hozzászólást írt Ilona naplóbejegyzéséhez
20:10
Yolla új hozzászólást írt az egyik cikkéhez
20:08
Yolla új hozzászólást írt az egyik cikkéhez
20:04
Ilona új hozzászólást írt egy cikkhez
19:50
Ilona új hozzászólást írt az egyik cikkéhez
19:45
Ilona új hozzászólást írt az egyik naplóbejegyzéséhez
19:37
Ilona új hozzászólást írt az egyik naplóbejegyzéséhez
14:28
zsoltne.eva új hozzászólást írt Ilona naplóbejegyzéséhez
14:01
Anyu új hozzászólást írt az egyik cikkéhez
13:59
Anyu új hozzászólást írt egy cikkhez
13:52
Anyu új hozzászólást írt Ilona naplóbejegyzéséhez
13:47
Anyu új hozzászólást írt egy cikkhez
12:38
Ilona új hozzászólást írt az egyik naplóbejegyzéséhez

Egymásra találva

2011. május 28. - Látogatók száma: 477

Nos, az én válásom nem volt igazán rendhagyó, bár élek a gyanúval, hogy mégsem egyedi az esetem... :)

1994-ben kötöttem házasságot a volt férjemmel... 18 éves voltam, de koránérő típus, hisz 16 évesen már dolgoztam. Úgy gondoltam, a házasságra is elég érett vagyok, pláne hogy a volt vőlegényem 8 évvel volt idősebb... Emlékeim szerint az első 2 évben nem igazán voltak gondok... Mármint persze, akadtak, hiszen két ember összeköltözése mindig kompromisszumokkal jár és idő kell a csiszolódáshoz... A harmadik évtől már élesebbek voltak a viták, de azt hiszem nem akartunk tudomást venni róla... 1999. megszületett a kislányunk. Mielőtt megtudtam, hogy babát várok, várunk, már összepakoltam a cuccom, hogy hazaköltözöm. A baba miatt újrapróbáltuk... És volt másfél-két csodálatos év, miután megtudtuk, hogy szülők leszünk... De aztán újra kezdődtek a viták, a feszültségek... Tulajdonképpen éltünk egymás mellet, de nem egymással... A lányunk miatt maradtunk együtt, próbálkoztunk hátha... De sem az érzelmi sem a szexuális életünk nem létezett már... Mintha kezdett volna sporttá alakulni, hogy a másikkal kitoljunk... Az okok ebben a cikkben most nem lényegesek, hiszen a válás utáni kapcsolatunkról szeretnék írni...
2008. évben eldöntöttük, hogy külön folytatjuk. Bár egy fedél alatt éltünk, de mégis minden szempontból külön... Nekem új párom lett egy idő után, így 2009. áprilisában a volt férjem elköltözött, hiszen kiderült, babát várok.
Nagyon nehéz volt. 15, közel 16 évet éltünk le együtt, mindketten sírtunk a költözésnél. De tudtuk, hogy jobb lesz így mindkettőnknek, nem igazából a baba és a párom miatt, hanem mert mind a ketten rámentünk volna, a közös gyermekünkről nem is beszélve...

És innen megváltozott minden... No, nem egyből... Szépen fokozatosan... Elkezdtünk kommunikálni, érdeklődni a másik iránt... Nem szerelemből, hanem emberségből. Nagyon-nagyon sokat segített nekem, nekünk. Ez igaz az anyagi nehézségeinkre, a költözésünkre, a mindenre... Nem tiltottam a lányunktól és nem osztottam be az időt, hogy mikor találkozhat vele... Így mindennapos vendég lett nálunk... És szépen lassan rájöttem, hogy szeretem... Szeretem, mint barátot, mint embert! Aggódom érte, szorítok neki, segítek, ha kell... Mint szerelem, házasság nem működött a kapcsolatunk... De azóta talán a legjobb férfi barátom lett... Ha gondom van, vele tudom megbeszélni, ha segítség kell, mindig ott van támasznak. És ez kölcsönös!!! A lányunk pedig élvezi, hogy végre nem veszekszünk, marjuk egymást folyton. A válásunk is olyan simán zajlott le, amire még a bíró és az ügyvédek is felkapták a fejüket.

És azt hiszem, hogy ezekkel az érzésekkel tartozunk az elmúlt szerelmünknek, az együtt leélt 15 évünknek, a rengeteg közösen megél csodás és kevésbé csodás pillanatoknak, de legfőképpen a gyermekünknek, aki nem tehet arról, hogy a szülei nem tudnak együtt élni...

Tehát elmondhatom, hogy a válás után újra egymásra találtunk a volt férjemmel, más kapcsolatban, más érzésekkel, de azt hiszem, mindenképpen tökéletes megoldással...

