Elváltak ( riport egy anyával)
Látogatók száma: 446
Edina tanár az egyetemen. Rövid barna haja válláig se ér, barna szemeivel érdeklődve nézi a világot. Alacsony termetű, első ránézésre jellegtelen, sportos öltözékben. A nőiesség kicsit távol áll tőle bár sminkel, nincs igazán mit kiemelnie. Műszaki doktor.
- A férjem hagyott el – kezdi a beszélgetést. – Talált valami kurvát magának, és elment egyik napról a másikra. Nem érdekelte a gyerek se, pedig megfenyegettem, hogy ha elmegy soha nem látja többet, mert nem adom oda. Úgy gondoltam ez elgondolkodtatja, hiszen rajongott a kislányért. Egy ideig azt hittem értem is... Aztán rájöttem, hogy nem jelentek a számára semmit. Hiába sírtam, hiába fenyegetőztem, elhagyott és el is váltunk. Marina négy éves volt. Mindent elkövettem, hogy ne akarjon az apjához menni. Mert persze hiányzott neki.
- Nem is találkoztak utána?
- De. Bejárt az apja az óvodába. Néha még össze is futottunk. Ott játszott a gyerekkel az udvaron, amíg meg nem érkeztem érte. Sokáig attól rettegtem, hogy egyszer majd elviszi onnan magához. Beszéltem az óvodavezetővel ne engedje meg, hogy felborítsa az óvoda életét ezzel a bejárkálással. El is értem amit akartam.
- Mindig eléred Edina?- Találgattam.
- Majdnem. A gyereknek folyamatosan zsúrokat rendeztem, szinte minden hétvégén vagy ment valahová, vagy hozzánk jöttek. Amikor nem, elvittem vidékre az anyukámhoz, vagy a testvéremhez. Nem akartam, hogy az apjával találkozzanak. Mikor azt mondtam a gyereknek, hogy az apa nem szereti, mert elment tőlünk, szembeszállt velem. Kijelentette, hogy igenis szereti őt. Ez nagyon rosszul esett. Mert milyen apa az, aki otthagyja a gyerekét, meg a feleségét egy másik nő miatt? Aztán készíttettem egy megállapodást, amennyiben a férjem lemond a lakásról és elfogadja a feltételeimet, korlátlan láthatásban egyezünk ki. Ez sajnos magában foglalta az első nyarat, amikor is nyaralni vitte a nőjével a kislányunkat. A gyerek egészen megváltozott. Folyton a nőt emlegette, és menni akart az apjához. Akkor kitaláltam, hogy a nő gyereke, aki akkor 10 éves volt, molesztálta Marinát. Bizonyítani nem lehetett, de két év kapcsolattartásnak lőttek, a lakást és a többi vagyont a megállapodás szerint közben megkaptam, hiába támadta meg. A gyereket meg ... Két év után persze el kellett engednem. Főleg mert pereltek, meg aztán ott is lett egy gyerek. A féltestvérétől meg nem tilthattam mondta a gyámhatóság. De az a két év biztosan nagy kihagyás volt.
- Miért akartad tiltani? Hiszen te mondtad, hogy szerette az apját és az apja is őt. Miért kellett?
- Engem nem lehet csak úgy büntetlenül otthagyni! Ha fontos a gyerek, akkor mellette kell lenni. Egyébként meg tudom, hogy direkt tiltással nem vonhatom el az apjától, hiszen szereti. Rájöttem, hogy más módon kell ezt rendezni. Öt éves volt, amikor beírattam lovardába. Azóta már minden nyáron ott van, kitűnően lovagol és nem hiányzik neki semmi és senki, ha lovagolni mehet. Az apja se. Még hétvégeken is inkább Zsámbékra megy lovagolni és nem az apjához. Úgy, hogy kérdésedre az a válaszom, hogy végül elértem amit akartam. Mégpedig úgy, hogy a gyerekbe törés se legyen. Kerek-perec megmondja az apjának, hogy lovagolni megy, nem ér rá és kész.
- Mennyi idős most Marina?
