Egyedül mint az ujjam
Látogatók száma: 49
Tegnap kérdezte tőlem édes Mom, hogy egyedül vagyok-e. Mondtam, hogy olyan egyedül vagyok, mint az ujjam. A következő pillanatban viszont arra gondoltam, hogy ez valójában milyen bután hangzik, hiszen az ujjunk sosincs egyedül. Normál esetben, ugyebár.
A temetőben sincs senki egyedül. Aztán azon gondolkoztam, hogy aki kitalálta ezt a mondatot, lehet, hogy tulajdonképpen azt akarta mondani, hogy nincs egyedül. Szerintetek? Ilyen kis hülyeségeken szoktam elmélkedni mostanában. Vagy azon, hogy miben haltak meg azok a fiatalok a temetőben, akik nagyjából velem egyidősek, vagy még fiatalabbak lennének, ha élnének. Ez néha nagyon szomorú, de olyan békés szomorúság, nem tudom ezt kifejezni rendesen, se elmondani.
A minap találtam egy magyar asszonyt a temetőben, Horváth Margit volt a lánykori neve, akkor halt meg, amikor én öt éves voltam. Sokszor kitalálok történeteket az elhunytakról. Illetve megpróbálom kitalálni a történetüket.
Sokan nem szeretik a temetőket, azt hiszem nekem szerencsém van, mert mamával sokat jártunk ki gyerekkoromban és mindig elmesélte a történeteket az elhunyt rokonaimról így ők élőkké váltak, és nem félelmetes nekem ott. Így dolgozni is könnyű. Kicsit olyan, mintha jót tennék velük, pedig tudom, hogy ők már nem éreznek semmit, de mégis. Olyan fura érzés.
*A képen a munkáim vannak
http://vadviragos-kert.webnode.hu/news/egyedul/
A cikket írta: Virág
Hozzászólások
időrendi sorrend
Válasz erre: Kőnig
Ó mond Kisvirág :-)
Válasz erre: Virág
Nyílik már a rozmaring, a konkoly, szarkaláb, mire vársz még...
:)
Válasz erre: Kőnig
Bingó :-) :-) Kedves Virág!
veled jó lehet kertészkedni, hisz jól ismered még a régi slágereket is.
Dallal a munka is kellemesebb:-)
:)
Válasz erre: Virág
...értem könnyeket illik ejteni...
Ez?
veled jó lehet kertészkedni, hisz jól ismered még a régi slágereket is.
Dallal a munka is kellemesebb:-)
Válasz erre: Kőnig
régen volt egy Mikes dal: " engem nem lehet elfelejteni...."
Ez?
Válasz erre: Tündér
Szerintem ez nem igaz, illetve nem teljesen. Ha nyomot hagysz magad után, évszázadok múlva is emlékeznek majd...vagy az ük-ük-ük unokáid mesélik majd nagymama történetét. Hogy mennyire szeretett írni, meséket, egyebeket...ha szerető családod van/lesz, nem fognak feledni. Ötszáz év múlva meg már nem mindegy? :))
Pussz,
Tündér
Válasz erre: Ilona
Feltettem egy régi vesrsemet, a cikked eszembejutatta..A leszomorúbb az, amikor az ember egyszercsak észreveszi,hogy már csak ő bolyong a temetőben..:)
:))))
Válasz erre: Virág
Az minket a föld alatt gyanítom, már amúgy sem fog nagyon izgatni. :)
Válasz erre: Tündér
Szerintem ez nem igaz, illetve nem teljesen. Ha nyomot hagysz magad után, évszázadok múlva is emlékeznek majd...vagy az ük-ük-ük unokáid mesélik majd nagymama történetét. Hogy mennyire szeretett írni, meséket, egyebeket...ha szerető családod van/lesz, nem fognak feledni. Ötszáz év múlva meg már nem mindegy? :))
Pussz,
Tündér
Válasz erre: Virág
Végül mindenkit elfelednek, mert nem lesz már, aki emlékezzen az idő előrehaladtával.
Pussz,
Tündér
Válasz erre: Kőnig
csak az hal meg akit. elfelednek.