Beszélgessünk!!!?
Látogatók száma: 50
Hiányérzet... elmélkedések...
Egyik gondolat a másikat követi. Túl sok van belőlük és egyikre sem kaptam választ. De kitől is kaphatnék, ha egyszer ezek a kérdések csak bennem merültek fel. Nincs kinek elmondani, így hát csak a gondolat szintjéig jutottam. Ki sem mondtam ezeket a gondolatokat. És ha egyszer mégis kijönnek?...
Olyan sokszor találkozom okos emberek tanulmányaival, értekezéseivel, írásaival, általában a nagy "gondolkodók" jegyzeteivel, ezoterikus kategóriában megfogalmazott "elmélkedésekkel", vagy elmélkedésekkel "ezoterikus" kategóriába helyezve...
Észrevettem, hogy a nagy gondolkodók legtöbbször egyedül vannak. Akkor születnek meg a megválaszolatlan kérdések, gondolatok... Mintegy magának teszi fel, és adja meg rá a választ. Jesszusom, magában beszél!? Nem őrült ő, csak magával beszélget, más híján...
Mire vezethető ez vissza? Sok kérdést tett fel annak idején, és nem kapott rá választ? Most éli ki magát, amikor megértette, hogy a kérdésekre nem mindig azoktól kapunk választ, akiknek feltettük? Maga sem tudja, de mivel hasonló problémákkal küzd maga is, pontosan a beszélgetések hiánya miatt, a kérdéseire nem kapott válaszok miatt, miért gondoljuk azt, hogy majd ő bennünket fog igazolni... Nem is ezt akarjuk. Hogy bennünket igazoljon. Beszélgetni szeretnénk! Kicserélni a gondolatainkat. De legtöbbször csak egymást győzködjük, hogy én, vagy ő másként gondolja azt, ami napnál világosabb.
Nem beszélgetünk eleget! De főleg nem őszintén.
Nem ismerjük, nem is akarjuk megismerni a másik gondolatait. Idő híján. Hiszen éppen elég sok kérdés merült fel bennem ahhoz, hogy feltegyem, ha erre találok végre egy alanyt, aki meghallgat. Nemhogy még azt is megvárjam, míg kifejti. Talán még ő maga is csak a kérdéseknél tart.... Nincs ideje válaszolni.
Olyan összetett dolgok ezek, hogy egy iromány, egy "elmélkedés" .... "ezotéria" kategóriában feltett írás erre nem adhat választ. Lassan eljutunk a "feltételezés" kategóriáig. Egyre inkább ez marad?
Hogyan jutottunk el a mai beszélgetés stílusunkig? Sok minden okozhatja a nyers kifejezéseinket:... a neveltetésünk, a környezetünk..., az iskolázottságunk (és sorolhatnám mi mindennek a hiánya)... Folytasd, vagy cáfolj meg.
A cikket írta: zsoltne.eva
Hozzászólások
időrendi sorrend
Szia Éva!
Én azt mondom, részben az internet is hibás. Persze, a probléma elég komplex, de az internetnek mégis nem kevés része van benne. A neten név és arc nélkül lehetünk jelen, nem számít, ki kit sért meg, úgysem ismeri. Kötetlenebbül, lazábban csevegünk, sokszor épp csak a felszínt érintve.
Az utcán már egy egyszerű "Hogy vagy?" kérdésre sincs időnk, ha mégis, odavetünk egy jól-t, aztán megyünk tovább.
Ez nem a neveltetésből adódik, felgyorsult életünk velejárója lett. Sajnos.
Pussz,
Tündér
Máris elértem a célom... Beszélgetünk. Még ha nem is tudjuk kimeríteni a témát, de érzékeljük a másik gondját, ami a magunké is, ha nem is fedjük fel a titkainkat... Az internet? Jó dolog, amíg van, aztán ha ne adj isten nélkülöznünk kell/ene, akkor a falra mászunk... Hát erről kéne leszoknunk, de sürgősen!
Igazad van. Ami azt illeti, tényleg gyors... az időm meg egyre kevesebb...
Pussz,
Éva
Én azt mondom, részben az internet is hibás. Persze, a probléma elég komplex, de az internetnek mégis nem kevés része van benne. A neten név és arc nélkül lehetünk jelen, nem számít, ki kit sért meg, úgysem ismeri. Kötetlenebbül, lazábban csevegünk, sokszor épp csak a felszínt érintve.
Az utcán már egy egyszerű "Hogy vagy?" kérdésre sincs időnk, ha mégis, odavetünk egy jól-t, aztán megyünk tovább.
Ez nem a neveltetésből adódik, felgyorsult életünk velejárója lett. Sajnos.
Pussz,
Tündér