Amióta (Ötszavas játék)
Látogatók száma: 47
Kellemes, lehetőség, nagyvonalú, magas, nyúlszívű
Amióta feltették e szavakat, nem hagyja el egyetlen épkézláb gondolat sem picinyke agyamat.
Pedig én valami vidámat szerettem volna alkotni,
olyat, mely betölti a szívedet,
bánatod félresöpri, letörli a könnyedet,
nevetés gödröket varázsol arcodra,
legalábbis kellemes perceket szerzek ezzel neked.
Erre mi történik? Nem hagyják sehogy sem el ajkamat e szavak.
Egy kérdés mi bennem motoszkál, miként adjam fel, ha tudom, azt nem szabad,
Mert nem éppen vidám dolog, mi foglalkoztat, ezért sem lehet könnyű,
pedig erősen kutakodom, a lehetőségeket latolgatom mint eddig is, megragadom a gondolatom.
A másikról, a nagyvonalúságról mit is írhatnék, mikor manapság ez oly ritkaság számba megy, valahol mindig hibádzik.
Mégis néha előjönnek magas röptű gondolatok, melyeket éjszaka megfogalmazok,
hogy tőlük már-már szinte aludni sem tudok.
Régi pillanatok jutnak az eszembe, ilyenkor felpattanok, és papírt, ceruzát ragadok, mert én az vagyok,
de mire leírnám, már el is hagyják picinyke agyamat.
Amikor még számított, ha nyúlszívű is voltam, de le tudtam vetkőzni a félelmet, a gyávaságot, mert magasan szállt a lelkem, és szinte vele együtt röpködtem,
most meg mit teszek? csak itt ülök és neked mesélek, a semmiről magamban beszélek...
De mivel ma én semmire sem vagyok jó, főleg nem szórakoztató, egy dolgot megígérhetek,
hogy tovább a türelmeddel nem kísérletezgetek, inkább feladom és aludni megyek.
Refr.
Pedig én valami vidámat szerettem volna alkotni,
olyat, mely betölti a szívedet,
bánatod félresöpri, letörli a könnyedet,
nevetés gödröket varázsol arcodra,
legalábbis kellemes perceket szerzek ezzel neked.
A cikket írta: zsoltne.eva
Hozzászólások
időrendi sorrend
nem tehettem mást, mint e lehetőséget,
maximálisan kihasználtam,
nagyvonalú társam nélkül nem teljesült volna vágyam,
hogy a magas fa csúcsa le is essen róla, ha nem köt csomót alája,
az én dolgom pusztán annyi volt, a kötelet húzzam,
erőt, bátorságot mutattam, nyúlszívű létem félretettem,
hagytam, hogy a fenyőág szinte magától leessen,
bagatell, hogy eközben a seggemre estem,
magamon egy jót nevettem...
Jó volt ez az ötszavas játék, kár hogy vége,
mert a sziporkáinknak még most sincs vége,
ez öt szavat kihasználtam, ez lett belőle...
nekem sikerült "szerezned" :-)
Évikém magam is ezt írtam volna.
Most engem valami nem hagy itt ülni ... :(
Ezért csak olvasok egyet - majd megint jövök, ha tudok ...
Nekem tetszett.
puszi:Klári
Köszönöm, hogy szóra méltattál, de azért, ha nem is tudatosan, de arra biztattál, hogy itt ne álljak meg, ne adjam fel.
Én is vagyok, jövök, ha tudok.
És én még egy ilyen sziporkával is segíteni szeretnék.
Hogy érezzétek, ezzel sem vagytok egyedül.
Puszi, Éva
Most engem valami nem hagy itt ülni ... :(
Ezért csak olvasok egyet - majd megint jövök, ha tudok ...
Nekem tetszett.
puszi:Klári