Az első per

Látogatók száma: 57

2014. május 19. Hétfő 09 óra 55 perc

A bírósági folyosón, a tárgyalótermek előtt gyülekeztek a különféle perek résztvevői, és a kíváncsiskodók. A tárgyalásra kéz-láb bilincsben és vezető száron vezették elő az előzetes letartóztatásban lévő gyanúsítottakat a büntetőintézet jól megtermett szürke ruhás alkalmazottai.
A 14.-es tárgyalóterem ajtajában megjelent egy teremszolga, és fennhangon hirdette:
- A Dr. Cseles és társai bűnügyében érkezők fáradjanak be a 14.-es tárgyalóterembe!

2014. május 19. Hétfő 10 óra 00 perc

Miután mindenki bevonult és elhelyezkedtek a padsorokban, a vádlottakat is leültették a vádlottak padjára, a teremszolga újabb bejelentést tett!
- Figyelem! Dr. Bauer Móric bíró úr és büntetőtanácsa érkezik! Kérem, álljanak fel!

- A 28.668-as, Dr. Cseles Csaba és bűntársai, kontra magyar állami számvevőszék elleni büntetőper tárgyalását megkezdem! Üljenek le!- csattant a bíró hangja. - Ügyésznő, kérem, kezdje meg a vád ismertetését!

- Tisztelt bíróság! Dr. Cseles Csabát, és bűntársait vádolom az állami tulajdon terhére folytatólagosan elkövetett hűtlen kezeléssel, közokirat-hamisítással, bűnpártolással, csalással, zsarolással, és nagy értékű sikkasztással!- kezdte meg vádbeszédét az ügyésznő.

Ezzel kezdetét vette a per.
- …. …. .. ….. … - ….
- .. …….. ……….. …….- …..
- . ……… ….. ….. …………. …….
- … ……. ……. .. …. …..-…
…, és ez így ment majdnem négy egész héten át! Már szinte mindenki unta és egyre jobban várta ennek a szövevényes pernek a mielőbbi befejezését, oda sem nagyon figyelve a per kimenetére.

2014. június 13. Péntek, az óra mutatója 17 óra 30 percre ugrott.

- Tisztelt bíró úr! Beszélhetnék önnel négyszemközt?- kérdezte a vádlottak védőügyvédjei közül a legdörzsöltebb.
- Hát…- jöjjön ki ide elém a pulpitushoz, - de csak a vád képviselőjével együtt, - mert nem szeretném, ha meggyanúsítanának részrehajlással!
- Tisztelt bíró úr! Egy indítványt szeretnék önnek előterjeszteni! Mivel az ügy iratai valahol elkeveredtek az irattár útvesztőiben, és ráadásul a tárgyi bizonyítékok is eltűntek a bizonyítékraktárból, azt indítványozom, hogy ne húzzuk-halasszuk tovább ezt a pert, inkább bizonyítékok hiányában legyen szíves megszüntetni az eljárást ebben az ügyben! Az ön, - és persze a mi értékes időnket másra is fel tudnánk használni ebben a jó időben! Mondjuk, elmehetnénk az Adriára az ön új hajójával horgászni!- mondta a védőügyvéd sokat sejtetően, és gúnyosan mosolyogva pillantott az ügyésznőre. A bíró elgondolkodva nézett a védőügyvédre, majd az ügyésznőre. Aztán harsány hangon megszólalt.

- Figyelem! Harminc perc szünetet rendelek el! A büntetőtanács tagjai ítélethozatalra visszavonulnak!- koppant a bírói kalapács.

Aznap 18 óra

- Vádlottak álljanak fel!- nézett a vádlottakra a bíró. Mielőtt meghoznám az ítéletet, kívánnak-e az ügyhöz hozzá fűzni valamit az utolsó szó jogán? Nem? - Akkor, mivel nincs semmi hozzáfűzni valójuk az ügyhöz, a köztársaság nevében első fokon ítéletet hirdetek! Mivel a vád állítása majdnem az összes vádpontban bizonyíthatatlan, ezért az első, a másod, és negyedrendű vádlottakat ártatlannak minősítem az ártatlanság vélelme szerint! A harmadrendű vádlottat közokirat hamisítás miatt százötvenezer forint pénzbüntetésre, és a közügyektől való ötévi eltiltásra ítélem! Az ítélet ellen a törvény által meghatározott határidő alatt fellebbezéssel élhetnek. Kérem a büntetőintézet alkalmazottait, hogy a vádlottakról vegyék le a bilincseket, és engedjék szabadon távozni őket!

Nem hiába van bekötve Justitia szeme, - talán azért, hogy ne lássa meg a korrupciót a bíróságokon!- gondolta keserűen az ügyésznő, miközben elhagyta a bíróság épületét.

