Azért vannak a jó barátok
Látogatók száma: 48
Ha számon tudod tartani őket, ha nem félsz segítséget kérni, tudod nem vagy egyedül.
Sokszor van az úgy, itt a lejtmenet, tépelődsz mit is tegyél.
Átbeszéled, magaddal ki tudja hányszor, volt ennél már sokkal rosszabb is, tehát ezután csak jobb lehet.
Este lefekszel, megnyugszol, eltelt ez a nap is.
Reggel örömmel kelsz, ezt is megérted. Kezdődhet egy új nap. Új nap, új lehetőség. A hogyan tovább pedig napközben kialakul.
Nem hajt már semmi, nem kell munkahelyre járni, nincs is jobb a nyugdíjas életnél. Hányszor hallod, neked könnyű, akkor kelsz-fekszel, amikor akarsz. Neked nem dirigál senki. Tényleg nem, magadon kívül. Ő pedig nagyúr, képes beosztani az idődet úgy, hogy egyszerűen nem érted, miért dolgozol egyre többet. Eldöntöd, a hét egy napján semmit nem csinálsz, kinevezed igazi pihenőnapnak. Aztán mindig közbejön valami.
Mi jöhet közbe? Semmi nagydolog, csak a szokásos: ezt még megcsinálom, és máris oda van a pihenőnap.
Sok év nyomja már a vállad, és ha nem tudsz parancsolni magadnak, lehetőleg csak annyit tegyél egy nap, ami nem kevés és nem is sok, akkor bizony a szervezeted figyelmeztet. Akár tetszik, akár nem, jön a kényszerpihenő.
Fogod a telefont és riasztod a barátokat, sorolod mi a kérésed, hova kellene menni, mit kellene intézni.
Ők jönnek, vásárolnak, hozzák-viszik, amit kell.
Ilyenkor dühös vagy magadra, megfogadod soha többet, soha ennyit, persze csak addig, amíg ismét el nem felejted, erőd véges.
A cikket írta: D Klári
Hozzászólások
időrendi sorrend
Mondom én magamnak, hagyjál holnapra is, mert ha mindent megcsinálsz, majd lógathatod a lábad. Ám a győzködés falra hányt borsó. Majd jön a kényszerpihenő. A dorgálás nem marad el, ne légy dühös, magadnak köszönheted. Majd kezdődik minden előröl.
De tudom, nem hiába ...
puszi
Tudomásul kell vennünk,hogy az erőnk véges!Ha túlfeszítjük a húrt,vagy erőnket meghaladó helyzetbe kerülünk,jó ha vannak jó barátok,akik a segítségünkre sietnek.Néha elég egy kézfogás,egy ölelés,érezni,hogy nem vagyunk egyedül,néha egy kis cipekedés,intézkedés kell helyettünk.Nem szabad ezért magunkra dühösnek lenni!Sem azért,mert elfeledkeztünk róla hogy erőnk véges,sem azért mert segítséget vagyunk kénytelenek elfogadni!Emberek vagyunk,ennyi az egész.
Puszi