A cikket írta: Tiara

2 szavazat

Hozzászólások

A cikkekhez csak regisztrált felhasználók szólhatnak hozzá.

Megjegyzés:

időrendi sorrend

2011. június 6. 16:18

megtekintés Válasz erre: Divi Éva - 2011. május 30. 13:35

Szia !


Nem visszás legalább is számomra. Örülök, hogy így mindannyian jól jártatok. Főleg a gyerekek. Én őszintén örülök a barátságodnak, barátságotoknak. Továbbra is kívánom ezt a harmóniát köztetek. Üdvözlettel Éva.

Nagyon szépen köszönöm! :)
2011. május 30. 13:35

megtekintés Válasz erre: Tiara - 2011. május 30. 09:39

Szia Éva!
Az új páromról azért írtam keveset, mert igazából nem erről a kapcsolatról szerettem volna írni... :D
Hál Istennek a volt férjem és a párom egész jól kijönnek egymással... Sőt, elhangzott az a mondat is, hogy ha nem én lennék az összekötő kapocs kettejük életében, még jóbarátok is lehetnének... :D
Tehát elmondhatom, hogy -bár elég idétlenül hangzik és nagyon érdekesen jön ki- tulajdonképpen ez egy hármas barátság... :D A jelenlegi párom szereti a nagyobbik kislányomat, a volt férjem pedig szereti a kislányomat... :D Azt hiszem, ez a gyerekek szempontjából a legjobb, mégha mi felnőttek néha furcsának is érezzük ezt a visszás-barátságot... :D

Szia !


Nem visszás legalább is számomra. Örülök, hogy így mindannyian jól jártatok. Főleg a gyerekek. Én őszintén örülök a barátságodnak, barátságotoknak. Továbbra is kívánom ezt a harmóniát köztetek. Üdvözlettel Éva.
2011. május 30. 09:39

megtekintés Válasz erre: Divi Éva - 2011. május 28. 21:14

Szia Tiara !

Örülök, hogy ilyen jól megvagytok. Az új párodról keveset írsz, hogy vele és az újabb gyerkőccel mi a helyzet? Két gyerek egy házasságon belül is okoz néha gondot, nem akkor, ha két külön apa van a pakliban. Mondjuk érdekelne, hogy az új párodnak mi a véleménye a régi pároddal való barátságról, ez okoz-e köztetek konfliktust? Amennyiben minden rendben, akkor örülök és gratulálok. Üdvözlettel Éva.

Szia Éva!
Az új páromról azért írtam keveset, mert igazából nem erről a kapcsolatról szerettem volna írni... :D
Hál Istennek a volt férjem és a párom egész jól kijönnek egymással... Sőt, elhangzott az a mondat is, hogy ha nem én lennék az összekötő kapocs kettejük életében, még jóbarátok is lehetnének... :D
Tehát elmondhatom, hogy -bár elég idétlenül hangzik és nagyon érdekesen jön ki- tulajdonképpen ez egy hármas barátság... :D A jelenlegi párom szereti a nagyobbik kislányomat, a volt férjem pedig szereti a kislányomat... :D Azt hiszem, ez a gyerekek szempontjából a legjobb, mégha mi felnőttek néha furcsának is érezzük ezt a visszás-barátságot... :D
2011. május 30. 05:48
Szia Tiara!

Az esetek többségében sajnos nem így zajlik egy válás, bár ez lenne a kívánatos mindenki, de leginkább a gyerek szempontjából.
Hogy miért nem alakul így, annak sokféle oka lehet. A gondolkodásbeli különbségtől kezdve..., számtalan.
Annak, hogy ez nálatok így történt csak örülni lehet.
Én is tudom, hogy létezik igazi barátság, amely lehet ugyanolyan erős kapocs két ember között és sokszor többet ér egy olyan együttlétnél, ami konfliktusokkal van tele.
Legtöbbször a nézetkülönbségek rontják el a társas kapcsolatotokat. Ott, ahol van közös gyerek mindenképpen ez az ideális, amit tesztek. Maradjon is így! :-)

Üdv.
Éva
2011. május 28. 21:14
Szia Tiara !

Örülök, hogy ilyen jól megvagytok. Az új párodról keveset írsz, hogy vele és az újabb gyerkőccel mi a helyzet? Két gyerek egy házasságon belül is okoz néha gondot, nem akkor, ha két külön apa van a pakliban. Mondjuk érdekelne, hogy az új párodnak mi a véleménye a régi pároddal való barátságról, ez okoz-e köztetek konfliktust? Amennyiben minden rendben, akkor örülök és gratulálok. Üdvözlettel Éva.
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: