Szerelem
Látogatók száma: 139
Üdvözlet.
1998-ban ismertem meg a feleségemet. Már az első randevunkon tudtam,hogy Ő az igazi.
1999-augusztus-ban össze is házasodtunk. Én a boldogság legmagasabb pontján voltam, mert imádtam. Előtte senkit. 1999-vége felé kezdődtek a problémák. Anyós,após.
Ki is költöztünk énhozzám. De sajnos már nagyon másképp viselkedett irántam. Ezt nem tudtam feldolgozni, és sajnos megbetegedtem. 2000-márciusban el is hagyott. Még ebben az évben októberben el is váltunk. A válásra már terhesen jött. Ami olaj volt a tűzre. Sajnos a betegségem a mai napig meg van és meg is marad míg élek.
Az a legnagyobb problémám, hogy a mai napig úgy érzek iránta mint az elején.
Havonta 1-szer álmodok róla és az álmomban mindig összejövünk, és szeretjük egymást.
Ma ismét álmodtam róla,hogy feküdtünk az ágyon és simogattam az arcát mert együtt voltunk. Ilyenkor az egész napom "rámegy".
Azt szeretném kérdezni, hogy ezeket az álmokat az okozhatja,hogy még szeretem?
Nem is tudunk már egymásról semmit. 4-szer találkoztunk azóta, de még nem is köszönt.
Szóval 15-év elteltével is szeretem.
Erre szeretnék választ kapni.
Előre is köszönöm.
A cikket írta: Kopteriqus
Hozzászólások
fordított időrendi sorrend
,,Valamit elengedni annyit jelent, mint megváltozva tovább menni."
Ezt nem én mondtam, hanem Bert Hellinger. Az ilyen gondolatok mögött az ősi indiai bölcsesség fogalmai állnak. Itt az azonosulásról van szó. Azonosulsz azzal, akit nem tudsz elengedni. Beléd épült. Te vagy az. Éned részévé vált, amit nem lehet levenni, mint egy kabátot.
Ha elválsz, és újra megházasodsz, már nem ugyanaz az ember leszel, mint aki az elsőben voltál. Hasonlítsz rá - de nem vagy már az. Azt elengedted. Kiléptél belőle. Lejött rólad. Mintha nem is te lettél volna. Valami persze átszivárgott a régi életedből, de mégis egy más ember lettél.
Ugyanez történik, ha elveszted azt, akit szeretsz. Ahhoz, hogy elengedd, más emberré kell lenned. Meg kell változnod. Mintha nem is te lettél volna, a régi. Az a szereped elmúlt, befejezted, s csak azután kezdhetsz élni egy másik szerepet. Nehéz megcsinálni. Nehéz megváltozni.
Valójában: átváltozni nehéz. Ezért maradsz anyuka kisfia vagy kislánya, örökké. Még akkor is, ha nem él már az anyukád. Úgy maradtál. Az "elengedés" azért csalóka szó, mert úgy tűnik, mintha fognál valamit. Nem erről van szó. Hanem arról, hogy olyan vagy. Rád sült a szereped, s nem jön le. Tehetetlenül éled tovább.
Ahhoz nagyon érett és szabad lélek kell, hogy tudjon átváltozni. Benne van, eggyé válik vele, éli - és egy rövid idő után már nincs benne, nem azonos vele és nem éli. Amin túllépünk, annak meg kell halni bennünk. Csak utána lehet "föltámadni" - új életet kezdeni."
Müller Pétertől hoztam neked ezt az idézetet.
Üdv.
Nagyon rövid életű volt ez a házasság.Egy év után már el is váltatok.Nem gondolod,hogy ideje lenne elengedni és továbblépni?Az elengedés tudom nem könnyű,de e nélkül nem tudsz továbblépni.Aki már köszönni sem köszön neked,attól lélekben is ideje lenne elköszönnöd.
,,Valamit elengedni annyit jelent, mint megváltozva tovább menni."
Ezt nem én mondtam, hanem Bert Hellinger. Az ilyen gondolatok mögött az ősi indiai bölcsesség fogalmai állnak. Itt az azonosulásról van szó. Azonosulsz azzal, akit nem tudsz elengedni. Beléd épült. Te vagy az. Éned részévé vált, amit nem lehet levenni, mint egy kabátot.
