Élet a másik után.
Látogatók száma: 202
Ki milyet szakít, olyat szagol!
Forgatta a szürke foltos képet. Kibuggyant a könnye.
Elképzelte, hogy a férjével ülnek a nappaliban, betoppannak a gyerekek és a kezükbe nyomják a kicsi képet. Az első unokájuk fotóját! De a férje két éve máshogy döntött.
Amikor az első levelet megtalálta a mosásba dobott nadrágban, nem akarta elhinni!
- Ez biztos valami tévedés! - suttogta akkor félve, hogy valaki meghallja, pedig egyedül volt a lakásban.
Aztán a többi bizonyíték! Az SMS-ek, a késő estig tartó túlórák, amikor rákérdezett a férje nem is tagadott. A szavak, valahonnan nagyon távolról jutottak el az agyáig.
- Őt szeretem… nekem is jár ennyi... az utolsó lehetőségem élni egy kicsit!
Annyira megfájdult a feje, hogy azt hitte, agyvérzést kap!
- És nekem mi jár? – kérdezte akkor hangosan, de már az üres szobától, mert a férje a beismerés után, amint tudott kilépett az ajtón.
Ült a fotelban és semmi nem volt az agyában. Aztán képek kezdtek felbukkanni.
A lemondott egyetem, mert a férjének szüksége volt rá! Ugyanannál a kis cégnél dolgozik, ahová akkor belépett. Amikor a férje infarktust kapott, a gyógykezelés elvitte a ház árát, így maradt a kis lakás. Ő ápolta, és Ő ápolta az akkor éppen bárányhimlős Pannikát is! Annyira fáradt volt, hogy hányingere volt a fáradtságtól. Akkor fogyott tizenöt kilót!
A tárgyalás, ahol is látta az új asszonyt. Fiatal volt, az igaz, de közönséges. Judit halvány pasztell színei mellett, harsány volt a másik asszony. A feltűnő vörös haj… a kissé túlfestett arc… ha neki ez kell, akkor vigye!
Hogyan mondta annak idején az anyja? „Ki milyet szakít, olyat szagol!”
Nemrégen látta Őket a bevásárlóközpontban. Az asszony ugyanolyan harsány, meg is hízott, de a volt férje, mintha összement volna. A fején a kopasz folt, feltűnően megnőtt. Megráncosodott. Meghökkenten nézte Juditot. A szél összekuszálta a haját és ettől, valami fiatalos lányos vonást kapott az arca. A póló, a farmernadrág kiemelte az alakját. Az asszony láttán a férfinak az a Judit jutott az eszébe, aki annak idején, lihegve érkezett a randira, mert lekéste a buszt.
Bólintott feléjük, majd tovább állt. Ahogy messzebbről visszanézett, a férje még mindig utána bámult.
Judit, akkor halkan nevetett egyet.
Most elmosolyodott a fotelban.
- Igazad van anyu! Ha leszakította, akkor szagolja csak!
A cikket írta: Babenko
Hozzászólások
időrendi sorrend
Köszönöm hogy olvashattam.
A végén a mosoly tetszett a legjobban abban a fotelben!!
Mert ez a lényeg.Átlátni a dolgokat,úgymond felülről.
Rájövünk,hogy nem mi vesztettünk!!!Konkrétan nem Te vesztettél ebben az élethelyzetben.
Ne bánd a szeretetet ,gondoskodást,törődést,aggódást,ápolást,kitartást mit adtál
együttlétetek alatt.Akkor annak ott volt a helye és értelme.
Felteszed a kérdést magadnak,hogy Neki csak ennyit ért mindez??Felesleges kérdés.Egyfelől csak rossz válasz van,másfelől meg magadnak ártasz azzal,hogy választ próbálsz kreálni.
Az élet mindent elrendez.Ez akkor is így van,ha nem hiszünk benne.
A találkozásotok mindent elmondott volt párod jelen állapotáról.
A mosolyod pedig Rólad!
Mert ez a lényeg.Átlátni a dolgokat,úgymond felülről.
Rájövünk,hogy nem mi vesztettünk!!!Konkrétan nem Te vesztettél ebben az élethelyzetben.
Ne bánd a szeretetet ,gondoskodást,törődést,aggódást,ápolást,kitartást mit adtál
együttlétetek alatt.Akkor annak ott volt a helye és értelme.
Felteszed a kérdést magadnak,hogy Neki csak ennyit ért mindez??Felesleges kérdés.Egyfelől csak rossz válasz van,másfelől meg magadnak ártasz azzal,hogy választ próbálsz kreálni.
Az élet mindent elrendez.Ez akkor is így van,ha nem hiszünk benne.
A találkozásotok mindent elmondott volt párod jelen állapotáról.
A mosolyod pedig Rólad!