- Tizenöt lesz, pár hónap múlva. Gimibe jár, jól tanul. Ezért aztán biztosan tudom, vele minden rendben. Most már velem is. Sokáig nem hevertem ki a válást, és a körülményeket. De most már biztos vagyok benne, hogy Marina csakis engem szeret igazán, mert én neveltem fel, taníttatom, megkap mindent, amire szüksége van. Elsős kisiskolás volt, mentem vele sítáborba, nem sajnáltam a százezret érte. Nyaranta külföldre viszem, tenger mellé, vagy egzotikus országba. Megvan mindene. A gyerektartást meg persze két évente emeltetem, hiszen az jár.
- Olyan jól keres a volt férjed?
- Fenéket. Csak emlékeztetni kell a kötelességére. El ne felejtse, hogy tartozása van felém. Azért, mert új családja lett, ez nem múlt el. Marina még egyetemre is megy majd, sokáig tanulni fog, velem lesz. Az apja meg fizet. Tíz évig még biztosan. Mire végez az egyetemen, már úgyse lesz egymáshoz semmi közük. Egy életet átfizethet az idegenné vált gyerekéért.
A cikket írta: Zsomwin
Hozzászólások
fordított időrendi sorrend
Ez borzasztóbb, mint az apás sztorid. Itt totál öncélú a nő, bevallottan. Szerintem. Bosszúból cselekszik és ez egyszer majd visszaüt! Amikor a lánya felnő és átlátja a miérteket. Jó, ha nem fordul el mindkét szülőtől! Én is váltam, de ez, amit leírtál, komolyan siralmas állapot a gyerekre nézve. Sajnálom a kislányt, mert eszközként használja az anyja... és még szeretetről beszél, ami ugye eredendően önzetlen vagy mi...
Üdv:Ailet
Bertolt Brecht
A kaukázusi krétakör c. drámája jutott az eszembe. Ez az asszony, biztosan nem ismerte.
Úr Isten!!!!
Ez borzasztóbb, mint az apás sztorid. Itt totál öncélú a nő, bevallottan. Szerintem. Bosszúból cselekszik és ez egyszer majd visszaüt! Amikor a lánya felnő és átlátja a miérteket. Jó, ha nem fordul el mindkét szülőtől! Én is váltam, de ez, amit leírtál, komolyan siralmas állapot a gyerekre nézve. Sajnálom a kislányt, mert eszközként használja az anyja... és még szeretetről beszél, ami ugye eredendően önzetlen vagy mi...
Üdv:Ailet
Jesszus! Ez képtelenség. Embertelen, önző és elutasítandó. Az anya szót sem érdemli meg. Remélem egyszer a saját gyereke fogja a szemébe mondani. Ezt tenni egy gyerekkel? Az nem ember... folytathatnám...
A legrosszabb, amit csak tehetett. A gyermeke ellen cselekedett. Ez az asszony megérdemelte, hogy elhagyják. Önző, magának-való, pénzéhes ember nem kaphat önzetlen szeretetet, hisz nem képes adni sem. Még a gyermekének sem.
Bertolt Brecht
A kaukázusi krétakör c. drámája jutott az eszembe. Ez az asszony, biztosan nem ismerte.
Sajnálatos, hogy ilyen anyák is vannak…
Elszomorító… Jó, hogy megírtad!
Pussz, Tündér
Kedves Zsomwin!
Sajnálatos, hogy ilyen anyák is vannak…
Elszomorító… Jó, hogy megírtad!
Pussz, Tündér
Zs.
Sajnos nem egy ilyen anyát ismerek, így kinyílt a bicska a zsebemben a történet olvasásakor.
A napokban is két csomag ruhát és játékot gyűjtöttünk össze anyám munkatársának - az apuka - a kislányának. Szerencsére a kislánya 2 évvel fiatalabb, mint elvált öcsém kislánya… így volt miből adni. Még ő is felajánlott pár játékot, amit kinőtt már.
De a legborzasztóbb az, hogy még mindig azt kérdezi, hogy az anyja miért nem szereti az apját. Most 7 éves, 4 éve váltak el. Én meg próbálom mentegetni az anyját, hogy ne érezze itt nálunk is azt, amit otthon, hogy nem szabad beszélni az apjáról.