Ha elválsz, és újra megházasodsz, már nem ugyanaz az ember leszel, mint aki az elsőben voltál. Hasonlítsz rá - de nem vagy már az. Azt elengedted. Kiléptél belőle. Lejött rólad. Mintha nem is te lettél volna. Valami persze átszivárgott a régi életedből, de mégis egy más ember lettél.
Ugyanez történik, ha elveszted azt, akit szeretsz. Ahhoz, hogy elengedd, más emberré kell lenned. Meg kell változnod. Mintha nem is te lettél volna, a régi. Az a szereped elmúlt, befejezted, s csak azután kezdhetsz élni egy másik szerepet. Nehéz megcsinálni. Nehéz megváltozni.
Valójában: átváltozni nehéz. Ezért maradsz anyuka kisfia vagy kislánya, örökké. Még akkor is, ha nem él már az anyukád. Úgy maradtál. Az "elengedés" azért csalóka szó, mert úgy tűnik, mintha fognál valamit. Nem erről van szó. Hanem arról, hogy olyan vagy. Rád sült a szereped, s nem jön le. Tehetetlenül éled tovább.
Ahhoz nagyon érett és szabad lélek kell, hogy tudjon átváltozni. Benne van, eggyé válik vele, éli - és egy rövid idő után már nincs benne, nem azonos vele és nem éli. Amin túllépünk, annak meg kell halni bennünk. Csak utána lehet "föltámadni" - új életet kezdeni."
Müller Pétertől hoztam neked ezt az idézetet.
Üdv.
Én már elengedtem csak az álmaimban tér vissza ott pedig minden rendbe van.Midig és mindig szeretjük egymást ugyan úgy mint régen.
De még szeretem sajnos és ez jön elő az álmaimban.Volt azota több barátnőm,de azok csak barátnők voltak ennyi.
Én azt az elvet vallom,hogy ha valakit igazán szeret az ember a teljes szivéből és szétmentek.Nekem ő teljesített mindent amit akartam.Ő volt akit mindig is elképzeltem magam mellé.
Ebből azt akarom kihozni,hogy ha én újra szerelmes lennék akkor csak olyanba aki hasonlít rá.De akkor nem azt szeretném akivel vagyok és hasonlít rá hanem őt.
Üdvözöllek közöttünk, érezd jól magad nálunk! Ha bármilyen kérdésed van, esetleg segítségre van szükséged, keress engem bátran üzenetben!
Pussz,
Tündér
Kedves Kopteriqus!
Üdvözöllek közöttünk, érezd jól magad nálunk! Ha bármilyen kérdésed van, esetleg segítségre van szükséged, keress engem bátran üzenetben!
Pussz,
Tündér
Már írtam a problémámról Anyunak.
Aki válaszolt is és nagyon örülök neki.
Sok helyen probálkoztam már ez ügyben,de nem lett belőlle semmi.
Sajnos ez van.Hiába probálok én tovább lépni ha az álmaimban mindig úgy vagyunk mint régen.
Ezen szerintem így nem lehet tovább lépni.
Vagyis most nézem,hogy mit írtam.Anyu válaszolt nekem elírtam.
És az a legrosszabb,hogy 15-éve "kisért" az álom.
Ne gondolkodj ezen tovább! Nézz körül mennyi egyedülálló nő, közöttük hányan küszködnek, várnak, keresik a társukat, te meg még mindig a régit "siratod"... Ez így soha sem fog sikerülni... Nem azt jelenti, hogy el kell felejteni, arra nem is lenne képes az ember, de lépni kell, mégpedig egyenesen előre... és nem visszafelé tekintgetni.
Jobbulást kívánok!
Az emlékeinket sajnos, vagy hál istennek nem tudjuk kitörölni. Most képzeld el mi lenne velünk, mi maradna?... Szerintem azért vannak ilyen "szép" álmaid, mert nem tudtál tőle nappal sem elszakadni. Ez foglalkoztat... Minden rá emlékeztet. Nem akarod nem szeretni, pedig, ha jól olvastam még csak nem is köszön... hát gondolj erre. Bele kell törődni abba, hogy ő már - mindegy miért - de nem szeret...
Ne gondolkodj ezen tovább! Nézz körül mennyi egyedülálló nő, közöttük hányan küszködnek, várnak, keresik a társukat, te meg még mindig a régit "siratod"... Ez így soha sem fog sikerülni... Nem azt jelenti, hogy el kell felejteni, arra nem is lenne képes az ember, de lépni kell, mégpedig egyenesen előre... és nem visszafelé tekintgetni.
