A szépség relatív
Látogatók száma: 92
A szépség relatív. Én tudom.
Én még saját magamat is egyik nap rettentő csúnyának látom, egy másik nap pedig hihetetlenül gyönyörűnek és mindkettőről mélységesen és véleményemtől eltántoríthatatlanul meg vagyok győződve. Pedig tudom, hogy teljesen átlagos vagyok. Szimpla szürke kisegér.
De tudjátok, amikor a párom szeret és igazán kimutatja, akkor én vagyok a legeslegszebb a földkerekségen. Hófehérke hozzám képest kutyafüle. A királyné is elmehet a tükrével a mérgezett almáihoz. Csodaszép a mosolyom és ragyog a szemem a boldogságtól. Szeretem, hogy megszépít a szerelmével. Amikor így szeret, még én is képes vagyok szeretni magam. Ez több, mint amit bárkitől kaptam.
A párom ritka ronda, de mégis gyönyörű nekem, mert a szív nézi, nem a szem. Ezért szép ő, holott nem. Egyszerűen, mert szeretem. Ha egyszer már nem fogom szeretni, a maga csúnyaságában fogom látni, és csodálkozni fogok rajta, hogy mi okozta a vakságomat. Meg, hogy egyáltalán mit ettem rajta??? Atyaég!!! Mindenről az a fránya szív tehet! A szív megszépít vagy elrondít.
A szív nézi, nem a szem. Ezt ő tanította nekem. Ha szeretsz valakit az szép neked, még ha nem is az. Ma nem vagyok szép, mert ma nem szeretem magam. Majd talán holnap, ha jobb kedvem lesz. De elég is a moralizálásból mára, máris bújok az ágyba.
Hozzászólások
időrendi sorrend