Puszi! V.
Szia Zsomwin!
Sajnos nem egy ilyen anyát ismerek, így kinyílt a bicska a zsebemben a történet olvasásakor.
A napokban is két csomag ruhát és játékot gyűjtöttünk össze anyám munkatársának - az apuka - a kislányának. Szerencsére a kislánya 2 évvel fiatalabb, mint elvált öcsém kislánya… így volt miből adni. Még ő is felajánlott pár játékot, amit kinőtt már.
De a legborzasztóbb az, hogy még mindig azt kérdezi, hogy az anyja miért nem szereti az apját. Most 7 éves, 4 éve váltak el. Én meg próbálom mentegetni az anyját, hogy ne érezze itt nálunk is azt, amit otthon, hogy nem szabad beszélni az apjáról.
Puszi! V.
Köszönöm a véleményed és az olvasást!
Zsomwin
Ez milyen szörnyű lehet egy kisgyerek számára! Az apa, aki számára az egyetlen Igaz ember, tabu téma. Tilos szeretni, de még csak szólni róla is. Mi lenne, ha velünk történne ilyen? Nem beszélhetnénk arról, akit becsülünk, szeretünk, ragaszkodunk hozzá. Kibírhatatlan...pótcselekvés/ek nélkül...
Köszönöm a véleményed és az olvasást!
Zsomwin
Mindig a szülei esküvői képeit nézegeti. Nehéz elképzelni, hogy mit élhet át.
De a szívem akkor szakad meg, amikor minden láthatás végén zokog, amikor az anyja jön érte. És nem tudsz mit tenni. Mert te csak egy nagynéni vagy.
És én is várom, hogy teljen az idő.
Azért… kint a szemétben megtaláltam az anyja menyasszonyi ruháját. Kimostam és félretettem neki, hátha egyszer majd örülni fog.
Mindig a szülei esküvői képeit nézegeti. Nehéz elképzelni, hogy mit élhet át.
De a szívem akkor szakad meg, amikor minden láthatás végén zokog, amikor az anyja jön érte. És nem tudsz mit tenni. Mert te csak egy nagynéni vagy.
És én is várom, hogy teljen az idő.
Azért én drukkolok neked, neki.
Zs.
Nem tudtam elvonatkoztatni a történettől... és ez jó.
Bokor
Tisztelt Zsomwin!
Nem tudtam elvonatkoztatni a történettől... és ez jó.
Bokor
Én is elváltam...na bumm!!! És mi van akkor, ha nem halálomig halálodig tart. Bárki kerülhet ilyen helyzetbe.
Remélem megkpaja a neki járó büntetést ez a nő. Szégyen a női nemre!
Csak azért regisztráltam, mert felháborítónat tartottam ezt a cikket és meg akartam íri a véleményemet. Megnyugvást kerestem és csalódást kaptam.
Ez borzalmas! Szégyellheti magát egy ilyen anya. Azt csak tévhit, hogy a gyerek "törésmentesen" éli az életét. Majd ha felnő a lánya és ő is elhagyott feleség lesz, akkor ne felejtse el önmagát vádolni ez az anyaszerű lény! Sosem lesz képes normális kapcsolatra, mert nem tanulhatta meg, hogy milyen az.
Én is elváltam...na bumm!!! És mi van akkor, ha nem halálomig halálodig tart. Bárki kerülhet ilyen helyzetbe.
Remélem megkpaja a neki járó büntetést ez a nő. Szégyen a női nemre!
Csak azért regisztráltam, mert felháborítónat tartottam ezt a cikket és meg akartam íri a véleményemet. Megnyugvást kerestem és csalódást kaptam.
A riportjaimban valós emberek problémáit írtam meg. A fenti riport alanyainak életében eltelt azóta négy esztendő. A kislány valóban egyetemre készül, az anya pedig változatlanul rosszakarója a gyereke apjának.
Ilyen is van. Sajnos. Talán nem a szégyen lesz az, ami megtalálja egyszer...