Jobbulást kívánok!
Sajnos azért álmodom rolla mert még mindig szeretem.
Pedig én ez miatt lettem beteg.És mikor megbetegedtem Ő elhagyott.
Ez a betegség az életem végéig megmarad.
Sajnos mikor kezdőttek a bajok anyós,após.Utánna Ő is megváltozott és nem bírtam feldolgozni,hogy az az ember aki mindennél fontosabb volt már nem szeret.
Skizofrén lettem.
Ezt a betegséget sok minden kiválthatja még egy ilyen esemény is mert "törés" lett én meg nem tudtam feldolgozni.Ráadásul pont a 20-as éveim elején voltam ami ennek a betegségnek a fő jelemzése és a fiatal férfiak kapják az egész világon ebben a korban.
Én ha Ő-t bármi érte volna még a mai napig is melette lennék.
Ő már abban az évben túl lépett rajtam én meg míg élek melettem pecsételve sajnos.
Köszönöm szépen a hozzászólást.
Én már elengedtem csak az álmaimban tér vissza ott pedig minden rendbe van.Midig és mindig szeretjük egymást ugyan úgy mint régen.
De még szeretem sajnos és ez jön elő az álmaimban.Volt azota több barátnőm,de azok csak barátnők voltak ennyi.
Én azt az elvet vallom,hogy ha valakit igazán szeret az ember a teljes szivéből és szétmentek.Nekem ő teljesített mindent amit akartam.Ő volt akit mindig is elképzeltem magam mellé.
Ebből azt akarom kihozni,hogy ha én újra szerelmes lennék akkor csak olyanba aki hasonlít rá.De akkor nem azt szeretném akivel vagyok és hasonlít rá hanem őt.
Ezt azért tettem,mert amíg másban is Őt keresed,azzal bizony mélyen megbánthatsz egy téged szerető embert.Az álmainkat nem irányíthatjuk és ez nem baj,de fel kell ébredni és úgy továbbmenni,hogy már ne Ő legyen a minden!Másban ne Őt keresd hiszen Más az más, egy új világ és ha engeded a szívedhez közel kerülni,akkor az lesz a minden.Sok sikert a továbbiakhoz ,merd felfedezni az életet!Elég fiatal vagy még hozzá.
Üdv.
Köszönöm szépen a hozzászólást.
Én már elengedtem csak az álmaimban tér vissza ott pedig minden rendbe van.Midig és mindig szeretjük egymást ugyan úgy mint régen.
De még szeretem sajnos és ez jön elő az álmaimban.Volt azota több barátnőm,de azok csak barátnők voltak ennyi.
Én azt az elvet vallom,hogy ha valakit igazán szeret az ember a teljes szivéből és szétmentek.Nekem ő teljesített mindent amit akartam.Ő volt akit mindig is elképzeltem magam mellé.
Ebből azt akarom kihozni,hogy ha én újra szerelmes lennék akkor csak olyanba aki hasonlít rá.De akkor nem azt szeretném akivel vagyok és hasonlít rá hanem őt.
Üdv,
Természetes, hogy álmodsz vele, nem akarod nem szeretni..., ezért jelenik meg úgy álmaidban, mint egy szeretett lény..., de már semmi közöd hozzá, mint ahogy neki sem hozzád... Ezt kell megértsd... Annak ellenére elengedtem, hogy van egy közös gyerekünk, aki viszont őt nem érdekli... Ezt csak azért írom le ilyen nyersen, mert ez a valóság. Nem szépíthetem azt, ami nem szép...
Az élet túl rövid ahhoz, hogy beletemetkezzünk a múltba... lépni kellett és én léptem... Már túl vagyok egy élettársi kapcsolaton is, ami sokáig tartott. A legszebb éveimben találkoztunk... és nem mondom, hogy áldozatot hoztam. Mindketten élveztük az előnyét, és megszenvedtük a hátrányát. Nem mondhatok róla egy rossz szót sem, egyszerűen így hozta a sors... Beláttam, hogy semmi sem tarthat örökké... Mindkettőnktől ez független. Nem így képzeltük az elején, mégis így alakult...
