Az otthon vajon az otthonod?
Látogatók száma: 67
Vajon a négy fal között, amit az otthonunknak hívunk, milyen kis lélek él? Milyen titkokat őrzünk, és miről álmodunk? Talán egy férfi, gonosz manó képében, aki saját maga szenvedését a szeretteire hárítja?
Vagy egy tündérszép hölgy, aki elhalmozza kedvességével és jóságával a környezetét, ám ő maga nem boldog igazán!
Netán álmokat szövögető kamasz fiú, aki egy illúzióban él és a való világ nem létezik számára, mert fél?
Vagy csak egy szárnyait bontogató írónő ül a gépe előtt, aki megpróbálja mondandóját átadni, annak, aki nyitott erre?
Az ő szobája miről árulkodik?
„Körbenézek a szobámban.
Jó itthon lennem, már belaktam ezt a lakást. Magam köré gyűjtöttem mindent, ami miatt egyszerűen jó itthon lennem.
Mindenki gyűjt valamit. Én mivel vettem magamat körbe? Aranybarna, lila, tűzpiros, rózsaszín, pöttyök, karikák, gyöngyök, kövek, rózsák, virágok, fények, illatok, emlékek, megsárgult fotók, mosolyok, arcok, pillantások, cetlik, írások, zenék, filmek, álmok és vágyak sokasága. És ami belengi a szobát, az a könyvek semmihez sem fogható illata. Csíkosak, pöttyösek, régiek, már megsárgult lapokkal, versek, novellák, regények. A régi és mai kor nagy írói, a lélek nagy könyvei, amik adnak, éltetnek, megríkatnak, rabul ejtenek, elvisznek, visszahoznak, felemelnek, mélybe rántanak, tanítanak, mosolyt csalnak az arcomra. Azok a könyvek a kedvenceim, amelyeket az antikváriumokban vagy épp a szemetes konténerek mellett találok. Kincsek, amiket már régen elfelejtettek. Széteső borítóval öt forintos áron. Én felveszem a szemét mellől és áhítattal simogatom. Belegondolt már valaki abba, hogy Bozzay Margit Egy pár selyemharisnya című könyve kié lehetett sok évvel ezelőtt? Alig lehet olvasni a betűket benne, egy két lapja hiányzik, de valódi életszaga van. A letűnt idők illata… fájdalom és a szomorúság illan elő a lapok közül. Lehet egy olyan fiatal lányé volt, aki a háború alatt az óvóhelyen, egy halványan pislákoló lámpa fénye mellett ebből merített erőt. És most az enyém. Ez megtiszteltetés.
A könyv a múltam, a jelenem, a jövőm. Olvass, amennyit csak tudsz! Én is azt teszem. A buszon, reggelenként, félálomban vagy a villamoson állva, támaszkodva az embertömeg közepén.”/ részlet a Szexr@ndi lélek nélkül című könyvemből
Ugyan a kis gonosz manó képében tetszelgő férfi mivel veszi magát körbe? A szobája rideg? Nincsenek benne színek, fények, megsárgult fotók mely őrzik a nyár legszebb pillanatait? Fél magától az érzésektől? Ám lassan a tudtára ébred: - Ez így nem helyes! Így sosem fog engem igazán senki sem szeretni!
És a tündérszép hölgy? Ő csak tükrökkel, selyemmel, bársonnyal, csillogással veszi magát körben! Mert láttatni akar és nem látszani? Majd a tükörbe nézvén rájön egy szép nap:-Előbb a saját lelki békédet találd meg, aztán adj magadból többet másoknak!
A kamasz fiú, vajon a huszadik század mindenféle csodáját tudhatja magának a szobájában? Ki sem mozdul szinte otthonról, ebben a varázs világban él? De ő magáért mit tesz igazából? Felébredvén egy álmos őszi reggelen felkiált: -Igen! Vannak csodák kinn a való világban is! Csak tennem is kell érte, bátran!És elindul a világba… élni!
Az írónő már kiírta magából a saját nyomorát! Ő már tudja, hogy a világszép, de ahhoz, hogy te boldog légy benne, neked kell megteremteni a saját kis, egyedi „világodat”. Akár az otthonodat!
A cikket írta: Mirjam Salliven
Hozzászólások
fordított időrendi sorrend
Nagyon jól megfogalmazott, saját érzések arról, hogyan éljük meg a mindennapjainkat. Ahányan, annyiféleképp, de valahol mélyen rejtjük ezt el magunkban. Kivéve, aki nem. Aki le is meri írni.
A te gondolataid, közel állnak hozzám.