A cél, no meg az eszköz, amit szentesít...
Látogatók száma: 54
"Mi a jó színész és a rossz színész közti különbség? Ha a rossz felmegy a színpadra, nem történik semmi. Aztán bejön a jó, és vele együtt egy egész világ." Gönczi Gábor
Fantasztikus emberek a színészek. Hihetetlen, ahogy beleélik magukat más helyzetébe, ahogy képesek saját testüket, énjüket úgy átformálni, hogy észre sem veszed, repülsz velük és olyat tapasztalsz meg általuk, amire álmodban sem gondoltál.
Egy drámaóra a 21. században:
14 éves a lány. Minden délután lemegy a játszótérre, találkozik pár osztálytársával, akik levettetik vele a cipőjét. Minden áldott nap. Majd válogatott gonoszságokat találnak ki, amit végre kell hajtania. Féllábon ugrál, ha azt mondják neki, vagy elveszi a kisebb gyerekek szendvicsét, csak , hogy békén hagyják. Nem, nem meri azt mondani, hogy nem! Hagyjátok már abba, elegem van!
Szólni a szülőknek? Persze, jóban is vannak, de nem akarja, túlságosan szégyenli. Ne menjen le? De mi lenne a suliban másnap?
Csupa kérdés és megoldatlan helyzet, csupa őrlődés. Mintha a világ minden gonoszsága ellene lenne, és nincs belőle szabadulás. Ez az alaphelyzet.
De nézzük, milyen is lenne, ha benne lennénk a bandában? Bántsuk mi is, mit tennénk vele? Legyünk a győztesek oldalán! Hisz igen, vannak, akik örök vesztesek és vannak, akik a nyerő oldalon állnak. Ha valakit kiszúrnak maguknak, könyörtelenül elbánnak vele és még élvezik is. Könyörület? Minek, hisz ez egy lúzer, vesztesnek született!
Oké, most eljátsszuk hétfőn, kedden és szerdán, mi történik a lánnyal, és mit találjunk ki neki, mint a banda tagjai? Fura a helyzet, hisz tanárként alapból egyikünk sem szeretne ebbe a csapatba tartozni, de egye fene próbáljuk ki, hisz csak egy játék.
Mindenki megbeszéli az alaphelyzetet, adott a játszótér, és a szereplők. Az áldozatot szerencsére a profi színész bevállalja. Ezt valahogy senki nem szeretné, no és egy idegennel eljátszani, hogy bántod, valahogy könnyebb, mint a barátokkal.
Átélve a kegyetlenkedő szerepét, egyre jobban bele lehet jönni, hisz mindenkinek vannak erről elképzelései. Hihetetlen, hogy milyen ereje van egy ilyen gyakorlatnak. Szinte bele lát az ember a gonoszkodó fejébe, rájön, mi is motiválja, hogyan is gondolkodhat és vajon mit képzelhet a lányról, akit bánt. Persze nem fizikailag! Megtenni nem is nehéz, hiszen igazolást nyer a dolog az által, hogy közösen csinálják és hogy közben jókat nevetnek.
Na, jó, ugorjunk ki a szerepből és nézzük a lány gondolatait, mit tehetne valaki, ha ebbe a helyzetbe kerül? Átélve a védtelen, gyámoltalan szerepét nem túl kellemes, de ki ne érezte volna hasonlóan magát alkalmanként, a tehetetlenség, a kiszolgáltatottság nehezen emészthető dolog. Állítólag az emberek nagy százaléka inkább beszélne a szexuális szokásairól, mint arról, ha valaki megszégyenítette és el kellene mondania másoknak. Pedig azt hiszem az előző sem tartozik a köztémák sorába. Hogyan segít ez a játék egy gyereknek? Ha velük játszanak a színészek, a végén nem kapják tálcán a megoldást, de a játék után alaposan kibeszélik a történteket és mindenkiben kialakul a megoldás lehetősége. Legálisan átélhetik a sértett és a bántalmazó oldalát és ezt megtapasztalva nem hinném, hogy bárkinek eszébe jutna ezek után a gyengébbek szívatása. Az meg, aki a született vesztes oldalon van, reményt kap, hogy igen, létezik megoldás, és általában nem is csak egy.
Azt hiszem egyre inkább, van helye ezeknek a gyakorlatoknak az iskolákban, és máshol, talán ez előrébb vinné az empátia kialakulását, amiben sokan igen gyengén állnak. Az eszköz, a színészkedés, és a másik bántása, gyalázása, de a cél, hogy az igazi életben ez ne fordulhasson elő! :)
A cikket írta: vikibal
Hozzászólások
időrendi sorrend
Igen... fantasztikusak a színészek... Hajlamosak vagyunk az egyik, vagy a másik oldalára állni, ha túlságosan beleéljük magunkat és ha dolog borulni látszik, legfeljebb azt mondjuk, ez csak egy film, egy szerep... A valóság az más... Ott csak én vagyok és a nekem rosszat akarók... Dráma mindenképpen és ha ebből indulok ki, egyszer kell csak végigszenvednem, vagy a másiknak, mert már elsőre sem venném le a cipőmet... Jöjjön, aminek jönnie kell! :-)... És, ha végül le is veszik, mert többen vannak, az nem én vagyok. Akkor ki a győztes? Nem lesz okom a szégyenkezésre, mert ellenálltam... Nem lesznek drámaórák, csak percek, amit egyszer s mindenkorra megtanulnak a nekem rosszat akarók! Ez egy harc, egy belső indíttatás és már az elején dől el, hogy ki viszi el a balhét... Kockázat nélkül semmi sincs! :-)
Látom, nem vagy áldozat típusú ember. De létezik ilyen és cseppet sem Könnyű segíteni nekik.
Főleg ha nem is vesszük észre hogy bajban van.