A pad
Látogatók száma: 63
Most is ott vár, hogy birtokba vegyem, hogy fontos gondolatok szabaduljanak fel a csendben, miközben megpihenek rajta, a nyugalomban… Mennyire sajnálom otthagyni, de menni kell! Miért? Mi vár, egyéb, fontosabb, ahol minden rájuk emlékeztet?
- Ne ülj a szélére, mert ha felállok, megbillen!
- Miért? Milyen pad ez, hogy nem lehet rajta nyugodtan ülni?
- Ez egy olyan pad, ami sokunknak adott megnyugvást, békét, beletörődést és hangulatot. A távolba merengve emlékeket ébreszt. Ott messze, ha nézed, látod Meszes vonulatait. Arrafelé laktunk... Te még pici voltál. Nem emlékezhetsz rá, de én ott nőttem fel… A víztornyot, ha nézed és látod?... Lehetne muzeális darab, de ma otthont ad egy családnak, mert látott benne fantáziát valaki… A Tv tornyot, ahogy kimagaslik minden egyéb mástól függetlenül. Egyszer talán, ha közelebbről láttam. Innen sokkalta szebb. Este, ha lemegy a nap, kivilágítva. Akkor csodálatos? Mint ahogy az egész Mecsek oldal.
- Anyu! Miért nézel mindig egy irányba? Hiszen nem jön onnan senki.
- Nem is azért nézek abba az irányba. Pontosan akkor nincsenek olyan gondolataim, hogy várok valakit. De, ha egy picit elfordítom a fejem, akkor látom őket. Látom anyámat, amint ott ücsörög lent az idősebbik fia, a bátyám udvarán. Aztán azt is látom, amikor megunva, felkerekedik és meglátogatja a másik fiát, a kisebbik bátyámat, a mellette telken, hogy ő se érezze a hiányát. Aztán útba ejt engem is, itt fent, hogy végül, ezen a padon megpihenve ne mulassza el mindig figyelmeztetni arra, - Ne siess annyira lányom! Nem ér meg annyit az, az eper. Hagyd a csudába. Aztán felidézi fiatalkori emlékeit, amit annyira szeretett.
- Anyu! Hiszen ők már nincsenek!...
- Gondolod?
A cikket írta: zsoltne.eva
Hozzászólások
időrendi sorrend
Szia Évi !
Hazajöttem, pótolgatok olvasgatok. Egészen klassz. Valóban az ember, ha egyedül csendben leül egy padra, s magába és a távolba réved visszajönnek az emlékek, elmúlt dolgok, emberek, események. Míly jó is tud lenni ilyenkor a csend és egy kellemes szellő, mely símogat, és visszaránt néha a valóságba. Én is szeretek a magam csendességében ülni, és elmélkedve visszaidézni, a múlt árnyain elmerengeni. Aztán rájövök, mikor visszatérek, hogy azért vannak dolgok melyeket a jelen eseményeiért mégsem tennék másként.
Mindenkinek kell egy csendes elmélkedő pad az életében !!
Klassz írás, örülök, hogy olvastam. Puszi Éva.
Örülök, hogy hazajöttél. Máris felpezsdült az élet a jóvoltodból. Lehetek elfogult?
Klassz a fotód, tetszik. Te vagy nekem az etalon, de soha sem érnélek utol. Az elhatározás szintjén tovább mostanában nem jutok. Így marad a csendes elmélkedés a padon, az életről... :-)
Te is írjál még sok mindent, ami eszedbe jut, ahogy jön. Oszd meg velünk.
Puszi,
Éva
Hazajöttem, pótolgatok olvasgatok. Egészen klassz. Valóban az ember, ha egyedül csendben leül egy padra, s magába és a távolba réved visszajönnek az emlékek, elmúlt dolgok, emberek, események. Míly jó is tud lenni ilyenkor a csend és egy kellemes szellő, mely símogat, és visszaránt néha a valóságba. Én is szeretek a magam csendességében ülni, és elmélkedve visszaidézni, a múlt árnyain elmerengeni. Aztán rájövök, mikor visszatérek, hogy azért vannak dolgok melyeket a jelen eseményeiért mégsem tennék másként.
Mindenkinek kell egy csendes elmélkedő pad az életében !!