Nem kell ahhoz gyűlölni egy embert, mert nem tartozik hozzád... álmaidban szeretheted, elképzelheted, miért is lenne az rossz... Tudomásul kell venni, sokat jelentett a számodra... De ne dédelgesd azt az álmot, ami nem a valóság, becsapod magad... Mosolyogj rajta egyet és lépj tovább, éld az életed, ami véges! :-)
Azt kell mondanom, sajnos, hogy a hiba a Te készülékedben van.
Felejtsd el a hölgyet, és éld az életed.
Nem hiszem, hogy igazából őt szereted, hanem azt, akit szeretni vélsz benne, és az nem ugyanaz. Valószínűleg nem is ismerted igazán.
Üdv: Yolla
Ilyen válaszokra számítottam.
Egyébként nyugodtan tegezhet mindenki mert csak 38-éves vagyok.
Azt szeretném kérdezni mert írok egy könyvet.
A főhös szerelmes lesz egy lányba.
Tulajdon képpen az én életem adta az ötletet.
És nem tudom,hogy a főhös felesége olyan legyen mint az én igazi szerelmem volt.
Erről nem írok mert már ezzel kapcsolatban írtam és köszönöm is a válaszokat.
Van egy író barátnőm a neten ő azt mondta,hogy nekem kell eldönteni.
Csak,hogy így elárulnám magam,hogy még mindig szeretem.
Ezzel kapcsolatban szeretném kérni az önök véleményét.
Előre is köszönöm a válaszokat.
Jó reggelt mindenkinek.
Azt szeretném kérdezni mert írok egy könyvet.
A főhös szerelmes lesz egy lányba.
Tulajdon képpen az én életem adta az ötletet.
És nem tudom,hogy a főhös felesége olyan legyen mint az én igazi szerelmem volt.
Erről nem írok mert már ezzel kapcsolatban írtam és köszönöm is a válaszokat.
Van egy író barátnőm a neten ő azt mondta,hogy nekem kell eldönteni.
Csak,hogy így elárulnám magam,hogy még mindig szeretem.
Ezzel kapcsolatban szeretném kérni az önök véleményét.
Előre is köszönöm a válaszokat.
Javaslatom: Úgy írd meg, hogy ne ismerjen magára.
Róla mintázd, de azért ne legyen teljesen felismerhető.
Nyilván ha arról írsz, akit /amit/ ismersz, jobban tudod megírni.
Javaslatom: Úgy írd meg, hogy ne ismerjen magára.
Róla mintázd, de azért ne legyen teljesen felismerhető.
Éppen az a baj,hogy a főhős olyan lányról ábrándozott mint ő.
Csak úgy tudom le írni,hogy egészen másképp néz ki.
Viszont ha teljesen úgy néz ki mint a valoságban akkor.
Ha kiadják a könyvet nem vagyok kárörvendő.De ő tönkre tette az egész életem.
Akkor ha magára ismer szerintem a falat fogja kaparni.
Mert sajnos amiken én átestem ezalatt a 15-év alatt nem tudja vissza adni senki főlleg ő.
Így utólag már nagyon megbánnya,hogy elhagyott.
Nem akarok én neki rosszat mert tulajdon képpen rá fog jönni,hogy a mai napig tiszta szívemből szeretem.
Mivel ő lesz a könyvemben a felesége.
Szóval elvileg még örülhet is ennek.
Most értem oda a könyvemben mikor megismerik egymást és úgy döntöttem,hogy szerepelni fog a könyvben.
Csak nem szemüveges lesz mint igazábol a többi marad.
Idén január közepe ota beszélgetek egy hölgyel.Érdekes módon nagyon sok mindenben egyeztünk.Minden nap órákat beszélgedtünk Faceboo-kon.
Tegnap elött feljött és azt írta,hogy fáradt ez úgy 18:35-körűl volt és,hogy lepihen,de 21-körűl feljön.Gyanus volt mert tudtam,hogy egész délután pihent.
Szóval nem mentem fel mert beálítja az óráját?Kérdeztem magamtol.
Tegnap pedig 16:45-kor fel mentem és vártam.Úgy fél óra múlva megnéztem az idővonalát és egy kép volt amit egy órája rakott fel szóval fenn volt.
