Butaság vagy betegség ?
Látogatók száma: 52
A butaság ártóbb talán mint bármi más betegség. A személyiségzavar viszont kezelendő.
Ma – majdnem vak tükröd, félhomályos fényében, bakfis alakot adsz magadnak
Hiszel a benned megfogalmazódott önámító szavaknak. Magadról ezt a képet látod igaznak.
Este- lefüggönyözött szobád rejtekében, erősen élsz egy mesében. Herceged várod, de, nem érted, miért nem jön el, miért nem látja glóriád, miért nem érzi fényed. Meggyőződésed, hogy hercegnői léted megérdemelt, s aki nem veled van, az mind ellened.
Reggel – a külvilágnak látszólag frissen, s mindenre tettre készen, de a zárt ajtajaid mögött , a be nem ismert magány erdejében , vágy sóhajod már nem halk, egyre feszülő dühöd, már – már szavakba kap.
Délelőtt – álorcát öltesz, mérged ugyan nyeled, hisz mérgedből gombócok már a torkodban gyülekeznek. Kimondani még csak félszegen mered, s akkor is csak annyit, téged nem értenek.
Csapodár volt mondod, meg nem érdemelt téged, s elérzékenyülve szipogsz, mi mindent megtettél érte, mégis faképnél hagyott.
Siratod, siratod majd szidod, de azt nem látod be hogy vissza nem kapod, hisz tied sosem volt, s csak magadat alázod.
Egy kis önsajnálat, s pilláid alól kilesel, milyen hatást értél el.
Amit kaptál , ha szerinted az nem megfelelő, szavad a pillanat töredéke alatt lesz az előzőektől teljesen ellenkező.
Igyekszel, színre ugyanazt a színt tenni. Mint kaméleon , ha kékkel beszélsz kék leszel, ha valaki vörös , hát fogod magad s vörösben tetszelegsz, s vörösben is csak te lehetsz a jobb és szebb, vagy kedvesebb -szerényebb.
Ebéd – bab, borsó, lencse, mily szerencse, hogy van egy kis kertecske. Kertecskében zöld füvecske, megfáradt asszonynak , már nem férfi a szívszerelme. Szegény asszonynak nem kell más, csak csendes megnyugvás, és a munka. Ó, de balga ki mást gondolna.
Van ki ezt igaznak így érzi, ezt vallja, de neked ez lopott gondolat, hasonulsz, hogy elfogadtasd magad.
Délután – kezed szelíden virágot igazít egy vázába, de egész testedben remegsz elfojtott indulataid kínjába. Magadon mégis erőt veszel, s egy bölcs matrónától kölcsön vett – bár nem is tudod mit jelent – bölcsességgel, a társaság középpontját célzod meg, s királynői sértettséggel távozol, ha valaki kedvesen figyelmeztet.
Este – tűzijátékot vársz, de csak sötét veremre lelsz.
Tegnap – lehettél volna valaki, ha nem mindig más valaki akartál volna lenni.
Holnap- lehetsz még az, az önmagad aki lehettél volna, akit ugyan nem is kerestél soha, ha rájössz arra, hogy egy hajszálnyi vonalon állsz, már régen és most.
Holnapodat az dönti el, hogy arról a hajszálról merre billensz. Butaságodba vagy betegségedbe megrekedsz, vagy önmagadért lépni mersz.
( kép a netről)
A cikket írta: Gaya
Hozzászólások
időrendi sorrend
Tudom, hogy mi motivált ennek a cikknek a megírásához!
Jót derültem, hogy a cikked nem jutott el ahhoz,
akinek a tükröt tartottad! Pedig tökéletes telitalálat!
Aki nem tudja megkülönböztetni az udvarias, jó szándékú
segíteni akarást a piszkálódástól, az kiállít magáról egy
szegénységi bizonyítványt! Tisztára a szálka, és gerenda esete...
Persze, azért Ő fennen hangoztatja, hogy szívesen veszi a
kritikákat, sőt el is várja! Az írásod tetszett!
Pussz: emillio
Nyugi, András, Titeket sem mindig az ész vezérel!
hogy a gyengébb nem vezessen utunkon! Ez nem megalkuvás,
hanem belenyugvás! Hagyjuk, hogy a kormányt megragadják!
A botkormányt! És, - ha kellően jártasak a bot kezelésében,
akkor szinte tuti, hogy az észnek itt nem jut szerepe... (:-D)
.... mert, ha áll a zászló, akkor ki a fene akar gondolkodni?
Az ész megáll, és ácsorog... a lényeg, hogy a feromonok
dübörögjenek! Hahaha...
Mert ti mindig buták vagytok! :D
Mert ti mindig buták vagytok! :D
Többes szám első személyben íródott hozzászólás, nem adott a butaságnak nemi hovatartozást.
Elismerésem mégis elnyerted, hisz öniróniád , hölgyeket megcsipkedő humorba rejtetted.
... hogy miért gondolom ezt? - Csattanódban a "Ti" valószínűleg azt jelenti, Te már nem.
A, már nem, az feltételez volt igent, így biztos hogy Neked is van, saját, nem épp dicsőséges butaságtörténeted.
Üdv.
Gaya
Mert ti mindig buták vagytok! :D
Kívánom, hogy akiről, vagy akinek ez a cikked szól, önmagáért lépni merjen. De, hogy butasághoz vagy betegséghez van e egyáltalán bármi köze, azt én innen és az itt leírtakból nem tudom elképzelni...
A cikked jó, nekem tetszik! 5*
Pussz,
Éva
Nem véletlenül tettem az írást az elmélkedések rovatba.
A magunkba nézés, mindig aktuális, és sosem késő. A változtatás lehetőségét találhatjuk meg, s ez akár életet is menthet. Belénk rögzült butaságaink, megrekedtségünk, személyiségünk torzulásához is vezethet, s ez már betegség.
A főszereplőm valódivá válása is azt mutatja, létező dologról írtam.
Köszönöm a csillagos ötöst! Köszönöm hogy olvastál.
Zita
A cikked jó, nekem tetszik! 5*
Pussz,
Éva