Klassz írás, örülök, hogy olvastam. Puszi Éva.
Valahogy így éreztem én is legutóbb, mikor leültem egy padra. Ritkán teszem, pedig szeretek ücsörögni és nézelődni. Tényleg más a világ, amikor nem sietünk sehová és megállunk egy-egy hosszabb pillanatra.
- Nekem még bátyáim sincsenek!
- Igaz, nincsenek. Lehettek volna, ha nem is bátyáid...
Viszont emlékeztettem sok minden egyéb másra. Azon kívül még mennyi minden szép és csodás dolog van a Földön. Az élet megfosztotta sok mindentől, amiben nekem részem lehetett, de kárpótolta azért, ami jobb is talán, de nem lehetett... Testvér, feleség, anya,...
Szia Éva!
Mindenkinek megvan a maga padja... Remek írás.
Üdv,
Pí.
Már tudom, mit szeretsz... a tárgyas írásaimat, a cicásakat és a kecskéseket. És még mit szeretsz? Ja tudom már, a családiasat, az otthonosat, az elmélkedőset, a magányosat, a fantazyt, a humorosat..., és a gyerekkorom történeteit. Felnőttem közben, észrevetted? Jó, akkor papás, mamásat írok és a cuki falatkákról, jóóóó?
Köszönöm. Ez jólesett!
Pussz,
Éva
Mindenkinek megvan a maga padja... Remek írás.
Üdv,
Pí.
Kedves Éva!
Az emlékek beivódnak és tapasztalattá szelídülnek. Kell néha a csend, hogy halljunk.
Pussz
Tündér
Még meg sem köszöntem a képet. Csak most vettem észre és a hozzászólásodat.
Köszönöm.
Éva
Köszönöm Sanda!
Hát rám azért ez nem igazán vonatkozik, hogy elrejtőzök. Másoknál már tapasztaltam én is, de bennünket ugyebár nem tudnak megtéveszteni? :-)
Puszi,
Éva
De mások titkait szeretik kifürkészni.
És ez nem fair.
Kedves Évi!
Jó volt olvasni....jó volt arra gondolni, hogy a szeretteink addig vannak velünk, amíg a szívünkbe égett emlékeinket elő tudjuk róluk hívni, amíg gondolunk rájuk...
Szime
Aki fontos számunkra, őket nem felejtjük és felidézzük, ha akarják, ha nem. :-)
Velünk maradnak a szeretteink tovább, mint gondolnánk, mert kitörölni az emlékezetünkből sem lenne egyszerű. Fájdalmas? Van olyan része is a dolognak, de a legtöbb mégsem az volt, hanem az élet apró örömeit nyújtották számunkra.
Puszi,
Éva
Jó irás.
A jó irásokat pedig jó olvasni.
De az irók elrejtőznek az irásuk mögé.
Hát rám azért ez nem igazán vonatkozik, hogy elrejtőzök. Másoknál már tapasztaltam én is, de bennünket ugyebár nem tudnak megtéveszteni? :-)
Puszi,
Éva
Jó volt olvasni....jó volt arra gondolni, hogy a szeretteink addig vannak velünk, amíg a szívünkbe égett emlékeinket elő tudjuk róluk hívni, amíg gondolunk rájuk...
Szime
A jó irásokat pedig jó olvasni.
De az irók elrejtőznek az irásuk mögé.
Köszönöm a hozzászólásokat. Vannak pillanatok, melyek bensőségessé tudnak válni, ha szakítunk rá időt. Ez egy ilyen pillanat volt. Azt nem tudom majdan ő mire fog emlékezni, mert elég élményszegény életet él, hacsak nem a csendre és a madarak csivitelésére, a tücsök cirpelésére, a cica dorombolására, talán rám, amiről most mesélek... Az biztos, ha kicsit eltávolodok, már keres. Előle nem lehet csak úgy eltűnni. :-)
Pussz,
Éva
Ez Nékem nagyon tetszett; a háttérbe elrejtett emotívval (erős érzelmi többlettel) egybefűzött evokáció (elsődleges jelentésen túli utalás), nagyon emberivé tette a párbeszédet anya és gyermeke között.
Bokor
Az emlékek beivódnak és tapasztalattá szelídülnek. Kell néha a csend, hogy halljunk.
Pussz
Tündér