Mire a bíróság kapujától a lépcsőn leért a járdáig, megborzongott a váratlanul lehűlt levegőn. A borongós, szeles idő csak fokozta rosszkedvét. Olyan érzése támadt, mintha az időjárás is együtt érzett volna vele. Céltalanul lépkedett a borús - szeles időben, hogy kiszellőztesse magából tehetetlen dühét, és az egész héten felgyülemlett feszültséget. Hiába volt minden? A tények, és a bizonyítási anyagok felkutatása, melyre hónapokon át egy egész kis csapat törekedett? Sokszor még az éjszakák is rámentek a bizonyítékok keresésére, hogy a sikkasztás, és csalás elkövetőit utolérje az igazságszolgáltatás! Mindez teljesen hiábavaló volt? Vajon hogyan tűnhettek el egy zárt, és őrzött raktárból az ügyre vonatkozó bizonyítékok?- cikáztak a gondolatai az első fokon lezárt per körül.

Átvágott egy parkon. A fák ágain és a bokrok közt sárgarigók veszekedve űzték egymást, és a feketeruhás társaikat. Eszébe jutott, hogy amikor még kislány korában megkérdezte a nagymamáját, vajon miről is beszélgethetnek a rigók? A nagyi mosolyogva válaszolta:
- Hallgasd csak figyelmesen kicsim! Azt ismétlik folyton, hogy „huncut a bíró”!
Igazat mondott akkor a nagyi!- bizonygatta magában! Most én is tisztán ezt hallottam!

Meglátott egy kávézót, és meggyorsította felé a lépteit. Amikor benyitott, kávé és dohányillatot sodort felé a huzat. Gyorsan leült az egyik üres asztalhoz, és szemével a felszolgálót kezdte keresni.

- Jó napot hölgyem! Mit hozhatok önnek?- kérdezte mosolyogva a hirtelen ott termett pincér.
- Jó napot önnek is! Kérem, hozzon egy kávét tejszínnel, - cukor nélkül, és egy konyakot!
- Milyen legyen a konyak? Tizenkét félét tartunk! Hölgyem, javaslom önnek az itallapunk áttanulmányozását!- mondta büszkén a pincér, és az ügyvédnő elé letett egy itallapot.
- Tudja mit? Hozzon inkább egy vodkát! Legyen, mondjuk - …. Gorbacsov!- csukta össze az itallapot az ügyésznő. Ja, - és kérek még egy kis üveg szénsavmentes ásványvizet.
- Tehát egy kávé tejszínnel, egy bubimentes víz, és négy cent Gorbacsov rendel! Mást nem parancsol? Friss süteményeink is érkeztek nemrég!- hajolt meg a pincér.
Az ügyésznő szájában összefutott a nyál, és a hallottakra megkordult a gyomra. Most érezte csak, hogy milyen rég is volt a délben elfogyasztott szikkadt szendvicse! Gyorsan rendelt még egy szelet Dobos tortát is, és ismét a gondolataiba merült.

- Tessék a kávé tejszínnel - cukor nélkül, a Gorbacsov vodka, egy kis palack buborékmentes Evian víz, és egy szelet Dobos torta!- tette le elé a kis kerek asztalra a rendelését a pincér. - Egészségére!- mondta, és gyorsan távozott.

Az ügyésznő rögtön hozzálátott a Dobos tortának, úgy, ahogy gyerekkorában tette. Levette a kemény karamell tetejét, és félrerakta, mert utoljára azt a roppanós tetejét szerette legjobban a Dobos tortának. A kis süteményes villával elkezdte a csokoládés rétegeket élvezettel falatonként enni. Utoljára a sütemény karamellel bevont tetejével végzett. Töltött magának egy kis ásványvizet, leöblítette vele a tortaszeletet, majd elégedetten hátradőlt. Egy kis idő múlva elkezdte kavargatni a kávéját, miközben gondolatai megint visszatértek a perre, és erre egyre dühösebben kavargatta a kihűlt kávét, majd egy hajtásra megitta.
A kávé kesernyés íze az édes tortára, visszazökkentette a valóságba. A dühét felváltotta a kétségbeesés. Mi lesz így belőlem, ha már az első peremet is ilyen csúnyán bebuktam? Az Ügyészi Hivatal ezek után fog még rám bízni egy komolyabb pert, vagy ezen túl csak a tyúkperekben képviselhetem a vádat? Lehajtotta a fejét, mert érezte, hogy tehetetlen dühében könnyek gyűltek a szeme sarkába.

Egyszer csak a felhők mögül előbújó nap a kirakat üvegén keresztül bevilágította a kis kerek asztalt, ami ettől hirtelen felragyogott. Az ügyésznő érdeklődve kapta fel a fejét a jelenségre. Rögtön derűsebben nézett a világra.
- Jé, tisztára olyan, mintha fényt látnék az alagút végén!- gondolta elmélázva.

