A pénz számolva, az asszony "szeretve" jó!

Látogatók száma: 64

Még mielőtt az a vád érne, hogy nem vettem kellő komolysággal az ünnepeket, tévedés. Nagyon is készültem rá.

Soha még ilyen felszabadult és kiegyensúlyozott nem voltam mint 2012 utolsó hónapjaiban.

Egy csapásra megoldódni látszott minden addigi gondom, bajom. Már nem főtt többé a fejem miből oldom meg az ünnepeket, miből fizetem ki az adósságaimat, a szolgáltatókat.
Soha jobb időzítés, mint ez az égből pottyant manna - megtakarításom jutalmaként.
Naná, hogy pénz állt a házhoz, méghozzá nem is kevés.

Először, utoljára és megismételhetetlen!

De nem én lennék, ha már jó előre nem tudtam volna hol lesz a helye. Alig landolt a kezemben, máris megtaláltam. Mit csináltak a régi "öregek"? Ugyanazt, amit én is. Szalmazsák helyett, a párnám, a fejem alá dugtam. Azért oda, ne legyen már olyan egyszerű hozzáférnem még nekem sem, csak ha már nagyon muszáj.

A muszáj pedig nagy úr!

Mivel nem minden nap történik ilyen esemény, kellő hangsúllyal és komolysággal kezeltem a kérdést.

Hát ez volt a baj, meg az is, hogy tudtam a helyét.

Az érvek a mellett szóltak, ha nem nyúlok hozzá azonnal, végre nyugodtan hajthatom álomra a fejem. Ha viszont hozzányúlok és azonnal kedvemre valót vásárolok, az is a közérzetemet fogja javítani, pihentető édes álmot hintve rám. Így hát meggyőztem magam arról, bármennyire is jó dolog a pénz számolva, haszontalanság lenne nem elkölteni.

Költekeztem ezerrel. Megfontoltan, körültekintően, és tudatosan készülve az ünnepekre, letudva minden adósságot, apró-cseprő hiányzó dolgokat pótolva, átadva magam annak a jóleső érzésnek, hogy végre valahára eljutottam idáig, már nem szorulok senki segítségére. A közeledő ünnepek nem nyomasztottak többé. Ellenkezőleg.

Évek óta először lehetett volna egy igazi karácsonyom.

Nem hiába mondják a bölcsek, hogy a boldogsághoz nem pénzre van szükség. Szeretet nélkül mit sem ér. Az élet megint bebizonyította mennyire gyarlók vagyunk mi emberek? Ott van előttünk a lehetőség. Élhetnénk vele. Csak a kezünket kellene kinyújtani és elérhetnénk szinte majdnem mindent. De nem.

Örök titok marad számomra miért nem vesszük észre egymásban a jót, a szépet, az értéket; Miért nem tudjuk egymást becsülni; Az, amit egymástól kapunk, miért nem elég; Miért akarunk mindig többet, mást, mint amire a lehetőségeink képessé tettek, vagy általa kiteljesedhetünk?

Ha tudnám a választ, és választhatnék a boldogság vagy a pénz között, mert a kettő nem mindig jár együtt, akkor én a boldogságot választanám! Mert azon keresztül már nem lenne másra, többre szükségem...

A pénz számolva, az asszony szeretve jó!

http://www.youtube.com/watch?v=KkdWzfgclLk