Én még mindig vártam.17:12-kor láttam,hogy megnézte amit írtam,de ki is lépett egyből nem válaszolt.Vártam.19:45-kor írtam neki direkt így,hogy elköszönök és remélem,hogy nincsen semmi baj.Telefonon párszor beszélt,hogy nem ér rá.Ma reggel 7-kor egyből felmentem és érdekes módon azt írta 2-percre rá,hogy elfáradt mert sütit sütött.Egy,láttam,hogy fenn vot.Kettő meg is nézte amit írtam neki.Három 23-kor még közzé tett egy képet az oldalán.Ha valaki ennyire fáradt,hogy nem beszél pár mondatot is akkor miért vann még fenn 23-kor.És még soha nem láttam mert nem akart kamerán keresztűl beszélgetni én ezt nem is firtattam tovább pedig 4-honap után miért nem lehetett vele beszélni.Szóval ma megszüntetem az oldalamat amit miatta csináltam és még az E-mail címemet is törültem.
Nagyon örültem annak,hogy van végre valaki akivel tudok beszélgetni mert évek ota nem beszéltem senkivel.
Sajnálom az egészet egy kicsit és egyátalán nem értem ezt hogy mire volt jó.
Ennyi.
Viszlát.
Jó reggelt.
Idén január közepe ota beszélgetek egy hölgyel.Érdekes módon nagyon sok mindenben egyeztünk.Minden nap órákat beszélgedtünk Faceboo-kon.
Tegnap elött feljött és azt írta,hogy fáradt ez úgy 18:35-körűl volt és,hogy lepihen,de 21-körűl feljön.Gyanus volt mert tudtam,hogy egész délután pihent.
Szóval nem mentem fel mert beálítja az óráját?Kérdeztem magamtol.
Tegnap pedig 16:45-kor fel mentem és vártam.Úgy fél óra múlva megnéztem az idővonalát és egy kép volt amit egy órája rakott fel szóval fenn volt.
Én még mindig vártam.17:12-kor láttam,hogy megnézte amit írtam,de ki is lépett egyből nem válaszolt.Vártam.19:45-kor írtam neki direkt így,hogy elköszönök és remélem,hogy nincsen semmi baj.Telefonon párszor beszélt,hogy nem ér rá.Ma reggel 7-kor egyből felmentem és érdekes módon azt írta 2-percre rá,hogy elfáradt mert sütit sütött.Egy,láttam,hogy fenn vot.Kettő meg is nézte amit írtam neki.Három 23-kor még közzé tett egy képet az oldalán.Ha valaki ennyire fáradt,hogy nem beszél pár mondatot is akkor miért vann még fenn 23-kor.És még soha nem láttam mert nem akart kamerán keresztűl beszélgetni én ezt nem is firtattam tovább pedig 4-honap után miért nem lehetett vele beszélni.Szóval ma megszüntetem az oldalamat amit miatta csináltam és még az E-mail címemet is törültem.
Nagyon örültem annak,hogy van végre valaki akivel tudok beszélgetni mert évek ota nem beszéltem senkivel.
Sajnálom az egészet egy kicsit és egyátalán nem értem ezt hogy mire volt jó.
Ennyi.
Viszlát.
Az internet nem pótol az égvilágon semmit. Egy személyes találkozás mindennek elejét vette volna. Megismerhetted volna közelebbről. A többi meg jön magától... hogy valóban egyeztek e? Főleg, ha ilyen hosszú idő óta nincs lehetőséged senkivel sem kapcsolatot létesíteni, se beszélgetni...
Úgy érzem, ez túl hosszú idő várakozás ahhoz, hogy egyáltalán kielégítse azt a minimális igényt arra, hogy egy emberről bármit is feltételezzünk, gondoljunk... Talán neki sem egyszerű, hasonló gondokkal küzd, mint te... kezdeményezz, végül is te vagy a férfi...
Pussz
Olvaslak és nem értelek. Gondolom Te is olvasol, biztos van valaki, aki a kedvenced.
Nos, az internet világa már csak ilyen, olyan sokat nem ad, legalábbis, attól függ ki mit szeretne. Barátságot kötni, embereket megismerni, írogatni, vagy csak olvasgatni itt és máshol.
Először a tönkrement házasságod, ami sokáig fogva tartott és ím, most hogy bepillantást nyertél az internet világába, ismét egy nő.
Egy nő, akiért a fb-n csináltál oldalt és most megszüntetted. Miért?
Én szívesen olvasnám a könyved, akár szemüveges lesz a hölgy - akár nem.