újabb események régebbi események további események
21:08
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
11:33
Arnold91 módosította a naplóbejegyzését
11:26
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
11:16
Tündér új bejegyzést írt a naplójába

A férfi gép

Látogatók száma: 76

Egyszer csak kialakul, mikor, miért, nem tudom, de a férfiből gép lesz....

Szép, csillagfényes téli este volt. Névnapot ünnepeltünk éppen, jó nagy baráti körben. Ismeretlen srác a semmiből. Éreztem, több volt ez, mint egyetlen pillantás az órámra, amit Ő, csupa nagy betűvel megtett. Szépen, lazán megfogta a csuklóm, és hosszasan szemlélte a fülsüketítő zajban a mutatókat. Azok, mintha megálltak volna egy pillanatra, jelezve azt, hogy ez nem egy mindennapi perc, másodperc, hanem egy háromgyermekes szuper család indító perce. Ismeretlen még a két ember, de mindketten érzik talán, lesz ebből valami csodás egyszer, ha minden jól megy. És tényleg, minden jól ment egy csomó ideig.

Mintha előre meg lenne írva, az Úr segítené a lépteket, hogy könnyebb legyen? Nektek együtt kell haladni tovább az élet rohanó vonatán, legyen köröttetek öröm, barátok, család és derű, ha már így rendeztem.

Hatalmas buli a lagzi, mindenki velünk akart mulatni. Majd a munkás hétköznapok, de a sok újdonság sok örömet is hozott. Lett kocsi, lakás és a várva várt gyereksereg is megérkezett, soha nem tapasztalt érzelmeket felszabadítva a térben. Hihetetlen, ha belőled egy ember kifejlődhet, majd egyre növekedve ők betöltik a lelket, szívet, minden reggelt és estét, vidámmá téve, ha szomorú lennék.

De miért is lennék az? Hiszen remek a kocsi, új a ház, külföldi a nyaralás. Álljunk csak meg! Nekünk elég volt egy lakás, amibe bár szűköcskén, de öten egész jól megfértünk. Most a házban külön-külön szoba, de hova lett a sok közös kis duma? Munka közben a cinkos pillantások? Ha most bemegyek, egy férfi gépet látok, és ő nem néz vissza rám. Mert egy gépnél ez dukál. Beadod a kaját, kijön egy jól bevált ember, aki másokkal órák hosszat trécsel, mosolyog. Persze munka ügyben, de ha leteszi végre a telefont, az arca komor lesz és tele gond, nem vidám. Megfordult a világ vele tán? Nekünk persze nem kell játszani, őszintén lehet kiakadni, akár napi többször is, csak a vigasztalás jöjjön is!

Íme a gép. Tökéletes, a munkájában elsődleges. Aki, ha néha a szemedbe néz, mit lát vajon? Azt a lányt, akinek az órája olyan pontosan járt? Minek a sok kincs, hiszen a gyűjtésnek értelme nincs! Ha végre hátra is néznél, nem látnál mást, csak négy embert, aki az idődért kiált. A nőt, akinek elég volna, ha néha megfognád a kezét és elvinnéd valahova. Ha észre vennéd, bennem semmi nem változott, mint kamaszként, most is lazán elmennék sátorral a homokra , három konzervet a hátizsákba dobva.Ehelyett megrendelve az apartmann, de gyerekek aput ne zavarjátok a munkában!

Hol csúszott el a cél? Miért a küzdés, ha élvezni már nem ér ? Vagy én vagyok olyan kishitű, kinek nem kell a nagy felhajtás, többet ér egy jó könyv elolvasás? Gyerekekkel beszélgetni, mint egy plazma TV-t megvenni? Nekem kellene változni, talán felnőni? Akkor inkább soha!

Ki tette ezt? Az idő, a körülmények, vagy a média, amiből ez árad ? Az a baj, a lelkem ebbe belefárad. Nem érdekel mára tán, ha ez a gép pár percet rám szánna már.

Azt hittem, ez a sors, és csendben tűrtem is, míg egy nap beütött valami új, valami friss. Egy egész más férfi gép, ki máshol robotol, bennem az embert látta meg valahol. És én is benne, csupa régi kép, ahogy kamaszként izgulsz, ha közeledbe ér. Fogalmam sincs, mit tegyek? Egy másik ember, aki rám nevet? Ő is gép, látom a jeleket, fogságban él, szabadulni nem lehet. Küzd, dolgozik, hajtja a cél, de ha beszélgetünk, szava a szívemig ér. Lassan lépked felém, zavarja csöndemet. De meghallja amit gondolok, figyelmes, izgalmas és rengeteg a közös dolog. Idegen, és mégsem, egy ideje már.
Nem is igaz az egész? Önző álom talán....

A cikket írta: vikibal

2 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

Köszi Éva, a véleményt! A stílus kissé kaotikus, mint a benne lévő gondolatok.
Kedves vikibal!

Érdekesen hoztad össze e két stílust, a prózát és a szabad verset, legalábbis én annak érzem, amilyen monoton, gépiesen zakatolnak a sorok... Kirajzolódik egy jelen kori családi dráma, amikor már meg van minden, mégis valami hiányzik...
Szomorú... Nem kéne ennek így lenni. Még időben leülni, megbeszélni, nem hagyni, elmúlni, nem lelépni, ha túl sok lett és eleged lett belőle, adni, nyitni kéne, ki hiába hajt, nem jut mégsem egyről a kettőre...

Pussz
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: