Angyalok és ördögök
Látogatók száma: 47
Én egy nagyon hétköznapi ember vagyok. Ezt abból következtettem, hogy még sosem álmodtam angyalokkal. Vannak egyáltalán angyalok?
Bizonyára vannak, hiszen olvasom a szebbnél-szebb verseket, hogy odafönt angyalok fújják a trombitát, angyalkórus énekel és mint a boldog lepkék, ide-oda repkednek.Felém még véletlenül sem. De legalább álmaimban csak egyetlen egyszer látnám őket! De nem, engem valamilyen okból elkerülnek.
Az én álmaimban mindig azokkal találkozom, akik napközben körülvesznek, vagy körülvettek, mert már nem élnek. Arról nem is beszélve, hogy még álmaim történetei is hasonlóak a valós eseményekkel.
Valamelyik nap például arról beszélgettünk, milyen szörnyű dolog a fogfájás, foggal,-de Isten ne adja, fogak nélkül is, drága pénzzel kiperkált pótlással. Mert a fogínyt nem érdekli, mennyit fizettünk érte. Erre mi történik, álmomban egész éjjel jajongtam, mert a fogaimat húzták. Hálás vagyok, hogy reggel, amikor felébredtem, nem állt egy fogorvos az ágyam mellett..
Érdekes, az ördögben viszont hiszek.Velük más a helyzetem, mint az angyalokkal. Sok ördög van, szerencsémre álmaimban ők sem jelentek még meg, de velük a valós életben találkozom. Róluk már én is írtam...
Valamelyik nap olvastam az újságban, hogy egy "ember" vasvillával leszúrt egy kutyát. Ime, a ördög maga, még a villa is a kezében volt.
Lehet, hogy mi, emberek vagyunk az angyalok és ördögök? Bizonyára.
A jó emberek az angyalok, a rosszak az ördögök. Így már azt is érteném, miért nem találkozom angyalokkal. Még álmomban sem.
Helyesbítek: az áldott jó emberek az angyalok...
Ilona
Kép: Net
A cikket írta: Ilona
Hozzászólások
időrendi sorrend
Én úgy érzem, túl elvontan kezeled ezt a kérdést. Pedig olyan egyszerű! Hasonló témával írtam korábban egy verset, talán a válasz benne van:
A ROSSZ ÉS A JÓ
Mióta a Teremtő megalkotta a Földet,
ezt az égő poklot, mégis csoda szépet,
a rossz és a jó szüntelen viaskodik benne,
legyen az ember, gondolat, irodalom, zene...
S ez olyan egyszerű,-nem árulok el titkot-,
magam is átéltem számtalanszor hasonlót,
hogy minden rosszban van valami jó,
s ez fordítva is igaz, hiszen a világ változó.
Semmi nem tart örökké, az élet egy hinta,
a jó és a rossz repül benne oda-vissza.
Az alfától az omegáig,-születéstől a halálig
hosszú az út, felhőkön ülve és rögökön át
minden belefér, néha sasként szeljük az ég alját,
máskor az alagsorban tapogatjuk a falakat,
örömtől vagy bánattól olykor a szív megszakad...
Nem berzenkedem, ez így van rendben,
hiszen ha a világ csak jó lenne, egy helyben lebegne.
Mikor bármi rossz ér, hálás vagyok egy érintésért
s béke lesz szívemben, ha egy andalító zeneszó
feledteti velem, hogy e jó-rossz élet is mulandó...
B Ilona Tóthné
Szia Ilona! Köszönöm a választ akkor lényegében a rossz és jó aránya alapján az ember dönti el hogy kit tart angyalnak és ördögnek? De akkor most az ember emelkedett meg az írás alapján angyali és ördögi szintre? Vagy az angyalok és az ördögök szintje csökkent le emberi szintre? Szóval a halandó ember mi alapján azonosul magasabb formákban?
A ROSSZ ÉS A JÓ
Mióta a Teremtő megalkotta a Földet,
ezt az égő poklot, mégis csoda szépet,
a rossz és a jó szüntelen viaskodik benne,
legyen az ember, gondolat, irodalom, zene...
S ez olyan egyszerű,-nem árulok el titkot-,
magam is átéltem számtalanszor hasonlót,
hogy minden rosszban van valami jó,
s ez fordítva is igaz, hiszen a világ változó.
Semmi nem tart örökké, az élet egy hinta,
a jó és a rossz repül benne oda-vissza.
Az alfától az omegáig,-születéstől a halálig
hosszú az út, felhőkön ülve és rögökön át
minden belefér, néha sasként szeljük az ég alját,
máskor az alagsorban tapogatjuk a falakat,
örömtől vagy bánattól olykor a szív megszakad...
Nem berzenkedem, ez így van rendben,
hiszen ha a világ csak jó lenne, egy helyben lebegne.
Mikor bármi rossz ér, hálás vagyok egy érintésért
s béke lesz szívemben, ha egy andalító zeneszó
feledteti velem, hogy e jó-rossz élet is mulandó...