- Jó napot, kislány! Minden rendben van?- állt meg az asztal mellett az ügyészség deres hajú főnyomozója.
- Jó napot, Bandi bácsi! Elkeserítő lett az ügyünk befejezése első fokon!
- Tudom kedves, - én is ott voltam a tárgyaláson! Sajnos, az ilyen vég is benne van a pakliban! Ne törődjön vele, - majd másodfokon biztosan megnyerjük! Fel a fejjel! Biztosan találunk addigra valamilyen megdönthetetlen bizonyítékot!
- Jó is lenne! Ezek a gazdag, és gátlástalan emberek azt hiszik, hogy a befolyásukkal és a pénzükkel mindent el tudnak érni! Csak a vak nem látja, hogy a hatalmukkal visszaélnek! Vagy zsarolnak, vagy fenyegetnek, vagy lefizetik a megvesztegethető embereket. Én az egész életemet arra szántam, hogy az ilyen, és a hozzájuk hasonló embereket rács mögé juttassam!- mondta harciasan az ügyésznő.
- Csak találunk valamilyen bizonyítékot ellenük, - ha már a régiek eltűntek! Ha meg nem találunk, - akkor kreálunk! Nem ez lenne az első! A szocialista érában volt ilyen, - nem egy, - nem kettő!- kacsintott az ügyésznőre cinkosan az öreg nyomozó.
- Jaj, Bandi bácsi! Ezt meg sem hallottam! Ilyeneket nekem még viccből se mondjon! Csak a törvényesség betartásával vádolhatom meg őket, - hiszen erre kötelez az esküm!

A főnyomozó mosolyogva nézte, ahogy a fiatal ügyésznő egyre jobban belelovallta magát az igazság, és törvényesség betartásába.
- Jól van, Zsuzsika! Ugye szólíthatom így?- kérdezte bizalmaskodva a nyomozó. - Én csak a reakciójára voltam kíváncsi! Ami pedig a múltat illeti, felsőbb parancsra tettük, - amit tettünk! Ha tetszett, ha nem, - a parancs, az parancs volt! De én ilyet nem mondtam magának, - ugye tudja? Ne is feszegessük! A titoktartási kötelezettség az érvényes mind a mai napig! De ugye, azt tudja, hogy előbb-utóbb úgyis minden napvilágra kerül? Tehát ne legyen elkeseredve, ezek az alakok biztos, hogy ülni fognak, - erre akár meg is esküszöm! Most pedig meghívom egy italra, - aztán irány haza! Pihenje ki magát, mert hétfőtől majd keményen beletemetkezünk az ügyre vonatkozó újabb bizonyítékok megkeresésébe!

Miután távoztak a kávézóból, sétálgatva elindultak a Nyugati pályaudvar felé. A Nyugati előtt elbúcsúztak egymástól, és a nyomozó még sokáig tétlenül állt a pályaudvar lépcsőjén, és ráérősen nézte a nyüzsgő forgalmat, mert az otthona felé menő vonat csak negyven perc múlva indul.

Az ügyésznő az elfogyasztott vodkák hatására kicsit kiengedett. Elindult lassan, időnként meg-megállva, és elkezdte nézegetni a kirakatokat, amit már nagyon régóta nem tett. Előbújt belőle a nő, és kritikus szemmel figyelte a divatos ruhákat, és a szebbnél szebb cipőket. Az egyik különösen elnyerte a tetszését. Tűzpiros kis nyári cipőcske, lehelet vékony pánt dísszel az oldalán, és tíz centis sarokkal. Amellett, hogy gyönyörű, még a magas sarok miatt kiemelné a lábam formáját, és nyújtaná az alakomat. Biztosan jól állna nekem!- gondolta elmélázva. Aztán az árcédulára esett a tekintete, erre nagyot sóhajtva lassan tovább indult.

Váratlanul eszébe jutott az egyik rég nem látott barátnője, akivel együtt járt az egyetem jogtudományi karára, - mi több, szobatársak is voltak az egyetem kollégiumában. Vajon mi lehet vele? Felhívom, és elcsalom magammal vacsorázni! Legalább jól kidumáljuk magunkat!- döntötte el, és máris tárcsázott.
- Szia, Adri - Zsuzska vagyok! Lenne kedved eljönni velem vacsorázni? Meghívlak! Jól kidumcsiznánk magunkat, és én sem vacsiznék egyedül!- győzködte a volt osztálytársát.
- Szia, Zsuzska! De örülök, hogy hallak! Szívesen vacsorázom veled bármikor, de ma nem lehet! Nincs húsz perce, hogy hívott a bátyám, mert meg akar látogatni! Most érkezett haza Berlinből, ahol egy hétig valamilyen továbbképzésen volt! De miért nem jössz te ide hozzám? Nem zavarsz minket, és különben is, - te is ismered Gábort! Ő is a jogra járt, csak két évvel felettünk! Majd hozatunk pizzát! Hozz egy üveg bort, vagy pár doboz sört, én meg megrendelem a pizzákat! Nincs ellenvetés! Akkor várunk! A címemet tudod! Pusszantlak!- mondta Adrienn, és gyorsan letette a telefont.

Zsuzsa felfedezett egy kis boltot, ahol hosszas keresgélés után kiválasztott egy üveg édes Merlot-ot, mert emlékezett rá, hogy a barátnője azt szerette. A Gáborra való tekintettel vett egy üveg száraz fehér bort is, hátha bort szerető, és értő a fiú. Izgalommal teli várakozással várta az előttük álló estét, miközben leintett egy éppen arra guruló üres taxit.