CSENDESPIHENŐ

Látogatók száma: 48

Ébrenlét és álom határán

Lassan jár körbe a tekintetem. Az ajtóm nyitva áll. Kis fény szűrődik be a Csiribi függönyön keresztül, amely játékosan mozdul, ha a cica elsuhan alatta. A konyhából beszűrődik a napfény. Végre ismét kisütött a nap, és megvilágítja a bútorokat, ami egyébként olyan sötét. Miért szeretem a sötét színeket, a szekrényeim is barnák. Milyen jó, hogy megbontottam a szekrénysort és szétszedtem darabjaira, szétszórtam a szoba minden sarkába, így kevésbé nyomaszt, és a nagy teret is kitölti. Így lett három „komódom”. Egyiken a tárgyaimat, a másikon a piperéket tudom elhelyezni. Sokkal praktikusabb ez így. Hogy világít a tükör! Mintha nem is tükör, hanem egy másik ablak lenne. Az ablak előtti fákat látom benne. Szeretem az ablak előtt a fákat, csak az a baj, hogy nappal is sötétséget okoznak. Milyen jó meleg a takaróm. Összehúzott lábakkal jó érzés benne feküdni. Nagy és kényelmes ez az ágy, de nekem elég egy kis hely is a közepén. Amikor még megosztottam valakivel, a legjobban úgy szerettem feküdni, kértem fordítson nekem hátat. Ilyenkor átpakoltam a lábam a csípőjén. Jó széles csípője volt. Nekem ez olyan fair volt. Most szorosan zárom a lábaimat össze. Milyen csend van. Lecsukhatnám a szemem, de jólesik a nézelődés. Szeretem az ilyen délutáni pihenőket. Amióta egyedül vagyok egyszer sem mulasztottam el, hogy ledőljek egy kicsit. Ma kissé elfáradtam. A kis kormi itt mászkál rajtam keresztül, de olyan pihe könnyű, hogy ez sem zavar. A többiek, szerte szét. Beágyaztak ők is maguknak valahol.
Már majdnem alszom, de valami furcsa fojtogató szagra leszek figyelmes. Lassan terül szét az égett olaj szaga az egész szobámban és már szinte elviselhetetlen ez a bűz. Vége a csendes pihenőnek. A szomszédasszonyom palacsintát süt.

A cikket írta: zsoltne.eva

előző cikk következő cikk

2 szavazat