B Ilona Tóthné
Mindig a konkrét, gyakorlati érdekelt.
Szia Yolla! Ez szerintem is a normális szint egyetértek de attól az ember nem lesz angyal vagy ördög csakis pozitív és negatív alapon angyalian jó, vagy ördögien rossz. De ettől ugyanolyan sima halandó marad, függetlenül a hittétől és fantáziájától. Szóval én a történet emberi tényezőjének ezt a gondolati formáját szeretném tisztán látni. Hasonló alapokon készül egy alkotásom és nagyon érdekel éppen ezért is más gondolatmenete például itt a történetben szereplő emberi tényező szempontjai szerint.
Mindkettő bennünk van, mindenkiben, csak az a kérdés, melyikből jutott több nekünk, illetve melyiket hagyjuk eluralkodni magunkon, az optimizmust, vagy a pesszimizmust, a szeretetet vagy a gyűlöletet, a meggyőzés képességét vagy az agressziót, és még sorolhatnám napestig.
A neveltetés, a családi és tágabb környezet formál bennünket, miközben mi magunk is formálódunk, és az sem közömbös, hogy mi magunk is képesek vagyunk visszafogni magukat, nyesegetni a vadhajtásainkat. Nekem mindig azt mondta Apukám, hogy jó szóval, érvekkel többet lehet elérni, mint a legdurvább fizikai erőszakkal, és ez kitörölhetetlenül belém ivódott. Amikor nagyon felidegesít valamely dolog, akkor inkább kiírom magamból.
Gondolom, abban egyetértünk, hogy amit írunk, abban mi magunk is benne vagyunk, a jóban és a pozitív hőseinkben ugyanúgy, mint a rosszban, a negatív szereplőinkben.
Állítom, nincs a világon olyan ember, aki csak jó, vagy csak rossz. Bárkiből ki lehet bányászni a jobbik és a rosszabbik oldalát, csak ahhoz gyakran rengeteg idő és energia kell.
Úgy harminc évvel ezelőtt a jó sorsom összehozott egy pasival, aki okos, intelligens, magabiztos, nagyképű, olyan észt osztó fajta volt. Nagyon berágtam rá, és gondoltam egy nagyot, legyőzöm a saját fegyveremmel, ami tudod, hogy mi a nőknél? A beszéd. Elkezdtem kérdezgetni, szegény, azt hitte, hogy érdekel engem, és másfél óra múlva elsírta magát. Kimondattam vele, mekkora kis nyuszi, ha leveti a medvebőrt.
Ez például részemről egy ördögi tett volt, csak abban reménykedem, hogy azóta megváltozott.
Az emberi cselekedetekben mindig az ok okozati összefüggéseket keresem, néha megtalálom, néha nem.
Üdv: Yolla
Az ördög és az angyal csak bennünk, vagy jó esetben, a képzeletünkben létezik. Ők azpk, akiket felruházunk olyan tulajdonságokkal, amelyeket nem szeretnénk magunkénak tudni, vagy éppen ellenkezően, olyanok szeretnénk lenni.
Szia, Black Ice!
Először is köszönöm, hogy hozzászóltál!
Nézetem szerint-jó lett volna ezt kifejteni, de nem akartam húzni, mint a rétestésztát, -tehát szerintem van ördög is, meg angyal is. Mindkettő, bennünk.Mert bennünk van a jó és a rossz is.Hogy kit hogyan ítélünk meg, az az ítélkezőtöl függ. Mert nem biztos, hogy aki szerintem jó, az szerinted is az, vagy fordítva. Mivel minden ember más, kimondva, vagy kimondatlanul a szemléletek sem egyformák. Talán sikerült elég érthetően magyaráznom.
Hogy valakit ördögnek, vagy angyalnak tartunk-e -, talán a benne lévő jónak és rossznak az aránya dönti el...
Az ördög és az angyal csak bennünk, vagy jó esetben, a képzeletünkben létezik. Ők azpk, akiket felruházunk olyan tulajdonságokkal, amelyeket nem szeretnénk magunkénak tudni, vagy éppen ellenkezően, olyanok szeretnénk lenni.
Először is köszönöm, hogy hozzászóltál!
Nézetem szerint-jó lett volna ezt kifejteni, de nem akartam húzni, mint a rétestésztát, -tehát szerintem van ördög is, meg angyal is. Mindkettő, bennünk.Mert bennünk van a jó és a rossz is.Hogy kit hogyan ítélünk meg, az az ítélkezőtöl függ. Mert nem biztos, hogy aki szerintem jó, az szerinted is az, vagy fordítva. Mivel minden ember más, kimondva, vagy kimondatlanul a szemléletek sem egyformák. Talán sikerült elég érthetően magyaráznom.
Hogy valakit ördögnek, vagy angyalnak tartunk-e -, talán a benne lévő jónak és rossznak az aránya dönti el...